Kritika

Gyurmaszag – Morten kapitány és a pókkirálynő

A Morten kapitány és a pókkirálynő alaposan feladja a leckék a stop-motion filmek rajongóinak. Minden egyes gonddal elkészített képkocka mögött tátong az üresség.

Könnyű tisztelni egy animációs filmet. A befektetett munka értékelése egyáltalán nem eshet nehezünkre, hiszen minden képkockán látszanak a végigdolgozott órák, mely során a semmiből állítottak elő komplett világokat. A stop-motion technikára – csakúgy, mint a kézzel rajzolt filmekre – különösen igaz, mert az egyes figurákon, a környezet kidolgozásán annyit pepecselnek, hogy évekig is eltarthat, mire elkészül egy produkció. A Laika Studios (Kubo és a varázshúrok, Doboztrollok) vagy a gyurmafilmjeikkel népszerűséget és Oscar-díjakat szerző brit Aardman (Wallace és Gromit, Ősember) például szívügyének tartja ezt a technikát. Mindig öröm látni a filmjeiket, mert ha a történetre esetleg nem is helyeznek akkora hangsúlyt, a látvány és a szív, amellyel készült, lepattannak a vászonról.

Azonban nem csak ezek a nagynak mondott stúdiók lépnek a stop-motion piacára. Független produkciók is próbálkoznak a technikával, mely rengeteg türelmet és nagyfokú igényességet követel a készítőktől. Nem lehet elnagyolni, mert a nézőt abba az illúzióba kell ringatni, hogy a képen hús-vér szereplőket látunk és nem polcra való csecsebecséket és gyurmaembereket. Itt érkeztünk el filmünkhöz, a Morten kapitány és a pókkirálynőhöz, melyen bár

látszik az igyekezet, még többre lett volna szükség.

Egy egészen szokatlan észt-ír koprodukcióval van dolgunk, melynek kellős közepén egy hajóskapitány fia, Morten áll. A szertelen tízéves a számára idolt képező apja nyomdokaiba kíván lépni, így nem meglepő, hogy szabadidejében is játékhajóval játszadozik. Nem is akármilyennel: olyat, amit ő épített felvigyázói, Annabelle és Felix kávézójának különböző alkatrészeiből. Apja a nyílt vizeken hajózik, míg ő a két ellenszenves „gyám” kezei között ragadt, akik balettozásra kényszerítik: maga a pokol egy gyerek számára.

Ez az alapszituáció azonban kevés egy meséhez: szükség van egy fantasy elemhez, amit egy utcai varázsló biztosít. Az olasz bűvész zsugorító csodaeszköze Mortent kapja puskavégre, így a fiú bogárméretűre zsugorodik. Ha még nem lenne elég baj, szembe kell szállnia a kicsiny életét megnyomorító pókkirálynővel is.

Új helyzetét tekintve kedves kis modellhajója a vágyott vízi kalandok megtestesítője lehet, kisléte pedig egyben modellezi jelenlegi élethelyzetét. A bogarak világa ugyanis pontos mása megszokott világának: ugyanazokkal a karakterekkel él át egy metaforikus erejű kalandot.

A mese során a gyereknek fel kell nőnie az elnyomó felnőttek ellen – ehhez pedig picivé kell zsugorodnia ironikus módon.

A pókkirálynő és kvártélya konkrét mása a Mortent körülvevő miliőnek, ám ezt nem táplálja semmiféle indoklás. A készítők feltehetően a gyerekkori perspektívákat akarták bemutatni, amikor egy kisfiú világa csupán az általa ismert pár emberig és a falu végéig tart. Ez azonban még szűkebbé változik a Drágám, a kölykök összementek! fordulat után, és kezdi értelmét veszteni a koncepció, mert rémesen tálalják.

Ha egy mese főszereplőjével képtelenek vagyunk azonosulni, akkor lényegében megbukott a történet. Mortennek semmi karaktere nincs, mert ráaggatták a tipikus gyerekfőhős kliséket: a szeleburdiságon át a hangos, véget nem érő nyavalygásig mindet. Folyamatosan azt demonstrálja, hogy ő egy kapitány, megállás nélkül nyomatja a matrózszövegeket, de közben karakterként semmi változást nem tapasztalunk nála, csak azt, hogy a végére kedvesebb lesz egy lánnyal.

Nehéz is hiteles karaktereket építeni, amikor az animáció kidolgozatlansága miatt kifejezéstelenek a figurák. Ránézel ezekre az arcokra és nem látsz semmit: csak elnagyolt fejeket, de semmi életet. Az 1989-es Wallace és Gromit köröket ver a Mortenre, és ez nem csak az Aardman stúdió zsenialitását dicséri, hanem jelen filmünk többnyire béna kivitelezését is minősíti.

A legrosszabb pedig, amikor megszólalnak ezek a szereplők. Hiába szolgáltatják olyan színészek a hangjukat, mint Ciarán Hinds vagy Brendan Gleeson, a karakterek mérhetetlenül egydimenziósak és idegesítők – élen a két IQ-betyár kadéttal, akik egyedül, egy kipárnázott szobában is elrontanának bármit.

Hiányzik a Morten kapitány és a pókkirálynőből az igazi kreativitás, de legfőképpen az odaadó szeretet, mellyel a legjobb stop-motion animációk készülnek. Még akkor is, ha a készítők tényleg törekedtek egy igényes produkcióra, ez az unalmas mese megbukik egy fontos korcsoportnál: a gyerekek biztos nem ragadnak majd a pókkirálynő hálójába.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya