Kritika

Nikita, Mathilda, Jeanne, Lucy és… – Anna

A női John Wick egy csavaros kémfilmben: az Anna egészen szórakoztató ahhoz képest, hogy a hanyatló Luc Besson rendezte.

Törékeny, nagyon szép lány, rejtett belső erővel és végtelen makacssággal megverve, amint kelletlenül átküzdi magát az önző férfiak dominálta világon, pedig csak önállóságra és szabadságra vágyik: hányszor rendezte meg ezt a sztorit Luc Besson?

Az őzike szemű Nikitának ultimátumot adnak és bérgyilkossá képzik (Nikita, 1990). Mathilda egyszerű szomszéd kislányból válik gyilkostanonccá (Leon, a profi, 1994). Jeanne d’Arc parasztlányból lesz hadvezér (Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz, 1999). Lucy átlagos butacsaj, akinek beadnak egy csodaszérumot (Lucy, 2014). Egyedül Leeloo lóg ki a sorból, aki eredeténél fogva emberfeletti lény, de még ő is masszív kulturális hátrányból indul a sztori elején (Az ötödik elem, 1997).

Anna ezúttal hétköznapi moszkvai lányból lesz jó-rossz döntések és főleg az erős kényszer hatására KGB-titkosügynök. A moszkvai drogos alvilágból a párizsi szupermodell létig vezetik az intrikák és közben öl és öl, és igyekszik kiszabadulni a köré fonódó láthatatlan hálókból, ahogy valamennyi felsorolt főhős társa is.

Anna

minden lucbessoni vonást magán visel.

Modell, karcsú, szőke, szépséges; teljesen érzelemmentes gyilkos; egyetlen vágya a szabadság. Fogalmunk sincs, hogy az ördögbe képes negyven kilójával halomra verni a mázsa fölötti ruszki maffiózók tömegeit, de olyan tekintettel veti magát a küzdelembe, hogy elhisszük. Sasha Luss orosz szupermodell, Besson felfedezettje ugyanezzel a szenvtelen hatékonysággal kiborgot is játszhatna, és remekül állna neki.

Mégis: ezzel a sokadszorra feldolgozott alapsztorival Besson képes egy sokkal jobb filmet leszállítani, mint amilyen az utolsó próbálkozása, a Lucy volt.

Az Anna ugyanis képes meglepetéseket okozni.

Mind szemtelen időkezelésével, ami játszik a néző türelmével és többször is megnevettette a hitetlenkedő közönséget a sajtóvetítésen; mind helyenként virtuóz vágásával, ami roppant kreatívan képes a bérgyilkos Anna hangulatát és emberfölötti hatékonyságát érzékeltetni; mind pedig azzal az egy-két komolyabb akciójelenettel, ami Annának kijutott.

Az egyik ilyen jelenet – „Magányos Szupermodell Anna vs. Öltönyös Moszkvai Testőrhadsereg” – akár a John Wickből is származhatna: koreográfiája, díszletezése, brutalitása, balett jellege… És te is tudod, hogy már

egyetlen John Wick-akciójelenetért is érdemes moziban megnézni bármilyen filmet.

Eleinte még a sztori is meglephet. Luc Besson komolyabban veszi a történetet, mint a primitív Lucy esetében (vagy legalábbis az időugrások révén képes ezt a benyomást kelteni, ami a néző számára végeredményben ugyanaz). Csak hát – a kémfilmek alaposan bejáratott zsánerében nem Besson fog új utat találni; a játékidő második felére már gyengülnek a csavarok és igazán könnyűvé válik fejben kioldani őket.

Ami azért baj, mert az Anna végére nem is marad semmi más, csak a sztori: az akció, az izgalom, a brutalitás okozta meglepetés, a képi kreativitás abbamarad a film kétharmadára. És ha visszanézel onnan: a virtuóz vágás voltaképpen egy-két alkalomra korlátozódott; az időkezelés egyre kiszámíthatóbb; a legutolsó komoly akció félórája történt…

De az Anna még így is évek óta Luc Besson legszórakoztatóbb műve. Külön élvezet figyelni benne Anna átalakulásait, százféle haj- és öltözködési stílusát; csakúgy, mint Helen Mirrent, aki ezúttal egy dermesztő szörnyetegből kibukkanó mégis-emberi lényt alakít szokásos, csodálatos érzékenységével eljátszva.

https://www.youtube.com/watch?v=eoPdTU-M9CQ

Egyedi stílussal, magabiztos szemtelenséggel kivitelezett film az Anna; a rendezőt nem lehet összetéveszteni senki mással. A stílus és az apró, szikrázó meglepetések miatt egy hajszállal fölötte áll a tucat akciófilmek tömegeinek. A John Wick fémjelezte modern trendet persze meg sem közelíti, és egyáltalán: Luc Besson semmi olyat nem mutat, amit húsz éve el ne készíthetett volna, de még így is, a rendező régóta hanyatló korszakában, érződik rajta az átlagosnál nagyobb tehetség kéznyoma.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya