Kritika

Anthony Quinn, a szuperhős – Átjáró

anthonyquinnA hidegháború kellős közepén készült angol filmben francia-spanyol koprodukcióval megmenekíteni egy tiszta életű tudós embert a gaz náci németek elől erősen propaganda szagú vállalkozás. Az Átjáró című film DVD megjelenése azonban megér egy próbát, hiszen több mint 30 év után is friss marad.

A film

Valamiért a mai napig sokkal több a „náci film”, mint a „kommunista film”. Hát még 1979-ben, Angliában. Nyilvánvaló oka lehet ennek a negyven éves hidegháború ténye, a náci múlt lezárása a még mindig zajló kommunizmussal szemben, az amerikai (és szövetséges) filmipar túlsúlya a némettel szemben és még Isten tudja, hány indok. Mindenesetre nem lepődünk meg azokon a kliséken, amiket több mint 30 évvel a háború után is az alkotók tudatalattijának tulajdoníthatok csak, pedig minden bizonnyal a film negatív hősének számító SS katona is éppúgy a tömegpszichózis áldozata, mint bármely hatalom szimpatizánsa vagy kegyeltje.

A családja szerető körében, szegénységben, de köztiszteletben élő John Bergson (James Mason), a dél-franciaországi tudós élete kockáztatása árán sem hajlandó együttműködni a náci Németországgal, hogy annak újabb haditechnikai fejlesztéseit segítse. Az országból való kimenekítése a Pireneusokon keresztül lehetséges, amiben a hegyeket jól ismerő baszk birkapásztor (Anthony Quinn) segítségét kérik. A fanatikus SS tiszt, Von Berkow (Malcolm McDowell) ezt igyekszik megakadályozni a végletekig és még azon túl is.

Nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy a film ereje Anthony Quinnben van. Olyan természetességgel és tökéletesen viszi a hátán, át a hófödte hegyeken szerepét, a nyers és természet nevelte, cserzett kreol bőrű (ne feledjük, Quinn mexikói születésű!), a tiszta vadság és erős pásztor szerepét, hogy ez önmaga elviszi hátán a filmet. Ennek adja mindenben ellenpontját a hűvös, szőke, fehér bőrű SS tiszt, aki folyton a menekülő csoport nyomában van, gyakran úgy, hogy ezt ő maga sem tudja.

atjaro_1979

A két főszereplő ellenpontja és a kamerának tetsző hófödte fehér hegyek látványa mellett ez, az előbb említett elem adja a legtöbbet a filmhez. A film a hegyi út megkezdéséig kimondottan izgalmas, hiszen több olyan pontja van, amikor a náci tiszt már majdnem elkapja a professzort, s az egyszeri néző csak fogja a karfáját, s azon gondolkodik, vége lesz-e ennek a kalamajkának. De hiszen pontosan tudja, hogy vége lesz!

Újranézve vagy éppen először megtekintve 20-30-40 éves filmeket – ma már sokaknak csak hírből és könyvekből ismert sztárokkal – gyakran érezni a poros antik stílust: hogy ami akkor vicces vagy izgalmas volt, az ma inkább szánalmas vagy unalmas. Ezt az Átjáróról teljes egészében nem mondhatjuk el. Ha kedvenc filmünk nem is lesz, arról azért képet kapunk, milyen lehetett akkor egy valóban izgalmas film egy valóban nagy színésszel.

 

A lemez

A kiadvány a film eredeti előzetesén és az alkotók filmográfiáján kívül nem tartalmaz extrákat.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com