Kritika

A gyerekkor-sziget szellemei – Apám sárkánya

A Cartoon Saloon ír animációs stúdiója egy újabb folklór elemekkel dúsított, egyedi stílusú rajzfilmmel mesél a gyerekkor nehézségeiről. A Farkasok népe és A tenger dala készítőinek új alkotása egy kisfiú és egy sárkány valószerűtlen barátságán keresztül részletezi a hagyományos családi szerepek gyerekkori jelentőségét.

Az egészestés animációk terén valaha egyeduralkodó Disney mostanra számos kihívóra talált. Nem elég, hogy a vállalat és az animációs formátum egyik zászlóshajójának tekintett Pixar legutóbbi produkciói (Előre, Lightyear) sorra hasalnak el a kasszáknál, más filmjeik már el sem jutnak a széleskörű mozis forgalmazásig (Lelki ismeretek, Luca, Pirula panda). A különböző streamingplatformok folyamatosan szélesedő animációs kínálata ráadásul olyan minőségi alternatívákat kínál, melyek professzionálisan és egyediségükben is képesek felvenni a versenyt az egeres gigacég animációs részlegeivel.

A Disney hagyományosan hollywoodi stílusú történetmesélési stratégiáival szemben ugyanis kifejezetten újszerűnek hatnak az olyan filmek, mint a LAIKA stop-motion alkotásai (Coraline és a titkos ajtó, ParaNorman) vagy a Cartoon Saloon stilizáltan rajzszerű stílusa (A kenyérkereső, Kells titka). Utóbbiak viszont a kimagasló kritikai elismerések és a többszörös Oscar-jelölések ellenére is csak más-más koprodukciókon keresztül tudnak eljutni a közönséghez. Az Apple-lel való korábbi közös munka (Farkasok népe) után az Apám sárkánya ezúttal az animációira is egyre több figyelmet fordító Netflixen mutatkozik be.

A történet egy Elmer nevű kisfiú megpróbáltatásairól szól, miután egyedülálló édesanyjával a keserű Sosemzöldvárosba kénytelenek költözni vidéki kisboltjuk tönkremenetele miatt. Elmer ugyan próbál alkalmazkodni a barátságtalan környezet lehetőségeihez, mégsem tud segíteni munkanélküli anyjának. Hiába igyekeznek mindketten kétségbeesetten megélhetést biztosítani csonka családjuk számára, a kisfiú végül egy mágikus sziget fantáziavilágába menekül a konfliktusok elmérgesedése elől, ahol egy sárkánnyal kötött barátság kínál idővel megoldást a traumákra.

A Ruth Stiles Gannett mesekönyvéből adaptált történetből 1997-ben már készült anime feldolgozás, Nora Twomey rendezése viszont stúdiója saját stílusára formálja Elmer és a sárkány fantasztikus kalandját. A Cartoon Saloon filmjei többnyire Írország helyi legendáinak kulturális gyökereiből táplálkozva örökítik át a társadalomtudatos európai művészfilmek hagyományait a gyerekeket (is) megszólító animációs formára. A nemzeti folklór-, és népmesei elemek archetipikus ikonográfiái egzisztencialista felnövéstörténeteknek ágyaznak meg, melyekben

a gyerekkor felnagyított problémái metaforikus fantáziavilágokon keresztül válnak örökérvényűvé.

A stúdió filmjeiben olyan lényekkel köttetnek valószerűtlen gyermekbarátságok, mint a sellő, a farkasember vagy éppen a sárkány, hogy a köréjük épülő narratívák fő témái – a generációs értékkülönbségek és ezek kommunikációs nehézségei, a honvágy, valamint a társadalmi betagozódás kívánsága – mind a gyerekkor szűrőjén át, metaforikusan jelenjenek meg. Elmer sok más ifjú hőshöz hasonlóan a boldog család igénye mellett szeretne hasznos is lenni a körülötte élők és önmaga számára. Egyedüli kisfiúként nincs sok lehetősége, mégis megpróbálja idő előtt magára ölteni a hagyományos védelmezői és egzisztenciateremtő férfi szerepkört. Utcai árusként igyekszik pénzhez jutni, a semmiből felbukkanó macskának pedig szó szerint is ételt tesz az asztalára.

A varázsállat viszont egy nem várt lehetőséggel hálálja meg a cselekedetet és egy beszélő állatokkal és mesebeli lényekkel benépesített szigetre küldi jótevőjét. Elmer kezdetben a megmentő apapótlék megtalálásának lehetőségét látja a sziget nagyerejű(nek beállított) sárkányában. Hamarosan azonban rá kell döbbennie, hogy biztosnak vélt elképzelései csak saját vágyait tükrözték.

A mágikus teremtmény valójában egy pont olyan bizonytalan gyermek, mint hősünk maga.

A bűvös sziget lassan a tenger fenekére süllyed, hacsak a fejletlen sárkány sikeresen ki nem emeli a mélyből. A lény tehát a kisfiúhoz hasonlóan kénytelen küzdeni a körülötte élők egzisztenciájának fenntartásáért. Úgy erőlködik apró szárnyaival, ahogy Elmer kísérli meg esélytelenül rendbe hozni családja anyagi körülményeit. A terhek alatt egyre inkább megkomolyodó fiúval ellentétben viszont a sárkány játékos és gyermekien szertelen. Pont olyan infantilis, mint amennyire ilyen fiatal korban – normális körülmények között – számítani lehet. A félénk, izgága teremtmény szöges ellentéte az Elmerben kialakult erőteljes, tűzokádó bestia képének. Így kétséges, hogy kire hárul végül a megmentő magasztos feladata.

A szigeten ráadásul főleg gyerekekkel találkozunk, a megjelenő felnőttek csupán az ő útjaikat egyengetik. A hagyományos szülőszerepek szélsőségei különböző állatok képében jelennek meg. A majmok vezére a tipikus atyai, egy nőstény orrszarvú pedig az általános anyai szerepkörök végleteit testesíti meg a fantáziasziget családmetaforájában. A majom férfiasan kemény vezető. Igazságos szigorával a körülötte élők általános jólétét tartja elsődlegesen szem előtt. Ennek érdekében pedig hajlandó feláldozni bárki egyéni boldogságát. A küszködő sárkányt sem rest erővel létfontosságú feladatára kényszeríteni. Míg a gondoskodó orrszarvú anya elsősorban kicsinyét félti. Saját gyermeke biztonságát helyezi a közösségi érdek elé, amikor a fenyegetés hatására elárulja Elmert és a sárkányt. Hosszútávon azonban mindkét megoldás kizárólag a diszfunkcionális állapotok fenntartásához járul csak hozzá.

A stabil egzisztenciát és családi állapotot nem a felnőttek által erőszakolt tetteken keresztül érik el a fiatal szereplők. Elmer és a sárkány önmagukban bízva, az útmutatásokat ugyan szem előtt tartva, de a megfelelési kényszer béklyója nélkül képes egészségesen felnőni. Barátságuk voltaképpen gyerekkori önmagukkal való megbékélésük eredménye. A készítők pedig különböző vizuális és formajegyekkel is kiemelik a boldog gyereklét fontosságát az áthallásos cselekmény során. Elmer majdani lányának időskori bevezetője és zárszava nemcsak személyessé teszik az apa gyerekként megélt történetét, az Apám sárkánya keretnarrációja valódi mesekönyv jelleget kölcsönöz a filmnek, amit az élénk színeket alkalmazó rajzolt stílus is tovább erősít. A tanmeseszerű motívumokat pedig a stúdió korábbi filmjeinél nagyobb mértékű bárgyú, altesti humor, a kevesebb intenzív vagy megterhelő jelenet és a könnyed hangulat teszik a fiatalabb célközönség számára is élvezetessé.

Az Apám sárkánya a Netflix kínálatában érhető el.

Lubianker Dávid

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!