Fókuszban Kritika

A valkűrök újra lovagolnak – Apokalipszis most

Egy film, aminek forgatása gyakorlatilag felzabálta készítői idegeit, rendezője pedig egészen mostanáig nem volt megelégedve a végeredménnyel. Francis Ford Coppola klasszikusa, az Apokalipszis most új formában mutatkozik be, és még 40 év elteltével is az egyik legütősebb, legelgondolkodtatóbb darab nem csupán a háborús műfajban, de az egyetemes filmművészetben is.  Végső vágás kritika.

Az Apokalipszis most – a cím a hippimozgalom „Nirvana most” jelszavának kifordítása – A szarvasvadászt követően egyike volt azon első filmeknek, melyek kritikus hangnemet ütöttek meg Amerika a világ csendőrét játszó politikájával szemben. Coppola remekét olyan klasszikus háborús eposzok követték, mint Oliver Stone A szakasz és Stanley Kubrick Acéllövedék című darabja.

A film már születésének körülményeivel felhívta magára a figyelmet.

A fülöp-szigeteki forgatást tájfun, polgárháború, Martin Sheen szívrohama, Marlon Brando szélsőséges viselkedése és sok nem várt tényező nehezítette. Az elhúzódott munkálatokat egy még hosszabb utómunka követte, melynek eredményeként 1979-ben a nagyközönség is megtekinthette Coppola vérfagyasztó vízióját a vietnámi konfliktusról. A stúdió nyomására ekkor egy 147 perces vágás született, melyet 2001-ben követett egy 195 perces Redux-változat. Coppola azonban ezzel a kópiával sem volt megelégedve, így a 40. évfordulóra elkészítette saját változatát, a 183 perces Végső vágást.

A rendező azonban nem csupán újravágta a filmet, hanem csapatával teljes körű felújítást is végzett, melynek során képkockánként színezték újra a felvételeket, és az eredeti szalagok alapján a hangot is újrakeverték. Az eredmény pedig Coppolát igazolja. Egyre gyakrabban hallhatjuk azt a vélekedést, miszerint a film igazi terepe a mozik vetítőterme, és az Apokalipszis most ezt minden tekintetben igazolja. Bizony, legyen akármilyen menő házimozink, a széles vászon, a moziterem sötétsége és hangjának ereje semmivel sem pótolható, így

az évtizedes klasszikusokért is érdemes ismét jegyet váltani.

Az új vágás szerencsére nem írja át a ’79-ben született klasszikus narratíváját vagy mondanivalóját. Willard százados (Martin Sheen) pszichedelikus utazását követhetjük nyomon, aki azzal a titkos paranccsal hajózik Kambodzsába, hogy megölje az őrült Kurtz ezredest (Marlon Brando), aki kegyetlen személyi kultuszt épített ki maga körül a dzsungel mélyén. A történet több forrásból is táplálkozik. Az egyik legszignifikánsabb Joseph Conrad, A sötétség mélyén című regénye, de emellett fontos ihlető forrásul szolgált Homérosz Odüsszeiája, valamint Werner Herzog rendezése az Aguirre, Isten haragja.

Az Apokalipszis most a vietnámi hadszínteret tulajdonképpen csak paravánként használja, és szó szerint véve nem tekinthető hiteles ábrázolásnak a délkelet-ázsiai országban zajló háborúról. Ez azért is fontos, mert Coppola egy nyilatkozatában meglehetősen nagyképűen kijelentette, hogy „ez a film nem a vietnámi háborúról szól. Ez maga Vietnám”. Az állítás valószínűleg inkább reklámfogás, és a film nem is annyira a háborúról, mint inkább az emberi jellemről próbál átadni egy egyetemes igazságot.

A felújítás ezt az üzenetet fejeli meg. A 4K-s szkennelésnek és újrafényelésnek köszönhetően a film elképesztő színben pompázik, ám mindez mégsem hat giccsesnek vagy mesterkéltnek. Ami viszont a Végső vágás egyértelműen legerősebb tartóköve, az a film 7.1-ben újrakevert hangsávja. Az ikonikus Valkűr-jelenet – melyben a Robert Duvall játszotta Kilgore alezredes katonái Wagner A valkűrök lovaglása című művét bömböltetve mérnek helikoptercsapást a Vietkongra – még sosem szólt ilyen intenzitással, erővel és dinamikával.

A Redux-verzióhoz képesti rövidítés szintén jót tett a mozinak.

A meglévő jelenetek feszesebb vágást kaptak, kikerült a playboy nyuszikkal való hentergés, de megmaradt a kissé meseszerű francia kolónia bemutatása, mely fontos politikai üzeneteket rejt magában az Egyesült Államok vietnámi kudarcát illetően. A Végső vágás már stáblistát is tartalmaz, ami a Redux-verzióból szintén elmaradt. A film rajongóinak így jó kis játék lehet felismerni a különböző változatokhoz képesti különbségeket.

Az Apokalipszis most sötét atmoszféráját még mindig kiválóan egyensúlyozza az alkotás morbid és groteszk humora, melyhez csak a már említett Acéllövedék mérhető. Kilgore alezredes még mindig igazi eszelős fenegyerek, akit jobban izgat a szörfözés, mint saját vagy katonái testi épsége, és bizony

a reggeli napalm illata még a vásznon keresztül is olyan, mint a győzelem szaga.

De mit is üzen négy évtized elteltével az Apokalipszis most? Hisz a vietnámi háború rég véget ért, és az emberiség energiáit olyan kihívások kötik le, mint a klímaváltozás, a migráns-válság és a kétpólusú világ hatalmi rendjének felbomlása. Nos, a film üzenete talán mégis ugyanaz, mint 1979-ben volt, és egy kicsit több is. A háborúskodás korántsem szűnt meg a XXI. századra, sőt még pusztítóbb újabb fenyegetésekkel kell szembenéznünk. A konfliktusok pedig már nem pusztán csataterekre korlátozódnak, hanem hadviselés folyik az üzleti életben, a médiában és az alapvető morális értékekben is.

Az emberiség ennek a soha véget nem érő örök küzdelemnek a mocsarában dagonyázik, mióta világ a világ. Kurtz ezredes és Willard százados egyszerre él mindannyiunkban, előbbi a sárkányt utóbbi az ellene már szinte eszköztelenül harcoló lovagot jelképezve. A hős és a szörnyeteg párharca ez, ahol a héroszból is egy csapásra sátánfajzat válhat. Hisz hány ígéretesnek tűnő államférfi, politikus vagy vezető süllyed el saját oszladozó dicsőségében. Lehet, hogy nem ez a legjobb film Vietnám valóságának hiteles bemutatására; viszont ez az egyik legjobb darab, amely elénk tárja, mivé is válhat az, aki egy csigához hasonlóan borotvaélen mászik az erkölcs vékony pengéjén.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..