Kritika

Aprítás – Underworld – Az ébredés 3D

Lelki szemeim előtt szinte látom, ahogy Len Wiseman unatkozva ül otthon. Felveszi a telefont, szól a haveroknak, ugorjanak már át egy kis bandázásra. Amikor már szét Xboxozták az agyukat, aszondja Lenny, ugyan már srácok, ha már úgyis így benne vagyunk, dobjuk össze az Underworld legújabb részét, hogy legyen miből megvegyük az új konzolt.

És összedobják. Az Underworld eddig is szedett-vedett sagájának legújabb darabja minden eddiginél átgondolatlanabb és – a geekek legnagyobb örömére – aprítósabb. Egy felpörgetett számítógépes játék, ami bizony nagyon tud élni a 3D adta lehetőségekkel, ez talán az egyetlen erőssége a filmnek. Bár az CGI sok téren még mindig hagy maga után kívánnivalót, a pörgő akció és a hatásos térélmény – a bozasztóan kínos autósüldözéstől eltekintve – elvonja a figyelmet a gagyi farkasokról. Nem lehet azonban nem észrevenni a filmben tobzódó logikai bukfenceket és az értelmetlen, teljes mértékben a látványnak alárendelt cselekményvezetést. Borzasztóan idegesítő, hogy a többek között Scott Speedman nevével beharangozott filmben a színész három percig látható, a film további részében csak jelzésértékkel van jelen. Láttunk már ilyet – a legdurvább Steven Segal eltűnése a Tűzparancs tizedik percében –, de az ilyesfajta átverés fájón olcsó trükknek tűnik egy önmagát A-listás filmnek álcázó mű esetében. Mindenesetre az Underworld: Evolúció után joggal várhattuk volna Michael Corvin (Scott Speedman) nagyobb térnyerését, de ezúttal a történet teljes egészében Selene (Kate Beckinsale) karakterére koncentrál, aki most hibrid gyermekéért (a tizenkét évest egész meggyőzően alakító húsz év körül járó India Eisley) harcol a vérfarkasokkal. Persze Beckinsale a tapadós bőrcuccban még mindig nagyon guszta, de kérdem én, minek ehhez új filmet forgatni. Selene ebben a filmben nem sokat teketóriázik, aprít mint a gép, akik a naturális látványt kedvelik, megkapják végre a magukét. Akik azonban a korábbi részekben szépen építkező mítosz újabb darabkáira vágynak, csúnyán csalódni fognak. Se ősök, se hagyomány, se barokkos díszletek, csak szürke betonfalak közé szorult szó szerinti értelemben vett vagdalkozás.

A szereplőgárdában Theo James az ügyeletes szépfiú, a főgonoszt pedig az utóbbi években egyre több negatív szerepet bevállaló Stephen Rea alakítja. Az ír színész persze most is vérprofin hozza az egyébként nem sok kihívást jelentő sablonkaraktert, de egyszerűen nem értem, hogy olyan gyöngyszemek mellett, mint amilyen például a Semmit magamról is, mi szüksége van vérfarkasként bohóckodni. Talán ő is összejár időnként Len Wisemannel bandázni.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya