Kritika

Aragorn a sivatagban – Hidalgo – A tűz óceánja

Nagyon kalandos, nagyon lovas film a főszerepben az éppen felfedezett Viggo Mortensennel – A tűz óceánja ma is vállalható és kellemes kikapcsolódást nyújtó mozi.

A film

A gyűrűk ura-filmek egy csapásra nagyon híressé tették az addig jórészt B filmekben mellékszerepeket játszó Viggo Mortensent – valószínűleg nem én voltam az egyetlen friss rajongó, aki csillapíthatatlan éhséget érzett bármilyen Mortensen-mozgókép iránt, a kilencvenes évek produkciói viszont kevés kivétellel kiábrándították és elijesztették. A tűz óceánja pont ezt a hirtelen jött népszerűséget aknázta ki, egy (egyébként jól megérdemelt) önálló filmet adva neki. A biztonság kedvéért Frank T. Hopkins alakjában kicsit Aragornt ismétlik meg: Mortensen hasonlóan bátor, szűkszavú, feddhetetlen hőst játszik itt is. Ugyanakkor A tűz óceánja a poszt-gyűrűkura éra leginkább közönségbarát filmje: az alternatív művészethez különösen vonzódó színész ekkortól azt játszhat, amit akar, ő pedig rendre rétegfilmekben vállal szerepet.

A tűz óceánja viszont még egy tisztán szórakoztató, problémamentes kikapcsolódást kínáló mű – a műfajok keverésével pedig a közönségét is maximalizálja. Kalandfilm westernelemekkel, lovas sportfilm, de történelmi referenciákkal (Wounded Knee) és filmtörténeti áthallásokkal (a marketing az Arábiai Lawrence-párhuzamra épít, amire Omar Sharif jelenléte csak ráerősít) is operál. A szinte kötelező románc ugyancsak megjelenik. Az elemek innen-onnan ismerősek, az elegy viszont kellemesen arányos, így a film sokadszorra sem unalmas – bár az is elképzelhető, hogy az elfogult nosztalgia beszél belőlem. Hadd próbáljam bebizonyítani!

Egyrészt a nyitány ellenére a film nem western, hanem kalandfilm: a cowboy főhős kiszakad az otthonos „vadnyugati” környezetéből, amikor meghívást kap egy embert próbáló arab lovas versenyre. Egy addig ismeretlen világba, a közel-keleti meseországba pottyan – a kérdés az, hogy itt hogyan boldogul, és nem mellesleg sikerül-e túlélnie versenyt. A témát akár műfajelméleti síkra is terelhetjük, de a konkrét film is ekörül forog: a földhöz ragadt westernkarakter hogyan adaptálja önmagát egy szokatlan helyzethez, azaz mi történik, ha nem westernfilmben kell helyt állnia.

Hogy folytassam a komolykodó megközelítést, A tűz óceánja meglepően intelligensen kerüli ki a középpontba állított helyzetből, azaz a keleti és nyugati világ szembeállításából adódó kolonialista és gendercsapdákat: nem a nyugati tekintet dominál, a film a kultúrák közti különbségeket kölcsönös gyanakvásként, majd szimpátiaként ábrázolja. Minden oldalnak megvannak a pozitív és negatív hősei, Frank T. Hopkins pedig egyfajta közvetítő lesz a felek (fehérek – indiánok – arabok) között; nem véletlen, hogy az otthoni munkája is futár. A „nem ismeri a világunkat” riposztok vagy az arc elrejtésének szép metaforája üdítően egyedi, de még a nő megmentésének antifeminista fordulatát is sikerül korrekten ábrázolnia a filmnek: elhiteti, hogy az adott világ keretei közt Jazira még így is a hagyományos női szerepek ellen lázadó hősnőnek számít.

A győzelemnél fontosabb az oda vezető út, a végén önmagát találja meg a főhős – ami leírva ordas közhely, azt a film kalandossága, vállalható pátosza lazán feledteti. Viggo és lova könnyedén eladják a csak alibiként szolgáló versenysztorit, az egzotikus környezet és a tisztességes forgatókönyv pedig szép hátteret ad mindehhez. Az izgalmas kalandok szünet nélkül követik egymást, a ló aranyos, a filmmel ismét megerősítést nyert „különutas macsó” Viggo-perszóna szimpatikus – a Hidalgo újrakiadása igazolja, hogy bő tíz évvel az elkészülte után is van létjogosultsága egy efféle igényes, vasárnapi családi mozinak.

A lemez

Az online viszonteladóknál újra piacra került filmhez bónuszanyag is jár: a Homok és celluloid című kisfilm magyar felirattal, valamint egy rejtett extra.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés