Kritika

Aranyoskám svéd módra – Rúzs, reptér, satöbbi

Önt is kirúgták, és sehogy sem talál munkát? Váltson nemet, és nem csak a munka, de a szerelem is Önre talál! Hogy ez mind nem elég, és arra is áhítozik, hogy egész Svédország rajongjon Önért? Akkor ezt a filmet Önnek találták ki.

Valami ilyesmi gondolatmenetet futtathatott le főszereplőnk, a pilóta Valle is, miután a gazdasági válság Svédországba is begyűrűzött a leépítések képében. Kilátástalanságában még látható nemi jellegeit is feladja, így sikerül megcsípnie egy állást – nőként.

A „cross-dressing” műfaja már a filmtörténet korai óráiban is létezett, de jelen film leginkább a ’82-es Aranyoskámra hajaz. Ezúttal nem a TV műsorok, hanem a pilóták világába kalauzolnak el minket, és Dustin Hoffmanhoz hasonlóan szerencsére Jonas Karlsson sem bohóckodja el a női szerepkört (ami például nem sikerült a ripacsság koronázatlan császárának, Adam Sandlernek a Jack és Jillben). A műfajban kötelező köröknek a Rúzs, reptér, satöbbi is eleget tesz, megkapjuk a kihagyhatatlan montázst a nővé alakulásról (a férfiak még mindig képtelenek rúzsozni és harisnyát felhúzni), láthatjuk a kettős élet bonyodalmait, és persze a szerelmi szál sem maradhat el: a női szerepben tetszelgő férfi beleszeret egy nőbe, mi pedig aggódhatunk, hogy ebből a kalamajkából vajon hogy mászik ki.

A film egyébként unalmas sablonokba is fulladhatna, de nem fog. Ennek egyik oka, hogy a gender-kérdéskör nem marad reflektálatlanul. Nemcsak a leszbikus/biszex női karakterek vannak feltűnően magas arányban jelen, de a film lépten nyomon feszegeti a negatív vagy éppen pozitív női diszkrimináció jelenségét és az esélyegyenlőség problémáját (ez érdekes annak tükrében, hogy köztudottan pont az északi országokban a legnagyobb a nők és a férfiak közti egyenlőség). A gender mellett előkerül többek közt az is, hogyan állnak Svédországban a vakokhoz. Az északi országokban példamutató, ahogy a hátrányos helyzetűek beilleszkedését segítik: ezt a kérdést remekül szemlélteti az, hogy Valle vak kisfiát nem azért közösítik ki osztálytársai, mert vak, hanem mert elváltak a szülei. A film elhinti a problémák magjait, majd visszaugrik a vígjátékok világába, fenntartva ezzel egy egészséges egyensúlyt.

A másik oka, hogy a sablonosan induló női-férfi kettős élet mellé behoz még egy szálat. Meglepő fordulat következik be főszereplőnk életében – magam sem számítottam rá, sőt azt gondoltam, hogy ezt biztos csak álmodja, de nem! Ez a nem várt esemény generál egy kirobbanásra váró konfliktust, ami a szakmai kompetenciákkal és a média erejével kapcsolatos – és amit most nem spoilerezek el, de aminek segítségével sikerül kiszélesítenie a műfaj határait. Továbbá biztos vagyok benne, hogy a válság miatt bekövetkező munkahely elvesztés, és az azt követő kilátástalan munkakeresés megértő közönségre fog találni hazánkban is.

Mind a szereplők (Jonas Karlsson, Marie Robertson, Björn Andersson stb.), mind a rendező (Mårtan Klingberg) szinte teljesen ismeretlen erre felé, de a remek színészi játék és a nem várt fordulatokkal teletűzdelt forgatókönyv találkozásából született film kiváló indítás hazánkban.

Avatar

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..