Nem könnyű mostanában Milla Jovovich rajongójának lenni. Ő még mindig gyönyörű, én még mindig próbálkozok, de hol van már Az ötödik elem, a Jeanne d’Arc – Az Orléans-i szűz, az itthon kevéssé ismert Bábu, vagy akár csak A kaptár első része? A Resident Evil franchise nem tud túllépni magán, Milla pedig váltakozó színvonalú filmekkel jelentkezik évről-évre. Legújabb filmje, az Arcmás szinte mindenhol, így hazánkban is már csak DVD-n jelent meg.
A film
Anna Marchant-nak (Jovovich) megvan mindene, amire csak vágyhat. Nagyvárosi tanítónő, szereti a munkáját, épp most költözött össze jóvágású vőlegényével (Michael Shanks), barátnőivel (Sarah Wayne Callies, Valentina Vargas) pedig hetente bulizással egybekötött traccspartikat tartanak. Az egyik ilyen bulit követően Anna szemtanúja lesz a várost rettegésben tartó sorozatgyilkos, a Könnyfakasztó újabb gyilkosságának. A férfi kis híján őt is megöli, a dulakodásban Anna a folyóba zuhan. A kórházban felébredve jön rá, hogy a baleset következtében többé nem tudja felismerni az emberi arcokat, még a hozzá legközelebb állókét sem. Ha egy pillanatra is szem elől téveszt valakit, máris más arcot lát az előbbi helyett. Ő az egyetlen, aki túlélte a Könnyfakasztóval való találkozást, de hogy ismerje így fel támadóját?
Julien Magnat thrillere sajnos nem tudja maradéktalanul beváltani erős felütésének ígéretét. Az alapötlet tökéletes lenne egy vérbeli giallóhoz (lásd: Kristálytollú madár, Deep Red, Woman in a Lizard’s Skin), és azt hiszem a hetvenes években sokkal jobban működhetett volna. Magnat filmje bizonyos elemeiben valóban emlékeztet az olasz műfajra: van szadista, ismeretlen gyilkosunk, megvan a nyomozás motívuma, a keménykötésű rendőr (Julian McMahon alakításában), a macska-egér játék, de az Arcmás korántsem olyan erőszakos és nem tart igazi feszült izgalomban. Az expozíció után a történet kimerül sablonok puffogtatásában, ami önmagában még nem lenne akkora baj, de a giallo-párhuzamnál maradva a film kevés kivétellel híján van mindenféle operatőri vagy vágási truvájnak, amik a forgatókönyv hiányosságait elfeledtethetnék velünk. Sajnos menthetetlenül unalomba fullad a film, így mire a fináléra kicsit összeszedi magát, már senkit sem érdekel, hogy mi történik. Végül a lezárás borzasztó giccse maga alá temeti az egész vállalkozást.
Nem hagyom figyelmen kívül, hogy a film kis költségvetésből készült (nagyjából 15 millióból; összehasonlításképp az utolsó Resident Evil film pl. 60 millióval gazdálkodhatott), de ez nem lehet magyarázat minden hiányosságára. A színészek közül Jovovich viszonylag jól boldogul a szereppel, különösen a nem megjátszott, természetes(nek ható) reakcióit, interakcióit érdemes figyelni, például a film elején a zuhanyzós jelenetben, vagy ahogy a gyerekekkel bánik; ezek nagyon hitelesek és életszerűvé teszik az alakítását. A különböző sorozatokból verbuválódott mellékszereplőkről (Wayne Callies – A szökés, The Walking Dead, McMahon – Kés/alatt, Shanks – Csillagkapu) ugyanez nem mondható el, steril színészi játékuk gyakran tűnt hiteltelennek.
Az Arcmás tehát minden tekintetben középszerű sorozatgyilkos-thriller, ami nem tesz többet, mint kicsit elgondolkoztat minket az arcok és az észlelés az életben és a társadalomban betöltött szerepéről. Leginkább Mrs. Jovovich rajongóinak ajánlott, érdekességképpen.
A lemez
A Pro Video által kiadott DVD semmilyen extrát nem tartalmaz, csak amennyiben a Közvetlen jelenetválasztást és az Interaktív menüket annak tekintjük.
