Kritika

Fohász, de kihez? – Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret!

Are-You-There-God_

A szókimondó stílusáról ismert Judy Blume 1970-ben írt, népszerű ifjúsági regényének filmes adaptációja garantáltan nosztalgiát ébreszt azokban a nézőkben, akik a könyvön nevelkedtek. Feldolgozása, az Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret! (Are You There God? It’s Me, Margaret.) ma is fontos üzenetet hordoz magában, de vajon tényleg elsősorban a fiataloknak készült?

Korai olvasmányélményeink legalább olyan meghatározóak, mint azok a benyomások, amelyeket ezekből az időkből magunkkal viszünk. Előttem az élet, Adrian Mole – csak egy-egy azok közül a történetek közül, amelyek sokunk életére nagy hatással voltak. Judy Blume könyvét, az Are You There God? It’s Me, Margaret.-et többször betiltották Amerikában, amiért nyíltan beszélt a menstruációról, a serdülőkorba lépő lányok testének változásairól, illetve amiért egy olyan családot vázolt fel, amelyben a gyerek saját maga választhatja meg vallását.

A 11 éves Margaret (Abby Ryder Fortson) addigi élete összeomlik, amikor édesapja munkája miatt a családnak el kell költöznie New Yorkból. Az új környezetben, New Jersey-ben szerzett barátai oldalán nem csak testének változásaival és folyamatos bizonytalanságával kell megküzdenie, de egyik pillanatról a másikra egy sokkal „felnőttebb” dologgal is szembesül: hogy a vallás és a hit nem csak összehoz, de sokszor el is távolít embereket egymástól.

Noah Baumbach A tintahal és a bálnájában a gyerekek elveszettek, nem tudják feldolgozni szüleik válását. Margaret más okból érzi magát hasonlóan: családja egyik oldalon katolikus, másikon zsidó, nagyszülei pedig rá akarják erőltetni hitüket.

Egy iskolai feladat kapcsán kutatásba kezd és felteszi a kérdést: vajon személyes kapcsolatunknak istennel olyannak kell lennie, mint ahogy azt a vallások előírják?

Kelly Fremon Craig kosztümös adaptációja az izgalmas felütés ellenére hamar finomkodóvá válik, ez pedig a konfliktusok mélységén is nyomot hagy. Ilyen például Margaret édesanyja, Barbara (Rachel McAdams) szüleinek viselkedése a látogatásuk alatt, vagy a vázlatosan megrajzolt szál a lány és tanára között, aki próbálja segíteni őt iskolai feladata és útkeresése kapcsán.

A serdülőkor kihívásait nem lehet elégszer feldolgozni. Ott van például az utóbbi évek nagy sikersorozata, a Szexoktatás, ami humorral beszél egy kicsit idősebb korosztálynak szerelemről és szexről, vagy Karen Maine Yes, God, Yes című dramedy-je egy katolikus iskolába járó tinédzser első szexuális tapasztalatairól. Hangvételében Margaret története mégis inkább közelebb áll az Én még sosem… tinédzser főhőséhez, aki indiai-amerikai családban nevelkedve úgy érzi, két világ közé szorult.

A felsorolt példákkal ellentétben itt azonban valami hiányzik. Megvan ugyan, miről akar beszélni az Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret! feldobja a témákat, de nem merül el bennük, nem ad hozzájuk. A mai fiataloknak szóló (például Pixar) filmek különböző rétegekben szólítják meg a szülőket és a gyerekeket.

Ez ugyan igaz az amerikai író-rendező Kelly Fremon Craig (Egy magányos tinédzser) munkájára is, kapcsolódni azonban itt kevésbé a mondanivalóhoz lehet, inkább az adaptáció által keltett nosztalgiához.

A kedves felnövéstörténet tele van jó színészekkel. Rachel McAdams (Szerelmünk lapjai; Az időutazó felesége) egy mindent magára vállaló, sokszor bizonytalan édesanyát alakít, oldalán egy karakán anyóssal. Kathy Bates (Tortúra; Richard Jewell balladája) csökönyös, de nagyszívű nagymama, az egyébként író-rendezőként is dolgozó Benny Safdie (Jólét; Csiszolatlan gyémánt) pedig jó apa, fiú és férj egyszerre, bár karaktere a történetben a nők mellett tudatosan hátrébb pozicionált. Abby Ryder Fortson (Suttogók, A Hangya és a Darázs) bájos a sok helyzetben még kislányos, más dolgokban viszont már éretten viselkedő Margaret szerepében.

Kelly Fremon Craig íróként és rendezőként is előszeretettel foglalkozik ifjúsági témákkal. Rendezői debütálása, az Egy magányos tinédzser például érzékenyen mutat be egy komplikált anya-lánya és testvér kapcsolatot. Új coming-of-age filmje (egyben második rendezése) kapcsán több interjúban is kiemeli, hogy vissza szerette volna adni Judy Blum könyvének univerzalitását. Az Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret! a hetvenes éveken keresztül nosztalgiával szolgál a könyvet szerető közönségnek, és bekapcsolódik abba a filmes trendbe is, amely előszeretettel mesél el történeteket a ’60-as, ’70-es évekből. Hiánypótló adaptáció, ám kérdés, hogy ezen túl akar-e és tud-e többet nyújtani a nézőknek.

Az Ott vagy, Istenem? Én vagyok az, Margaret! február 9-től látható az HBO Max-on.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com