Kritika

Nem egy mintaállam – Arkansas

Az arkansasi ifjúság előtt nem áll jövő. Üres arcok, közöny, mindent átható, piti bűnözés, de valójában ez sem érdekel senkit. Az Arkansas című film iránt mégis megéri érdeklődni.

Arkansas az Amerikai Egyesült Államok 25. tagállama, a déli államok egyike. Mindent letaroló közöny, érdektelenség és morális sötét foltok jellemzik az itt élőket. Legalábbis az azonos című film szerint, ami május 5-től elérhetővé válik néhány tengerentúli moziban, illetve streamelhető is lesz. Az Arkansas azon rurális, azaz vidéki gengszterfilmek közé tartozik, amik Amerika belső részének pusztulásáról beszélnek. Azonnal javítom magam, a jelen idő kevéssé indokolt, az USA déli része már régen pusztulásra ítéltetett.

Amerikai Lepusztuló Államok – 8+1 film Amerika leszakadó régióiról

A rurális gengszterfilm már régóta mesél a nagyvároson kívüli élet viszontagságairól, nevezetesen a beígért, de elérhetetlen amerikai álomról. Az emberek vágyták, tettek érte, elmaradt, de már azt is elfelejtették, hogy volt olyan. E gondolat korai példája a High Sierra 1940-ből Humphrey Bogarttal, de a rurális gengszterfilm alműfaja valójában csak a hetvenes években kapott megfelelő szellemi hátszelet. A Dillinger vagy az egészen zseniális Sivár vidék kisstílű antihősei szisztematikusan leépítették azt, amit a földrajzilag is elkülönülő keleti és nyugati part egyaránt próbált magasztalni.

Clark Duke első filmje nem csupán témájában passzol az említett darabok mellé, hanem formájában is. Az Arkansasban számos gumiobjektíves snitt van, ami valahol egészen – jó értelemben – régimódivá teszi a filmet. Clark Duke nemcsak rendezőként tűnik fel a stáblistán, de a forgatókönyvet is (részben) ő jegyzi, sőt még a filmben is szerepel. A Szextúrától idáig menetelő ifjú filmes pedig otthonról hozza a történetet. Arkansas szívében született, egy alig több mint kétezer lelket számláló városban.

A személyesség pedig maximálisan érezhető a filmen.

Még talán kissé túlzottan is a középpontba kerül a rendező játszotta Swin Kyle (Liam Hemsworth) főszereplőanyagból faragott karakterének rovására. A két fiút összesodorja a sors, mikor egy Frog néven futó, csak közvetítőkön keresztül ismert gengszter (Vince Vaugn) alatt kezdenek el dolgozni. Közvetlen felettesük Bright lesz, a nemzeti park őre (John Malkovich), akitől a drogterjesztés minden „csínját-bínját” elsajátítják. Ahogy Bright fogalmaz, az unatkozó bűnöző a jó bűnöző. A fiúknak múltjuk nincs, a jövőjük kilátástalan, a jelenük pedig eseménymentes. Swin a tilalom ellenére randizni kezd egy helyi lánnyal, Johnnával (Eden Brolin), akivel egyre szorosabbá válik a viszony, miközben a talpuk alól egyre inkább kicsúszik a talaj. Amit pedig a szereplők arcán látunk, nem is találhatott volna jobb tárgyi szimbólumra, mint a drog. A szer butít és romba dönt – szerencsére Arkansas népének nincs mitől félnie, mindkét fronton jóval korábban leépültek.

Mikor kezdődött mindez? Mikor szakadt le ennyire Arkansas? A film válasza, hogy már az idejét sem tudjuk.

Frog szemrebbenés nélkül veszi tudomásul, hogy a boltjába besétáló kisstílű gengszter kvázi őt is bűnözővé tette. Ugyanilyen természetességgel öl elsőre is, ugyanez a közönyön is túli, mélység nélküli létezés tükröződik a nyolcvanas években is, ami a jelenben csak tovább fokozódott.

Az Arkansas állítása, hogy a társadalomban mindenki piti bűnöző. Akivel a két srác találkozik, arról kiderül, hogy Frognak dolgozik, vagy egy újabb középső ember. Az egyetlen személyt, aki valamilyen bibliai csoda folytán nem bűnöző (Johnna), azzá teszik.

„Most már közénk tartozol” – nyugtatgatja Swin újdonsült barátnőjét a rájuk küldött szaglászó fickó padlóra folyó vére felett.

Ebben az Arkansasban a klasszikus társadalmi intézményeknek nyoma sincs. Felmerül a kérdés, hogy miként működik ez a rendszer. A belül romlott és üres jellemek kívül még szeretnék a normalitás látszatát kelteni, vagy csak megszokásból húzzák fel Arkansas és az Egyesült Államok zászlaját a ház előtt? A bennem egyre inkább haldokló naivitás azt mondatja velem, hogy a második. Az Arkansasban az unalom csontig hatol, az emberi gondolatokat felváltották az automatikus működés sémái. Az embert már nem érdekli semmi, csupán várja a hívást, de azt sem tudja, kivel beszél. Elvégzi a munkát, leszállítja a drogot, de a következményekkel nem törődik. Az amerikai álom vadnyugatának farkastörvényeit felváltották a semmittevés pótcselekvései. A lakosoknak pedig nincs szerencséjük. Egy rakás unatkozó infantilis és persze fegyveres ember rohangászik Arkansasban fel és alá.

Az Arkansas pedig ebből a szellemi és lelki közönyösségből nem mutat kiutat. A gengszterfilmekre jellemző emelkedés-bukás narratíva itt kétszer is megvan. Ez azt jelenti, hogy a gengszter karrierje először felfelé ível, de akár egy átok, a kezdetbe belekódolva ott találjuk a véget is. Aki mégis ki tud szakadni a körből, az egyrészt nem a saját erejéből teszi azt, másrészt olyan múlttal tart a jövő felé, ami aggodalomra ad okot. Tényleg kiszabadul-e a déli államokat sújtó szellemi kárhozatból és rátalál az amerikai álomra, mit álom… képes-e egy teljes életet élni, vagy előbb-utóbb visszatér a kiindulópontra, ahogyan a már jó ideje létező minta mutatja? Az Arkansas nem láttatja a végtelen ismétlődésű történet végét, ahogyan az elejét sem, csupán egy szeletet szakít ki az idő nélküli létezés szövetéből. Az Arkansas nem old fel, nem nyugtat meg, de megmutat egy látleletet, ami – ha figyelsz – még veled is marad.

Avatar

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya