Kritika

Panem et circenses – Árni

Árni

Meghatóan misztikus világot teremt, kietlen káprázattal gondolkodtat Vermes Dorka elsőfilmje, a Velencei Filmfesztiválon bemutatott Árni.

Valahol Kelet-Európában egy sokgenerációs vándorcirkusz új faluba érkezik, csupán négy előadás erejéig. Aki lemarad, kimarad. Lesz itt mindenféle szenzáció: olasz légtornász, idomított kiskutyák, egzotikus táncosok és a legújabb műsorszám: hüllő-show. Árni (Turi Péter), a társulat egyetlen alkalmazottjának napi rutinjába csak egy-egy új turnéállomás hoz kisebb változást. Az ő feladata, hogy alkalmi munkásokat kerítsen a cirkuszi sátor felállításához. A társulat megérkeztét nem csak az ő és a környéken nagyon ritka munkalehetőség felbukkanása jelzi. A Taxidermia Öreg Balatonyját idéző családfő, Stefán (Koppány Zoltán) önmagát meghazudtoló stílusban, kopottas pátosszal jelenti be társulatának érkeztét.

Az egyre kevesebb érdeklődőt megtéveszteni képes, a művészi értéktől mentes, lehúzós szórakoztatás nem hoz sok pénzt a házhoz, és ennek súlya feszültséget támaszt a társulatban. Ki alkoholba, ki gyógyszerekbe, ki az evésbe menekül. A Stefán Cirkusz társulatának de facto ügyvezetője, az igazságos, de hidegfejű matriárka, Elena (Spolarics Andrea) új műsorszámot talál ki. Az előadás immáron hüllő-showval egészül ki. A Marketplacen vásárolt bébikígyóról hamar kiderül azonban, hogy valójában egy közel három méteres piton.

Árni

Ahogy a többi állat gondozását, úgy a pitont is Árni gondjaira bízzák. Az eleinte vad kígyó és a törékeny alkatú fiú között hamar érdekes szimbiózis alakul ki.

Összefonódásuk egymásrautaltság, egyben bajtársiasság.

Turi Péter az elmúlt évek magyar filmjeinek egyik legemlékezetesebb alakítását nyújtja Árni szerepében. Érzékeny, finom játéka, teljes átlényegülése nagy kontrasztban áll a magyar filmszínészek sokszor színpadias játékával. Meghatóan élesen szemlélteti a magány súlyát ebben a világban, ahol az emberek képtelenek kapcsolódni egymáshoz és kényszer által fenntartott viszonyok határozzák meg mindennapjaikat és túlélésüket. Nem sok derül ki Árni korábbi életéről és arról, miért szegődött a társulat mindenesének. Valószínűsíthető, hogy a környéken talán ez az egyik legstabilabb, még rendelkezésre álló munkaforrás. A táj, a felvázolt viszonyrendszer és miliő magáért beszél, és magyarázkodás mellőzése egyértelmű erénye a filmnek.

Ezt kiegészítve a film gyönyörűen játszik a diegetikus és nondiegetikus zene váltakozásával, amelyet a rendező együtt alkotott meg Szászi Petra zeneszerzővel. Az atmoszferikus, elmélyedő zenei világ értelmezhető úgy, mint Árni karakterfejlődésének leitmotifja. 

Árni

Hangulatában a film a kopár reménytelenségbe süppedő kelet-európai vidéket festi le. Olyan ez, mint a platós kocsi hátulján zötykölődő, üres Kőbányai sörösüveg. Mindennek tökéletes hátteret ad az ütött-kopott vándorcirkuszi esztétika, amely már csak keveset őriz egykoron volt bájából. És mégis, valamivel múlatni kell az időt, valamilyen szórakozás kell a léleknek, és tizenpár ember így is ellátogat minden este a cirkuszba.

Anakronisztikusan csendül fel a Hava Nagila – Örvendezzünk.

A sikert ígérő pitonnal azonban minden nehézség ellenére egyik társulati tag sem hajlandó fellépni. Nincs mit tenni, a kiöregedett és méltatlanul eltávolított kiskutyák helyén már az enyv áztatta hüllő fénylik a plakátokon. Mindenki tudja, hogy nem az óriás varánuszért fizetnek a nézők. Árni szervilis szerepéből kilépve önként jelentkezik. Majd én! Mérlegelési idő alig akad, Elena pedig rábólint a felvetésre. Miért is ne. Az este zárószámában Árni, nyakában a kígyóval a cirkusz legfőbb attrakciójává lép elő. A fényes, izmos kígyó és a törékeny, vékony fiú testének tánca katartikusan fullasztó zárókép.

Uroborosz.

Vermes Dorka kiváló karakterrajza a mikrobüdzsé és feszített munkatempó ellenére az elmúlt évek egyik legemlékezetesebb elsőfilmje. Annyira elmélyedünk a film világában, hogy nem sajnáljuk, ha nem kapunk több választ Árni kilétére. Különleges, meditatív élmény az Árni, amely után biztosan sokat gondolunk még vissza egy-egy pillanatára.

Az Árni február 8-tól látható a mozikban.

Knopp Eszter

Knopp Eszter a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében majd az ELTE Filmtudomány mesterszakán diplomázott. Kedvencei a kísérleti dokumentumfilmek illetve a társadalmi kérdésekkel foglalkozó filmek. Filmfesztiválokon és a filmgyártásban is dolgozik, emelett kollázsművészettel foglalkozik.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!