Kritika

Indiana Jones érzékeny pasztellben – Ásatás

Az Ásatás (The Dig) azt adja a régészeknek, amit az Érkezés a nyelvészeknek: megdicsőülést. Éteri és inspiráló történet élet és halál szabad átjárhatóságáról, sztárszínészek tolmácsolásában.

Az utóbbi években megjelent egy új filmtípus: a Brexit-filmek. Ezek jellemzően (de nem kizárólag) olyan kedélyes, inspiráló emberi történetek, amelyek a gyönyörűen fényképezett vidéki Angliában játszódnak a világháború árnyékában, szép színészekkel a főszerepben. Ilyen volt például a Their Finest, a The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society, a tágan értelmezett csokor leghíresebb képviselője pedig minden bizonnyal a Dunkirk. És hogy miért Brexit-filmek ezek? Mert a jelen elviselhetetlenül ingoványos, nyomasztó közéleti problémáiból a dicső múltba repítenek: amikor a bátorság és az elhivatottság segítségével elődeink sikeresen túléltek egy ennél is sötétebb időszakot. A kisemberek életére direkten is rávetülő árnyékokat közös erővel győzték le. Akárcsak a háborús propagandafilmek, ezek is erőt adnak a ma emberének – szükség is van erre a biztatásra!

The Dig 2021 Netflix | Kissing Scenes ? (Lilly James) - YouTube

Az Ásatás is Brexit-film, de sokkal több is annál. Első ránézésre problémamentesen illeszkedik a vonulatba: vidéki környezet, háborús fenyegetés, összefogás egy nemes célért, győzelem. Egy gazdag özvegy (Carey Mulligan) felbérel egy ásatásokon dolgozó, tapasztalt munkást (Ralph Fiennes), hogy tárja fel a birtokán található dombokat, amelyeket – helyesen – régi síroknak vélnek. Felvonulnak a vidéki Anglia jellegzetes figurái, elindul egy szép küldetés. Mike Eley ismét letaglózó totálokban fényképezi az éteri vidéket, mint A nő, aki előttünk járban – amikor azonban elhangzik az első rövid beszélgetés a régészet, élet és halál kapcsolatáról, már sejthető, hogy

az Ásatás sokkal több ártatlan, propagandisztikus matinénál.

Az igaz történeten alapuló Ásatás különlegessége, hogy a makroszinten tökéletesen egyenes vonalú, meglepetésektől mentes történetet (néhány régész kiás egy kora-középkori kincset a földből, miközben felettük második világháborús repülők suhannak el) mikroszinten egyéni sorstörténetekkel illeszti össze szépen és érzékenyen. Az egészet pedig egy bivalyerős, mégsem tolakodó filozófiai alapozásra helyezi. Összefonódik egymással múlt és jelen, élet és halál, boldogság és háború, hivatás és kötelesség… Öntudatra ébredés, felnőtté válás, apaszerepek, betegség, szerelem. A mérhetetlenül közhelyes problémákat az Ásatás ismét élettel, téttel tölti meg, köszönhetően az ügyesen egyénített karaktereknek, a színészi játéknak, az okos és szűkszavú párbeszédeknek. Azaz az Ásatásban a földalatti és a földfelszíni (sőt, a föld feletti) dolgok egyaránt érdekesek, olykor pedig helyet cserélnek egymással – és itt jön képbe a régészet.

A legtöbb kisgyereknek van egy olyan korszaka, amikor régész szeretne lenni – nyilvánvalóan az Indiana Jones-tetralógia és hasonló kalandfilmek ihletésére. A fantasztikus elemekben gazdag filmek erényeit nem elvitatva, de az Ásatás a régészet valódi szépségét mutatja be – és kiderül, hogy ez is van olyan izgalmas, világrengető és nemes, mint Jones professzor kalandjai! S bár elég kicsi a valószínűsége, hogy a jövőben inkább eme film miatt jön meg a fiatalok kedve a régészethez, a kezdő rendezőnek számító Simon Stone filmje legalább olyan büszkévé és lelkessé teheti a bölcsészeket, mint néhány éve a nyelvészetet piedesztálra emelő Érkezés. A régészek, de még az egyszerű ásásra felbérelt parasztok is igazi szuperhősök. A film pedig azt is érzékletesen és ügyesen mutatja be, hogy miért.

Az Ásatás az élet körforgásáról szól,

és értelmezésében a régészek ennek a krónikásai, sőt, mozgatórugói. Kiássák a halottakat, és miközben azok egyre feljebb kerülnek, ők egyre lejjebb a föld alá – sőt, akár meg is halhatnak. De ha így lenne, akkor is akadna olyasvalaki, aki később kihúzná őket onnan. Mert mindenki számít. A John Preston regényén alapuló film annak az izgalmát és pótolhatatlan jelentőségét adja át érzékletesen, hogy a régészet hogyan lehet a múlt megismerésének letéteményese a jelenben – és továbbadója a jövőnek. Ami elengedhetetlen ahhoz, hogy két lábbal a földön álljunk, ne pedig alatta vagy fölötte.

A Netflixen debütáló Ásatás finom, érzékeny, szabálytalan és nagyon emberi film. Szívhez szóló, mégsem giccses, váratlan mélységeket megnyitó, mégis derűs. Nagyon jókor jött.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés