Kritika

Az etika oltárán – A hős

Asghar-Farhadi-Amir-Jadidi-A-Hero-A-hős-2

Jószándékú füllentés miatt kerül a bürokrácia és a média szorításába Asghar Farhadi A hős című filmjében Rahim, aki modern iráni Jean Valjeanként képtelen szabadulni kicsiny bűnétől.

A börtönből siet egy férfi a buszmegállóba, a buszt lekési, gyalog az út megjárhatatlan. A sivatagban végtelennek tűnő magasságig kőfal húzódik, amibe megbecsülhetetlenül régi épületeket faragtak, a régészek dolgoznak. Asghar Farhadi A hős című filmje már az első jelenetben olyan leküzdhetetlen, sőt felfoghatatlan erők mellé állítja a hősét, amiről annak fogalma sincs. A hős bizonyos értelemben egy Nyomorultak parafrázis, ahol az iráni Jean Valjean még csak nem is lop, hanem füllent egy kicsit, de ebből akkora bűn kerekedik, hogy a kisember inkább visszakívánkozik a börtönbe.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Az iráni filmtörténet hírhedt akár rendszerkritikus és nemzetközileg is elismert filmjeiről. Óriási európai gyökerekből növekvő neorealista és megkésett modernista filmalkotások öregbítik az ország filmgyártását. Asghar Farhadi pedig a nemzetközi filmkultúrában is ismert, elismert, sőt foglalkoztatott filmrendező. 2011-es Nader és Simin – Egy elválás története című filmje elnyerte a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscart. Következő filmjét már Franciaországban készíthette (A múlt), majd visszatért hazájába leforgatni Az ügyfél című Miller átdolgozását. 2018-ban került mozikba a nemzetközi koprodukcióban készült Mindenki tudja Penélope Cruz és Javier Bardem főszereplésével. A rendező Cannes-ba hazajár, ahol idén A hős elnyerte a fődíjat. Nem véletlenül Irán ezt a filmet indította az idei Oscar szezonban, és Farhadi filmje – nem meglepő módon – shortlistre került, így a lokális történet ellenére bizonyára a nemzetközi közönség számára is érthető.

Asghar-Farhadi-Amir-Jadidi-A-Hero-A-hős

Asghar Farhadi régivágású szerzői filmes, aki valójában minden filmjében ugyanarról beszél, gyakorlatilag ugyanúgy. A kisember átláthatatlan és hatalmas világokban küzd hozzá hasonló kisemberekkel. A valódi konfliktus viszont nem közöttük, hanem világok és az eltörpülő személy közt van. A hős ugyanebbe a sorba illeszkedik, ahol Rahim (Amir Jadidi) börtönbüntetését tölti, mivel adósságát nem tudta törleszteni. A férfi egy szerencsés véletlen jóvoltából szeretné visszafizetni adóssága egy részét kétnapos eltávozása alatt. A véletlen pedig a buszmegállóban fekvő arannyal teli táska volt, amit Farkhondeh (Sahar Goldust), Rahim barátnője talált. A férfi már majdnem készpénzre váltotta hirtelen jött vagyonukat, amikor a lelkiismerete közbeszólt, de bár ne tette volna!

Ahogy Rahim visszaadja a 17 aranyérmét jogos tulajdonosának, rászakad a hírnév és azzal együtt a bonyodalmak is.

Farhadi is a kortárs iráni filmezés azon ágát képviseli, amely az európai neorealista gyökerekig nyúl vissza. A filmekben mindig hangsúlyos az anyagi kiszolgáltatottság, ami sokszor az egzisztenciális szakadék szélén billegést jelenti. Gyakran vannak gyerekszereplői, így A hősben is: Rahim kisfia, Siavash metaforikusan a film főszereplőjévé válik, ahogy nála fokozódik a tenni nem tudás. Maga Rahim is naivitása és teljes filmen át tartó tehetetlensége is kvázigyermekké teszi őt, ami miatt a film rendkívül könnyen átélhető, a főszereplő pedig szerethető lesz.

Rahim jótettéről tudomást szerez a börtön igazgatósága, és a férfi hamar sztár lesz a médián keresztül. A kamerák előtt azonban a kisember rossz döntést hoz: azt mondja, ő találta a pénzt eltávja alatt, hogy barátnője rejtve maradhasson, hiszen nincsenek összeházasodva. Rahimot először mindenki ünnepli, pénzt gyűjtenek neki, hogy kifizethesse tartozását, ezzel kijusson a börtönből. Az apró hazugság viszont szálkaként szúrja mások szemét. A jószándékú füllentésnek nincs helye egy jószándéktól mentes világban.

A hős Iránról alkotott képe napsütötte borongósság: nem mondja, hogy élhetetlen, de nincs meggyőződve róla, hogy ez valódi élet.

Rahim jócselekedete miatt munkát is kaphat a börtönben, de ahhoz előbb meg kell győznie a kétkedőket és igazolnia kell, hogy valóban visszaadta az érméket. Az aranyért jelentkező nő azonban felszívódik, nyoma sincs, felmerül, hogy nem is ő volt a jogos tulajdonos. A börtönben sínylődő férfi kétségbeesetten kérdezi, miért találna ki bárki egy ilyen történetet? A nehézfejű bürokrácia azonban csak az adatból ért, amit nem tud igazolni, az a hazugsággal egyenlő. Rahim és családja végül eljátssza a hatóság előtt, hogy megtalálták a nőt, de az újabb hazugság csak olaj a tűzre. A férfi és segítői a hitelezővel, a munkaközvetítővel vagy a segélyszervezet elnökével tudnak csak küzdeni, pedig a valódi ellenfél jóval hatalmasabb, és nem is egyetlen személy.

Asghar-Farhadi-Amir-Jadidi-A-Hero-A-hős-3

Rahim a felfoghatatlan hatalmú bürokrácia, a béklyózó tradíció és vallás, valamint a szabadulást nem engedő szegénység rendszereivel áll szemben. Egyik ellen sincs eszköze, hogyan is lehetne, de Farhadi az apokalipszis negyedik lovasaként a médiát is Rahim fölé emeli. A (közösségi) médiában Rahim csak egy eszköz, háromperces kis színes hír, amit mindenki arra használ, amire akar. A börtön megmutathatja, a rendszer működik, elítéltjeik jószívűek, a társadalom kiválóságai. Mindez hamar megváltozik, mikor a férfi jóhiszemű füllentése gyilkos porszemként akasztja meg a fogaskerekeket, és attól kezdve Rahim lesz a kiiktatandó hiba. Farhadit nem érdekli a közösségi tér, csupán annak a valóságra gyakorolt hatása. A hős kőkemény, realista film marad, ami csupán érintkezik a média pillanatvilágaival, de a rendezőt a mi világunkon ejtett sebek foglalkoztatják.

Asghar Farhadi ismét olyan történetet prezentál, ahol a néző egyik oldalnak sem tud teljesen igazat adni, nincsenek lezárt kategóriák.

Rahimot szeretjük, sőt egyenesen szánakozva figyeljük, de ugyanúgy megértjük a hitelezőjét is, aki lánya hozományából fizette ki a börtönbe került fiút. Nincs igazságtétel, hiszen a valódi konfliktus rajtuk kívül generálódott, ők csak belesodródtak. A probléma leküzdhetetlen, erre a néző is hamar rájön. Ha tehetnénk, a több, mint kétórás játékidőt meg is hosszabbítanánk, hogy ne kelljen végignézni, ahogy ismét kiderül: igazságot tenni lehetetlen. A rendező lefelé süllyedő spirálban terheli egyre tovább a címbéli hőst, mire a film végére mi sem tudjuk egyértelműen eldönteni, hol jobb: a börtönön kívül, vagy azon belül. A különbségek egyre csökkennek, a kinti lét fokozatosabban élhetetlen lesz, a börtön pedig taszító volta ellenére legalább stabil pont.

A hős egy érett filmrendező rendkívül érett története arról a világról, ahol az embert gyerekként kezelik. Kerüli a drámát, tartózkodik a szélsőségektől, csakúgy, mint a valóság, mégis minden képében tükröt tart korunknak. Farhadi lakásbelsői és irodái mintha százéves múlttal rendelkeznének, színészei mintha saját életüket adnák vissza. A film narratívája remek dinamikával görgeti maga előtt az elkerülhetetlen bonyodalom szikláját, aminek súlya alatt a hőssel együtt úgy roskad össze a világkép, hogy észre sem vettük. A hős bámulatos érzékű neorealista film a kortárs Iránból korunk egyik legkiemelkedőbb szerzőjétől. Magyar film híján nem kérdés, megvan kinek szorítok az Oscaron.

Nagy Tibor

Nagy Tibor jelenleg az ELTE-n tanul Filmtudomány mesterszakon. Kedvenc műfajai a klasszikus hollywoodi gengszter- és westernfilm. Különös figyelmet fordít az izraeli filmekre és a vallási témákra.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés