Fókuszban Kritika

A lány meg a hangja – Aurora, a tinisztár

Aurora
Aurora

Aurora Aksnes különleges lány. Nem a tejfelszőke haja, átható kék szemei és kedvessége miatt. És talán nem is a csodálatos hangja miatt. Az internetnek köszönhetően egészen fiatalon lett olyan sztár, akiért fiatalok tömegei őrülnek meg teljes joggal (vagy épp teljesen érthetetlenül.) A BIDF Aurora, a tinisztár című dokuja az ő – egyelőre elég rövid – pályafutását mutatja be, sajnos meglehetősen érdektelenül.

A norvég kislány, Aurora 16 éves volt, amikor egy barátja feltöltötte a netre az egyik dalát. És mivel egészen különleges a hangja és a megjelenése is, azonnal rácsapott a zeneipar, és villámgyorsan sztár lett. Tényleg piszkosul jól énekel, a zenéje egyszerre popos, fülbemászó és egyben mégis egyedi – de vannak mások is, akik jól zenélnek, különösen szép a hangjuk, és mégsem robbannak be. Vagy, ha be is robbannak – nem lesznek olyan fiatalon akkora sztárok, mint ő. Paul McCartney 21 éves volt, amikor a beetlemania elharapózott Angliában – vagyis jó pár évvel több ideje volt megérni, és felkészülni az őrületre, amivel a popsztárság jár. Benjamin Langeland és Stian Servoss dokumentumfilmjének az a fő témája, hogy mit tesz egy ilyen fiatallal a hírnév; a zeneipar és a rajongók okozta elvárások.

A baj az, hogy bár az Aurora, a tinisztár érezhetően ezt, a játékfilmekben (Teen Spirit) is gyakran felbukkanó témát járja körül, ám végül nemigen mond semmit róla. Látjuk felnőni, küzdeni, változni Aurorát, megtudunk pár dolgot a múltjáról, a jelenéről, a nehézségeiről – de nem fogjuk őt megérteni. Részben azért nem, mert nem igazán egyértelmű a film nézőpontja. Többször elhangzik, hogy Aurora, a fiatal lány, és Aurora, a művész két különálló fogalom – és az is, hogy ez a végére összemosódik. De ez csak elhangzik – ebből semmit sem érzékel a néző.

Látjuk Aurorát, és sosem tudjuk, hogy most éppen önmagát adja, vagy a művészt játssza?

És egyáltalán, ha a lányt látjuk is, mennyire játssza meg magát? Egyszerűen nem kapunk elég támpontot, elég információt, elég nézőpontot ahhoz, hogy ezt eldöntsük.

Minderre rátesz egy lapáttal, hogy sokszor nagyon megrendezettnek, mesterségesnek, műnek tűnik, ami a filmben történik. Nagyon drámai jeleneteket látunk, amiknek egyrészt nincsenek következményei, másrészt nem értjük, hogyan került oda épp akkor a kamera. Például ilyen az, amikor Aurora egy jól felépített jelenetsor végén, amelyben érezhetően nő a feszültség közte és a menedzsere között, azt mondja a férfinak: „Nekem olyasvalaki kell, aki másképp gondolkodik.” Mire a menedzser flegmán csak annyit válaszol:

„De nem az a baj, hogy túlzottan irányítasz”?

Azt gondolnánk, hogy ebből óriási veszekedés, szakítás-kibékülés lesz, vagy legalábbis valami változás kettejük kapcsolatában – de semmi nem történik, csordogál tovább a film a maga szeszélyes medrében.

Aurora, a tinisztár
Aurora, a tinisztár

Vagy van több jelenet, amelyben a kreatív producerrel való, intimnek is nevezhető kapcsolatba pillanthatunk bele, ám ez a szál is elvarratlan marad. Olyan, mint ha mesterségesen erőltették volna a filmbe – még azt is megkérdőjelezi a néző, hogy tényleg spontán felvett, „ellopott” pillanatokról beszélünk-e.

Részben azért is alakult ki bennem a megrendezettség érzése, mert nemigen derül ki az sem, hogy az Aurora, a tinisztár miért készült, és ki készítette/készíttette.

Rendben, egy ilyen sztár körül mindig van kamera, és az felveszi a legapróbb rezdülését is – de ki találta ki, hogy ebből film legyen? Egy dokumentumfilmes csapat találta ki a projektet, és „akaszkodott rá” a fiatal énekesre és csapatára? Vagy a marketingescsapat „rendelte meg” ezt a filmet? Vagy nem volt ez ennyire tudatos, egyszerűen csak összegyűlt egy csomó alapanyag, és egy idő után kitalálták, hogy ha már ennyi felvétel van, forgassanak még hozzá valamit (művészkedő, pillanatokra bevágott snitteket, amik videóklippessé teszik az alkotást), és rakjanak össze belőle egy „rendes” filmet? Nem derül ki ez sem.

Aurora tényleg fantasztikusan érdekes jelenség, csodálatos hanggal megáldva. De annyi érthetetlenül kihagyott ziccer, megválaszolatlan kérdés van ebben a filmben, hogy bár szemet-fület gyönyörködtető alkotás, de gyötrő hiányérzetet hagy maga után. Szerencsére egészen biztos vagyok abban, hogy Auróráról, Aurorával fogunk még látni filmet, fogunk még hallani tőle zenét, és úgy általában, fogunk még hallani róla.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..