„Keserû kis mese, amely tele van szokatlan, ironikus és megvilágító részletekkel.” – Ilyen semmitmondó külföldi kritikából idézett fülszövegek két dolgot jelenthetnek: vagy unalmas a film, vagy csak nehezen emészthetõ.
Marziyeh Meshkini iráni rendezõ második, Kivert kutyák címû 2004-es filmje mostanra jutott el hozzánk. Ez is valami, mert iráni filmek eleve ritkán kerülnek forgalomba itthon, bár az úgynevezett iráni újhullám – amelynek legismertebb alakjai Jafar Panahi és Abbas Kiarostami – azért itthon is kapott némi visszhangot.
„A perzsa film titka azonos a mozgókép titkával – írja Báron György – ábrázol és nem magyaráz. Nehezen fejthetõ fel, lévén a történetek csupaszak, egyszerûek, nincs mögöttük rejtett jelképiség, kódolt jelentés, megfejtendõ intellektuális üzenet. Egyik titkuk alighanem épp az önkorlátozás. Nem szólnak semmirõl, vagyis titkuk azonos a mozgókép titkával: megmutatnak és nem elbeszélnek, ábrázolnak és nem magyaráznak.”
Az események a maguk tempójában, minden sietség nélkül peregnek. Az iráni újhullám ugyanis leginkább az európai neorealizmushoz áll közel, és ezt legkevésbé sem rejtegeti: aki a stílusjegyekbõl nem ismerne esetleg rá, annak a Biciklitolvajok-jelenetek után azért muszáj, hogy beugorjon valami. Van ebben a leplezetlen õszinteségben, amellyel a film rámutat saját gyökereire, valami gyermeki báj, ami általában is jellemzõ az „új” iráni mozira. Kérdés persze, hogy ez a gyermeki báj, vagy õszinte rácsodálkozás, amellyel az iráni filmmûvészet viszonyul a filmhez és úgy általában a világ dolgaihoz, és amely ma már szinte védjegyévé vált, mennyire része egy eredeti filmesztétikai koncepciónak, és mennyire valamiféle kibúvó az iráni, leginkább a gulyáskommunizmusra emlékeztetõ államberendezkedés kultúrpolitikája alól.
Tény, hogy ez a fajta szemléletmód tud kiváló alkotásokat szülni, és az is, hogy a Kivert kutyák ezek közül nem a legjobb. Az irritáló magyar gyermekszinkron lassan már nyomasztóvá váló hatásáról nyilván nem tehetnek a film készítõi, az édibédi kutyulimutyuliról annál inkább. Maga a kutya, mint a sztori része, és mint a párhuzam félreérthetetlen jele nyilván érthetõ és indokolható tartalmi elem, mégis egy idõ után zavaróvá válik. Eleve furcsán hat egy ilyen kis hálószobai cirkáló a nagy afgán prérin, de leginkább talán az a baj, hogy valahogy kissé lebutítja az egész filmet a vele való állandó bénázás. Nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de 40%-kal rondább és 30%-kal kevesebb kutyával jobb filmet kapnánk.
A DVD:
A forgalmazó Best Hollywood nem kényeztet el bennünket: lényegében semmi pluszt nem kapunk a lemezhez. A leginkább értékelhetõ tulajdonság, hogy az 5.1-es magyar hang helyett, választhatjuk a 2.0-s eredeti fárszit is (vajon mi értelme van egy 2.0-ás eredeti hangból 5.1-es szinkront kendácsolni?) magyar felirattal. Ezen kívül a DVD extrái közé az „interaktív menü”, a „közvetlen jelenetválasztás” és a „Best Hollywood ajánló” tartozik, mely utóbbi 4 film elõzetesének fedõneve.
Kivert kutyák (Sag-haye velgard)
rendezõ: Marzieh Meshkini
forgatókönyvíró: Marzieh Meshkini
zeneszerzõ: Mohammad Reza Darvishi
operatõr: Ebrahim Ghafori, Maysam Makhmalbaf
vágó: Mastaneh Mohajer
fõszereplõk:
Gol-Ghotai
Zahed
Agheleh Rezaie
Jamil Ghanazideh
IMDb átlag: 7,2
