Kritika

Az akciófilm morfológiája – A 657-es járat

657Ha kaszinóban dolgozol és pénzszűkében vagy, kézenfekvő a megoldás. Ilyen egyszerű logikai lépések követik egymást A 657-es járat című buszos akciófilmben, mindannyiunk örömére.

A film

Lehetett volna A 657-es járat Ocean’s Eleven-jellegű kaszinórablós heistfilm is (ráadásul az eredeti cím – Heist – is erre utalhatna), de a gyors és sikeres rablás után az igencsak alkalmi csapat eltérít egy buszt, ebből pedig egy Féktelenül-höz hasonló száguldozós, sikoltozó utasos történet kerekedik. Innentől nem tartogat sok meglepetést a film, ugyanis az összes klisét felvonultatja, ami szóba jöhet. Csakhogy ez ebben az esetben jót jelent.

657_3A mese morfológiája az akciófilmre is igaz: az atlétatrikós fater ma így mesélte el a haveroknak a sztorit, holnap úgy fogja, a lényeg viszont változatlan. A 657-es járat olyan, mint egy jó népmese: a szükséges funkciók hiánytalanul követik egymást. Van egy orvos a buszon / szimpatizáló rendőr / korrupt rendőr / a főhős katonai múltja / az ellenségnek is van szíve stb., sőt, a film nem átall egy rákos kislányt is bevetni. De épp azért működik – mert meglepő módon működik –, mert ilyen sok bevált fordulat újrahasznosításával nehéz hibázni. Néha ugyan megmosolyogtatóan kimódoltak a fordulatok, de többségében jó ritmusban, ügyesen elrendezve követik egymást. Ami némileg túlmutat a kötelező körökön, az a film erőszakossága – ez viszont a rendező, Scott Mann előző filmjének, a beszédes című Bérgyilkosok viadalának tükrében nem meglepő vonás.

657_2De kövessük tovább a mese morfológiájának analógiáját: a történet (túl) jól ismert paneljei közé a színes szereplők vihetnek változatosságot. Ezt az összetettebb feladatot már kevésbé sikerült megoldania a filmnek – pedig a hitelesség nagyrészt ezen múlott volna. A morálisan feddhetetlen rabló-főszereplőnknek, Jeffrey Dean Morgan-nek nincs sok lehetősége kibontakozni; az állati szinten mozgó antagonisták nem sok szót érdemelnek. Robert de Nirónak megint egy maximálisan méltatlan szerepet sikerült elvállalnia – a cigarettázás szimbólumával agyonnyomott, egyébként faék egyszerűségű karakter talán csak a színész személye miatt kapott indokolatlanul nagy (végül mégsem eléggé kibontott) szerepet. Egy mocsok főgonoszt felesleges emberi színben feltüntetni – főleg, hogy ez az emberi oldal két torzóban maradt mellékszál miatt tökéletesen érdektelen és félrevezető. És ha már színész és szerepek, egy jó tanács: aki Kate Bosworth miatt nézné meg a filmet, inkább ne tegye, mert egyetlen jelenetben szerepel. Akitől pontosan azt kapjuk, amit vártunk, az Gina Carano, aki ugyanolyan biztos kézzel irányítja a rendőrkarakterét, mint a benzinnel teli tartálykocsit.

657_4Kicsinyesség lenne A 657-es járatban a logikai bukfenceken, elvarratlan szálakon, megalapozatlan dramaturgiai ugrásokon, hamis motivációkon és hasonlókon lovagolni. A film ugyan hemzseg az ilyesmitől, de meggyőződésem, hogy az ehhez hasonló művekben szinte kötelező néhány hiba, hogy legyen min csámcsognia az atlétatrikós faternek sörrel a kezében vasárnap délután: ő büszke arra, hogy okosabb, mint a film, miközben mégis jól szórakozik, mert működik a porhintés. Ráadásul egy ponton még ő is meglepődik, mert egy váratlan csavar azért akad a hatásos, de tökéletesen átlátszó akciófilm fináléjában. A 657-es járat tehát meglepően élvezetes film: nem akarja, hogy sokat gondolkozzunk rajta (jobb is, ha nem tesszük), de végig leköti a figyelmet, ami nem is olyan kis dolog.

A lemez

A kiadvány nem tartalmaz extrákat.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com