Kritika

„Az ártatlanság filmje” – Ferenc, Isten lantosa

ferencistenlantosaAssisi Szent Ferencről, a ferences rend alapítójáról Roberto Rossellini készítette az egyik legkorábbi filmet. A Ferenc, Isten lantosa (1950) az olasz rendező kiforrott neorealista munkáit (Róma, nyílt város; Németország nulla év stb.) követően készült, az ún. „neorealista csoda” korszakában, melyet a Strombolitól (1950) szokás számítani. Ahogy ezekben a filmekben a hit segít a szereplőknek maguk legyőzéséhez, úgy a jelen alkotásnak a hit és a felebaráti szeretet a fő témája.

 

A film

Rossellini két irodalmi mű alapján állította össze a forgatókönyvet: egy névtelen, XIV. századi szerző I fioretti da San Francescó-jából (Assisi Szent Ferenc tizenegy kis virága, ford. Tormay Cecília, 1926.) – mely több nyelven adta a film címét –, melyben Szent Ferenc életének ötvenhárom epizódja olvasható; valamint a szenttel szintén foglalkozó Arnaldo Fortini Vita di frate Ginepro (Ginepro barát élete) c. művéből. A két könyv felhasználásával a rendező összesen kilenc egységből álló füzért illesztett össze. Az assisi szent életének bizonyos ismert és alapvető jeleneteit – mint Klára és Ferenc találkozását – megtartotta, másokat pedig – pl. a híres gubbiói farkas megszelídítését – kihagyott. A film Szent Ferenc „kiválasztásával” kezdődik (alázattal kiemelkedni) és a tanítványok útnak indításával zárul. Ebbe íródnak bele Ginepro áldozatkész cselekedetei, melyekre Szent Ferenc reagál – legbuzgóbb tanítványát terelgetve.

Minden epizód önálló tanulsággal bír, tehát példázat. Az alázatról, a szeretetről, a hitről. Bizonyos elemeit – például a leprást, akit Ferenc meglát a dombon és megcsókol, vagy a disznó lábának levágását – mai eszközökkel már élethűbben vinnék színre a rendezők, viszont más összetevőiben enélkül is hatásos a film: a főszereplőt alakító Nazario Gerardio arcán kiütközik a leprás beteg iránt érzett szánalom, így pusztán érzékenység kérdése, hogy túllépünk-e az ehhez hasonló ábrázolásbeli „áthidaló” megoldásokon, és meg tud-e fogni a film lelki oldala.

ferencistenlantosa2

Rossellini egy rövid kommentárban elmondja, hogy a filmet a korabeli kritika lelkesen fogadta, viszont ő úgy érezte, az átlag néző nem értette teljesen, noha bonyolultnak nem annyira bonyolult. Saját értelmezése szerint a Ferenc, Isten lantosa az „ártatlanság filmje”. Ennek az erénynek a lélektani ábrázolása mellett törekedett a történelmi hitelesség megtartására is. Hogy a XII-XIII. századi legendát (a szó elsődleges értelmében) korabeli díszlettel, jelmezzel mutassa be.

A Ferenc, Isten lantosa más, mint a Stromboli vagy Az itáliai utazás, hiszen a múltban játszódik, úgymond valós történetet dolgoz föl, az alaptémában mégis Rossellini jellegzetes műve. Egyértelműen tükröződik rajta az emberszeretet és a vallásosság.

A lemez

Amennyire örömteli hír, hogy az Etalon Film kiadta dvd-n Rossellini alkotását, annyira szomorú, hogy extraként csupán egy képgaléria fért fel a lemezre. Bár ha úgy vesszük, egy kolduló rendhez több talán nem is illik.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. A kortárs francia és amerikai költészet és a film kapcsolatáról ír disszertációt. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com