Kritika

Senkit nem ver át – Az árva: Első áldozat

Több mint egy évtized után visszatért Az árva, hogy egy előzményfilmnek köszönhetően a különleges rendellenességgel küzdő Esther múltjában kalandozzunk, és (ismét) egy diszfunkcionális család megsemmisülésének lehessünk tanúi.

A 2009-es Az árva bár a hardcore horrorrajongóknak nem volt elég kemény, egy izgalmas slasher-thrillernek elment, amely néha nem találta meg a kellő egyensúlyt a horrorklisék kiforgatása és az amúgy fagyos atmoszféra csúcsra járatása között, de arra bőven elegendő volt, hogy sokak számára maradandó élményt nyújtson. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egy évtizeddel később a Dr. Phil egyik epizódja szinte szóról szóra emelte át a film cselekményét, és ha már ez megtörtént, Az árva címszereplőjét alakító Isabelle Fuhrman és az író David Leslie Johnson összeült egy kávéra, hogy vajon lehet-e folytatni valahogy a kis Esther (Leena) történetét.

Nagy titkot nem árulunk el, de lehet. A megoldás a jórészt a pandémia alatt forgatott előzményfilm, Az árva: Első áldozat (Orphan: First Kill) lett, ahol azonban a kezdeti lelkesedés után egy égető probléma ütötte fel a fejét: hogy játssza el bő egy évtizeddel később Fuhrman azt a kislányt, akit 12 évesen meggyőzően tudott hozni?

A megvalósítás minősége mindenképpen az Első áldozat egyik nagy erőssége.

Kreatív trükkök sorozatával sikerült szinte tökéletesen elérni, hogy a forgatás idején a 20-as éveit már javában töltő Isabelle Fuhrman sikeresen játszhasson el egy 9-10 éves kislányt. A CGI nem volt kielégítő és túl drága is lett volna, és bár néha kénytelenek voltak bevetni a számítógépes effekteket az alkotók, a legtöbbször a színésznő pupillát megnövelő lencsét kapott, körülötte mindenki speciális, magas talpú csizmákban játszott, és természetesen A Gyűrűk Ura-trilógiánál is megtapasztalt torzított perspektívákkal, trükkös kameraelhelyezéssel, ötletes megvilágítással, néha dublőrrel és rengeteg guggolással sikerült a kívánt megjelenést elérni. Fuhrman megfiatalítása olyan jól sikerült, hogy ismét lubickol a szerepben, bár színésztársai is felnőnek hozzá, különösen az anyát játszó Julia Stiles-ban talál szó szerint is méltó párra a színész.

Az Első áldozat nyilvánvalóan nem árul zsákbamacskát, a történet főszereplője most is Esther, aki Észtországból való megszökése után első amerikai családja, Albrighték személyében meglehetősen zakkant rokonokat kap a nyakába. Az előzményfilm pár jelenettel szépen kapcsolódik az eredeti sztorihoz, néhányban pedig csak egyszerűen lemásolja azt. Az árva: Eső áldozat ugyanúgy megmarad a látszólag valóra váló ödipális konfliktus elmesélésénél, mint az első rész, de se többet, se kevesebbet nem ad hozzá Esther karakteréhez, mi több,

a beállítások ötletességében és atmoszférakeltésben is sokat veszített erejéből.

Minden folytatás/előzményfilm egyik legnagyobb csapdája, hogy túlhúzzák az alapkoncepciót, ami miatt az új mű elveszíti azt a jellegzetességet, amelynek köszönhetően a nézők megkedvelték az eredetit. Ez a szituáció Az árva: Első áldozat esetében is bekövetkezik, a film egy idő után, egy erőltetett fordulatnak köszönhetően önmaga paródiájába csap át, innentől pedig már az áldozatokkal való azonosulás és az atmoszféra sem működik annyira, hogy fenntarthassa az érdeklődést a zárlatig.

Az Első áldozatban ugyanis nincsenek megkedvelhető karakterek, hírből sem érkezik az az izgalmas, drámai karakterrajz, ami az első részben megismert Colemanékat szerethetővé tette, mi több, Albrighték idiotizmusa mellett bizony Esther is hamarabb elnyeri a szimpátiánkat, mint a családból bárki más. Az Első áldozat egyik legnagyobb bűne éppen az, hogy az észtországi Saarne Instituban játszódó jelenetek intenzitása után hirtelen lejtmenetbe kapcsol, ami meg sem áll egészen a stáblista megjelenéséig. A zárlatra már annyira sem vehető komolyan, mint egy Horrorra akadva-jelenet, pedig a maga szűk 100 perces játékidejével tényleg nem vár sokat a nézőjétől. De még így is alaposan visszaél a befogadók türelmével.

Az árva: Első áldozat augusztus 19-től látható a Paramount+ kínálatában.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!