Kritika

Az éjszaka szörnye – Szólít a szörny

Egy magányos kisfiú egy szörny segítségével birkózik meg élete nagy lelki válságával. A Szólít a szörny gyönyörű mese a halállal való küzdelemről és az újrakezdésről. Szigorúan csak kiegyensúlyozott lelkületű nézőknek!

A spanyol rendező, Juan Antonio Bayana korábbi filmje is már arról tanúskodik, hogy vonzódik a gyermeki fantázia spirituális megnyilvánulásaihoz. A 2007-es Az árvaház című misztikus thrillerjében a hétéves Simon egy hajdanvolt árvaház ódon épületében kerül kapcsolatba egy szellemfiúval. A 2014-es Londoni rémtörténetek című sorozatából pedig a szörnyfigurák iránti vonzalmára is fény derül, hiszen a klasszikus rémtörténetek olyan félelmetes karaktereit vonultatja fel a viktoriánus Londonban, mint Frankenstein, gonosz boszorkányok avagy vámpírok. A Szólít a szörnyben egy kisfiú történetét ismerhetjük meg, akit rémálmait elűzendő, egy félelmetesnek tűnő, ám segítőkész szörny látogat meg. Bayana kiváló irodalmi alapanyagból meríthetett. A Szólít a szörny egy 2011-ben megjelent ifjúsági regény adaptációja, mely a fiatalon elhunyt írónő, Siobhan Dowd ötletén alapszik, amelyet a halálát követően Patrick Ness fejezett be, beleszőve a rákban elhunyt írónő történetét  és a film forgatókönyvét is Ness írta.

A 12 éves Conor (Lewis MacDougall) édesanyja rákkal küzd, s bár az orvosok minden lehetséges módon próbálják megmenteni a fiatal anyát, az végül menthetetlennek bizonyul. Ebbéli bánata mellett a fiúnak még a bántalmazó iskolatársai zaklatásával is meg kell küzdenie. Anyja halálát követően a kisfiút régimódi, de megértő nagymamája (Sigourney Weaver) veszi magához, mert apja (Toby Kebbell) új házasságban él Amerikában, ahová nem tudja őt magával vinni. Szerencsére Conor rajztehetséggel és csodálatos fantáziával megáldott kisfiú, aki addigi kis élete legnagyobb megpróbáltatásához egy szörnytől (Liam Neeson) kap segítséget. A kisfiú rajzaiban és rémálmaiban egyaránt megjelenő temető kertjében álló hatalmas tiszafa éjjelente faóriássá változva meglátogatja őt, hogy fantasztikus történeteivel hitet adjon neki és összerendezze a benne rejlő erőt. Erre nagy szüksége is van, mert a fiúban fékevesztetten pusztító erő tombol. Ám az igazságot Conornak a saját történetével kell kimondania. És ez a legnehezebb.

Bár a Szólít a szörny 12 éven felülieknek ajánlott, igazából nagyon szomorú, ami felnőttként is megvisel. A film története arról szól, hogy lehet lelkileg megküzdeni a hozzánk legközelebb álló, szeretett személy haldoklásával, s végül a halálával. Embert próbáló feladat ez, ami a felnőtteket is képes a végsőkig megviselni, nem hogy még egy olyan kisfiút, aki

„túl öreg ahhoz, hogy gyerek legyen, de még túl fiatal, hogy férfivé váljon”.

Ez a problémafelvetés számos más filmben is felbukkant már, de ami a Szólít a szörnyet a hasonló tematikájú hollywoodi filmektől megkülönbözteti, az a kendőzetlen, már-már kegyetlen őszintesége, és a halállal való bátor szembenézés. Ebben a nyomasztó atmoszférájú filmben nincs felszabadító gyógyulás, végig kell járni a haláltáncot, és folytatni kell az életet a szeretett lény elvesztése után is. A film története is megrázó, de a sikeréhez mindenképpen hozzájárul Lewis MacDougall szuggesztív játéka, akárcsak a nagymamáját alakító Sigourney Weaveré. A viharos összeköltözésük után kettejük között lassan kialakuló intim kapcsolat külön lélektani erőssége a filmnek.

Az amúgy is gyönyörűen illusztrált mesekönyvet vászonra vivő filmnek káprázatos a látványvilága. A regényt Jim Kay illusztrálta, akinek csodás színvilágú akvarelljei a szörny nyomasztó meséiként animációs betétként épülnek be a filmbe. A tiszafa szörnye a Gyűrűk Ura filmek életre kelő fáira hasonlít, míg a természete Roald Dahl barátságos óriását idézi, aki hétmérföldes csizmájában járja a világot. Hatalmas termetükkel először mindkét óriás félelmet kelt a gyermekekben, de hamar kiderül róluk, hogy ők valójában segítők. Ám míg Spielberg barátságos óriása csodás álmokat gyűjt egy álomfáról, és éjjelente a kisgyerekek fejébe juttatja e varázslatos színvilágban tobzódó látomásokat, addig a tiszafa óriás szörnye minden erejével Conor rémálmait igyekszik eloszlatni és bátorságot csöpögtet belé a közelgő tragédia elviseléséhez. A Liam Neeson által speciális technikával alakított szörny rendkívül látványos jelenség, ami szintén nagyban hozzájárul a film sikeréhez. Az éjszakai temetői táj komor atmoszférájának hosszú beállítású képei pedig az operatőri munkát dicsérik.

Conor végül a szörny segítségével megküzd édesanyja halálos betegségének elfogadásával, s ily módon a saját félelmeivel és bűntudatával is képes leszámolni. A gyász feldolgozásának szép és felemelő példája ez. De bármilyen lenyűgöző is a képi világa, a film mindvégig szomorú és depresszív, éppen ezért csak stabil érzelmi állapotú gyermekeknek ajánlatos megnézni. És ez vonatkozik a felnőttekre is.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya