Kritika

Az elmúlás tragédiája – Szerelem

Három évvel a Fehér szalag Cannes-i diadala után Michael Haneke ismét hazavitte az Arany Pálmát. A Szerelem minimalista kamaradráma, két ember fájdalmas tragédiája. A testi-lelki leépülés krónikája, egyben két idős színész jutalomjátéka egy kiváló rendező kezei alatt. 

Georges (a ’60-as évek egyik elsőszámú francia férfisztárja, Jean-Louis Trintignant) és felesége Anne (Emmanuelle Riva) nyugdíjas zenetanárok, akik nyugalomban, szép polgári lakásuk menedékében élik unalmas mindennapjaikat. Mindennek hirtelen vége szakad, mikor Anne-t szélütés éri, minek következtében fél oldalára lebénul. Férje tehetetlenül nézi az asszony fokozatos leépülését, miközben mindent megtesz szeretett feleségéért, mindhiába.

Haneke filmje próbára teszi a néző türelmét: a végig egyetlen helyszínen, két-három szereplővel játszódó alkotás következetesen szegül szembe a kortárs filmkultúra látványigényével és videoklip-esztétikájával. A hosszú, kitartott beállítások gyökerestül rombolják le a folyamatos mozgáshoz, vágáshoz szokott türelmetlen néző elvárásait, mindemellett pedig remek alkalmat adnak a színészeknek a kibontakozásra.

A Szerelem elsősorban az ő remeklésük: a nyolcvanegy éves Trintigant és a nyolcvanöt esztendős Riva mindent kihoznak magukból, ami színészileg lehetséges, vérfagyasztó és iszonytatóan nyomasztó hangulatot teremtve a vászon, ami annál is inkább megterhelő, hogy végig szimpátiát érzünk az öreg házaspár iránt. A két művész a legapróbb rezdülésektől a legnagyobb tragédiákig mindent ugyanolyan erővel és hitelességgel prezentál nekünk.

Az osztrák rendező szokása szerint kegyetlen. Mint említettük, hősei ezúttal szerethető, szimpatikus karakterek (ezáltal térnek el Haneke legtöbb filmjének figuráitól), éppen amiatt lesz egyre inkább borzalmas végigülnünk két órán át tartó haláltáncukat.

Haneke talán legminimalistább filmje a Szerelem, a filmművészet legalapvetőbb elemeire, már-már színházzá redukált kamaradráma (még külön kísérőzene sincsen, kizárólag a szereplők által játszott/hallgatott klasszikus darabok csendülnek fel itt-ott), melynek hibájaként talán azt róhatjuk fel, hogy helyenként elnyújtottnak tűnik, a néző úgy érzi, mintha viaskodna a két és negyedórás játékidővel. Mindettől eltekintve figyelemre érdemes, egyszerre gondolatébresztő és érzelmileg felkavaró alkotás. Persze abszolút nem matinéfilm – aki önfeledt szórakozásra vágyik, mérföldekre kerülje el!

 Értékelés: 8/10

 

Szerelem  (Amour)
színes, feliratos osztrák-francia dráma, 127 perc, 2012

rendező: Michael Haneke
forgatókönyvíró: Michael Haneke
operatőr: Darius Khondji
producer: Margaret Mélégoz
jelmez: Catherien Leterrier
látványtervező: Jean-Vincent Puzos
vágó: Nadine Muse, Monica Villi

szereplők:
Jean-Louis Trintignant (Georges)
Emmanuelle Riva (Anne)
Isabelle Hupert (Eva)
Alexandre Tharaud (Alexandre)
William Schimell (Geoff)
Rita Blanco (Concierge)
Ramón Agirre (Concierge férje)
Carole Franck (ápolónő)
Dinara Drukanova (ápolónő)

IMDb

Avatar

Rudolf Dániel

Nem is tudom mikorra vezethető vissza a film iránti érdeklődésem (értsd szenvedélyes rajongásom), talán valamikor ovis koromban történt először, hogy éles kritikusi szemmel elemeztem a Gumimacik aktuális epizódjait. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Jelenleg az ELTE bölcsészkarán tanulok filmtudomány mesterképzésen, korábban kommunikáció szakon végeztem a Kodolányi főiskolán, és időközben diákzsűriztem is pár filmfesztiválon.

Filmek: Elsősorban a filmtörténet és a klasszikusok érdekelnek, ezen belül bármi, Bergmantól a B-noirokig. „Emberi gyengeségemnek” a klasszikus Star Trek sorozat iránti rajongásomat tartom.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya