Kritika

Az igazi nagymenők – Az első áruló

A veterán olasz író-rendező, Marco Bellocchio ezúttal nemzetének legsötétebb fejezetét lapozta fel: Az első árulóval a Cosa Nostra legbelső ügyeibe mutat izgalmas betekintést Tommaso Buscetta vallomása alapján, amely az addig ismert szicíliai maffia végét jelentette.

Pentito: így nevezik azt a személyt, aki a szervezett bűnözésből kilépve közreműködik egy ügyésszel, hogy segítse a nyomozók munkáját. Az első igazán fontos pentito a két világ főnökének is nevezett Tommaso Buscetta (Pierfrancesco Favino) volt. Az alkut kötött gengszter előtt még senki nem szegte meg a szicíliai maffia Omertáját, azaz a hallgatás törvényét. De hogyan jutott el odáig Buscetta, hogy a család ellen elkövesse a lehető legnagyobb bűnt? Ezt vizsgálja meg Marco Bellocchio filmje, Az első áruló.

Az alkotás nemcsak az előzményekkel, hanem a következményekkel is behatóan foglalkozik, ezzel elkészítve a Cosa Nostra enciklopédiáját Buscetta szemszögén keresztül.

Így a gengszterfilm műfajának egyik sajátossága – azaz az életrajzi ihletés – ezúttal különösen hangsúlyosan érvényesül. A biopic-jelleget Bellocchio az időpontot, helyszínt, fontos karaktereket azonosító feliratokkal és egy-két archív felvétellel húzza alá. Ám annak ellenére, hogy rengeteg információt és eseményt mesél el, a film mégsem érződik zsúfoltnak – Francesca Calvelli jó ritmusú vágásának köszönhetően a játékidő maratoni hossza sem igazán feltűnő.

Minden az 1980-ban a Corleonék (nem volt véletlen A keresztapa névválasztása!) és a többi család között köttetett látszólagos békével kezdődik. Ez az összejövetel remek lehetőséget biztosít Bellocchiónak, hogy a csoportképre összeálló, legfontosabb bandatagokat tablóképszerűen bemutassa. De a rendezvénynek a valóságban is nagyobb szerepe volt holmi mulatságnál: az első lépését láthatjuk a Nagy maffiaháborúnak. A bandaháború három évében több mint négyszáz embert végeztek ki, amit Bellocchio abszurd ötletességgel a kép sarkában folyamatosan pörgő számlálóval illusztrál, miközben sorra nézzük az újabb és újabb gyilkosságokat.

Bár Buscetta ebből túl sok mindent nem érzékelt: sok más társához hasonlóan elhagyta a forrongó Szicíliát. Azonban amint a fülébe jutott, mi történt a távolléte alatt, a magát egyszerű katonának valló, egyúttal mégis hatalmas befolyású férfi pálforduláson ment át.

A maffia, tudniillik, a tagok saját bevallása szerint a Tiszteletreméltóak Társasága, akiknek jó néhány szigorú törvényt kell betartaniuk.

Az Omerta mellett előkelő helyen áll az az íratlan szabály, miszerint az idősek, nők és gyerekek védettséget élveznek. A Nagy háború pedig pont ezt az elvet vette semmibe: így Buscetta szerint a Cosa Nostra megszűnt a Tiszteletreméltóak Társaságának lenni, mellyel igazolta árulását.

A pentito azonban még így sem rohant rögtön az olasz hatóságokhoz: az esküszegésre ösztönző válogatott kínzásokat Bellocchio egy költőien megkomponált montázsban mutatja be. E filmnyelvi elem egyébként is markáns részét képezi Az első árulónak: a manapság viszonylag ritkán látható asszociációs montázsok kivételes pikantériát adnak egy-egy jelenetnek, ezáltal közvetve az egész filmnek.

Az intellektuális, fogalmi alapon nyugvó vizuális képzettársítás egyik legkiválóbb példája a gengsztereposzból, mikor a Buscetta vallomása során a piszkos maffiatitkok nyilvánosságra kerülésének hatását láthatjuk. Az újabb és újabb szalagcímek hátteréül a föld alól menekülő patkányok raja szolgál, mely – mondanom sem kell – a gengsztereket szimbolizálja. Bellochio, mint említettem, nem csupán a vallomásig vezető utat taglalja:

a bírósági tárgyalás a cselekmény jelentős hányadát képezi.

Ezzel vonja be az író-rendező a bűnügyi műfajhoz viszonylag közel álló tárgyalótermi dráma zsánerét. E jelenetek meglepően humorosak: a fegyelmezetlen vádlottak interakciói a bíróval, és úgy általában a viselkedésük egyáltalán nem illik az ügy komolyságához. Pedig valójában ez volt Olaszország egyik legnagyobb horderejű tárgyalása, s egyben a pillanat, mikor Buscettában realizálódott tette súlyossága.

A gengszterműfaj egyik visszatérő motívuma – mely az alkotás premisszája is egyben –, az árulás azonban nemcsak a pentito személyében manifesztálódik. A vallomás következményeképpen sokkal mélyebb rothadás lepleződik le, mely egészen az emberi kapcsolatokig, barátságokig nyúlik. De vajon egy szervezet alapjait megrengető, vagy egy személyes árulás a súlyosabb?

Előbbi, a később tanúvédelem alá került Buscettát (újabb párhuzam korábbi gengszterklasszikusokkal: a Nagymenők Henry Hillje is hasonló sorsa jut) élete végéig kísérti: belenyugvással várja a szerinte elkerülhetetlen vendettát; ezzel mintázva maffiakarrierjének első megbízatását. Ezzel szemben utóbbi esetében az árulás elkövetőinél nem, csupán elszenvedőjén érzékelhető a hitszegés hatása.

Az első áruló filmvégi morális dilemmája felidézi Martin Scorsese legutóbbi bűnfilmjét, Az írt.

Scorsese-vel ellentétben Bellochio azonban ellentétes előjellel zárja le a maga gengsztereposzát: a titkát majdhogynem sírig őrző Frank Sheerannel szemben a gyónástól megtisztult Buscetta meglehetősen vidáman, családja körében öregszik meg. E kevésbé melankolikus felhangú befejezés pedig amellett, hogy a zsáner korai hajtásaiban tapasztalt megtérést eleveníti fel, a didaktikussága ellenére is kielégítő lezárása a feszült, érdekes és szórakoztató maffiatörténetnek.

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya