Kritika

Az igazi nagymenők – Az első áruló

A veterán olasz író-rendező, Marco Bellocchio ezúttal nemzetének legsötétebb fejezetét lapozta fel: Az első árulóval a Cosa Nostra legbelső ügyeibe mutat izgalmas betekintést Tommaso Buscetta vallomása alapján, amely az addig ismert szicíliai maffia végét jelentette.

Pentito: így nevezik azt a személyt, aki a szervezett bűnözésből kilépve közreműködik egy ügyésszel, hogy segítse a nyomozók munkáját. Az első igazán fontos pentito a két világ főnökének is nevezett Tommaso Buscetta (Pierfrancesco Favino) volt. Az alkut kötött gengszter előtt még senki nem szegte meg a szicíliai maffia Omertáját, azaz a hallgatás törvényét. De hogyan jutott el odáig Buscetta, hogy a család ellen elkövesse a lehető legnagyobb bűnt? Ezt vizsgálja meg Marco Bellocchio filmje, Az első áruló.

Az alkotás nemcsak az előzményekkel, hanem a következményekkel is behatóan foglalkozik, ezzel elkészítve a Cosa Nostra enciklopédiáját Buscetta szemszögén keresztül.

Így a gengszterfilm műfajának egyik sajátossága – azaz az életrajzi ihletés – ezúttal különösen hangsúlyosan érvényesül. A biopic-jelleget Bellocchio az időpontot, helyszínt, fontos karaktereket azonosító feliratokkal és egy-két archív felvétellel húzza alá. Ám annak ellenére, hogy rengeteg információt és eseményt mesél el, a film mégsem érződik zsúfoltnak – Francesca Calvelli jó ritmusú vágásának köszönhetően a játékidő maratoni hossza sem igazán feltűnő.

Minden az 1980-ban a Corleonék (nem volt véletlen A keresztapa névválasztása!) és a többi család között köttetett látszólagos békével kezdődik. Ez az összejövetel remek lehetőséget biztosít Bellocchiónak, hogy a csoportképre összeálló, legfontosabb bandatagokat tablóképszerűen bemutassa. De a rendezvénynek a valóságban is nagyobb szerepe volt holmi mulatságnál: az első lépését láthatjuk a Nagy maffiaháborúnak. A bandaháború három évében több mint négyszáz embert végeztek ki, amit Bellocchio abszurd ötletességgel a kép sarkában folyamatosan pörgő számlálóval illusztrál, miközben sorra nézzük az újabb és újabb gyilkosságokat.

Bár Buscetta ebből túl sok mindent nem érzékelt: sok más társához hasonlóan elhagyta a forrongó Szicíliát. Azonban amint a fülébe jutott, mi történt a távolléte alatt, a magát egyszerű katonának valló, egyúttal mégis hatalmas befolyású férfi pálforduláson ment át.

A maffia, tudniillik, a tagok saját bevallása szerint a Tiszteletreméltóak Társasága, akiknek jó néhány szigorú törvényt kell betartaniuk.

Az Omerta mellett előkelő helyen áll az az íratlan szabály, miszerint az idősek, nők és gyerekek védettséget élveznek. A Nagy háború pedig pont ezt az elvet vette semmibe: így Buscetta szerint a Cosa Nostra megszűnt a Tiszteletreméltóak Társaságának lenni, mellyel igazolta árulását.

A pentito azonban még így sem rohant rögtön az olasz hatóságokhoz: az esküszegésre ösztönző válogatott kínzásokat Bellocchio egy költőien megkomponált montázsban mutatja be. E filmnyelvi elem egyébként is markáns részét képezi Az első árulónak: a manapság viszonylag ritkán látható asszociációs montázsok kivételes pikantériát adnak egy-egy jelenetnek, ezáltal közvetve az egész filmnek.

Az intellektuális, fogalmi alapon nyugvó vizuális képzettársítás egyik legkiválóbb példája a gengsztereposzból, mikor a Buscetta vallomása során a piszkos maffiatitkok nyilvánosságra kerülésének hatását láthatjuk. Az újabb és újabb szalagcímek hátteréül a föld alól menekülő patkányok raja szolgál, mely – mondanom sem kell – a gengsztereket szimbolizálja. Bellochio, mint említettem, nem csupán a vallomásig vezető utat taglalja:

a bírósági tárgyalás a cselekmény jelentős hányadát képezi.

Ezzel vonja be az író-rendező a bűnügyi műfajhoz viszonylag közel álló tárgyalótermi dráma zsánerét. E jelenetek meglepően humorosak: a fegyelmezetlen vádlottak interakciói a bíróval, és úgy általában a viselkedésük egyáltalán nem illik az ügy komolyságához. Pedig valójában ez volt Olaszország egyik legnagyobb horderejű tárgyalása, s egyben a pillanat, mikor Buscettában realizálódott tette súlyossága.

A gengszterműfaj egyik visszatérő motívuma – mely az alkotás premisszája is egyben –, az árulás azonban nemcsak a pentito személyében manifesztálódik. A vallomás következményeképpen sokkal mélyebb rothadás lepleződik le, mely egészen az emberi kapcsolatokig, barátságokig nyúlik. De vajon egy szervezet alapjait megrengető, vagy egy személyes árulás a súlyosabb?

Előbbi, a később tanúvédelem alá került Buscettát (újabb párhuzam korábbi gengszterklasszikusokkal: a Nagymenők Henry Hillje is hasonló sorsa jut) élete végéig kísérti: belenyugvással várja a szerinte elkerülhetetlen vendettát; ezzel mintázva maffiakarrierjének első megbízatását. Ezzel szemben utóbbi esetében az árulás elkövetőinél nem, csupán elszenvedőjén érzékelhető a hitszegés hatása.

Az első áruló filmvégi morális dilemmája felidézi Martin Scorsese legutóbbi bűnfilmjét, Az írt.

Scorsese-vel ellentétben Bellochio azonban ellentétes előjellel zárja le a maga gengsztereposzát: a titkát majdhogynem sírig őrző Frank Sheerannel szemben a gyónástól megtisztult Buscetta meglehetősen vidáman, családja körében öregszik meg. E kevésbé melankolikus felhangú befejezés pedig amellett, hogy a zsáner korai hajtásaiban tapasztalt megtérést eleveníti fel, a didaktikussága ellenére is kielégítő lezárása a feszült, érdekes és szórakoztató maffiatörténetnek.

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya