Kritika

Az első szerelem – Egy lányról

Egy lanyrol (An Education)A dán Lone Scherfig rendezőnő utolsó hazánkban is látható filmje, a Wilbur öngyilkos akar lenni kapcsán a testvéri összetartozás megtörhetetlenségéről mesélt fél lábbal a föld felett. Az Egy lányról egy újabb alapvető emberi kapcsolatról, az első szerelemről regél varázslatos bájjal, de már a földön járva.

Ritkán találkozni olyan mozgóképes alkotással, amely az első szerelem reménykeltő beköszöntét, az örökkévalóság hitéből való kínkeserves felocsúdást, s ebből a meghatározó élményből szerzett élettapasztalatot oly tisztán és egyszerűen képes bemutatni, mint az Egy lányról. Történetének tizenhat éves hősnője a hatvanas évek Londonjának egyik leányiskolájából az Oxfordra készül felvételizni, hogy beteljesíthesse brit módra a karrierről, francia módra a szabadságról szövögetett álmait. A megvalósítást kissé konzervatív, ámde rendkívül naiv szülei is segítik, hol követelve, hol szép szóval, mígnem egy nyílt utcán megeső véletlen találkozás után a jóképű és jómódú, harmincas éveiben járó David fel nem borítja a családi terveket.

A férfi természetesen katalizátorként hat a lányra, de nemcsak a művelt elit éjszakai életét tárja elé, hanem szép lassan a felnőttlét rejtelmeibe is bevezeti a lányt a megélhetési problémák kendőzetlen leküzdésétől az első szerelmeskedésig. Az Egy lányról ellenállhatatlan csábereje pedig azon szimpatikus húzásból is fakad, hogy a rendezőnő az első szerelemben gyökerező felnőtté válási folyamat ábrázolásában a testi éréssel szemben a szellemi érés szakaszaira helyezi a hangsúlypontokat. Például a szüzesség elvesztése kevésbé fontos esemény Jenny életében, mint a kényelmetlen valósággal való szembenézés vagy akár élete első klasszikus zenei koncertje élete első igazi randevúján. A főszál mellett ugyanakkor Lone Scherfig jól megrajzolt anya- és tanítónő-figurák segítségével a korszak elfogadható nőképének bemutatására is kitér. Női mellékszereplői elveszett leánykorukat nosztalgikusan vagy fásultan siratják, nevelt vagy oktatott gyermekeik azonban nap mint nap a boldogság mentsvárát jelentik mindannyiuknak. Mindemellett pedig a rendezőnő a brit szociális problémák jelenlétét is felpendíti, bár nem túl erőteljesen jelezve, hogy a „dühöngő ifjúság” Angliájában járunk.

Az Egy lányról a kiemelkedő színészi teljesítmények nélkül biztosan nem gyűjthette volna be Oscar- és BAFTA-jelölések garmadáját. A Jennyt alakító Carey Mulligan igéző szempárja már a nyitójelenet alkalmával magával ragadja nézőjét, hogy aztán talpraesett karakterét a kellő bájjal és humorral töltse meg. Alfred Molina az odaadó apa szerepében valódi meglepetést okoz, megmosolyogtató zavarba jövetelei, könnyes bocsánatkérése a film talán legmeghatóbb jelenetei. Peter Sarsgaard a rejtélyes udvarlóként pedig kellően karizmatikus ahhoz, hogy kezdetben újra csak megfeledkezzünk arról, hogy ő nem vállal el úgy szerepet, hogy karakterének ne legyen némi vaj a füle mögött.

Az Egy lányról hibátlan rendezői teljesítmény és lenyűgöző élmény. Olyan, mint az első szerelem: átélése magával ragadó, a vége felirat után emléke ugyan fokozatosan elhalványodik, de garantáltan kitörölhetetlen marad.

Egy lányról (An Education)
színes, feliratos, angol dráma, 95 perc, 2009

rendező: Lone Scherfig
forgatókönyvíró: Nick Hornby
zeneszerző: Paul Englishby
operatőr: John de Borman
jelmeztervező: Odile Dicks-Mireaux
producer: Finola Dwyer, Amanda Posey
vágó: Barney Pilling

szereplők:
Carey Mulligan (Jenny)
Peter Sarsgaard (David)
Alfred Molina (Jack)
Dominic Cooper (Danny)
Rosamund Pike (Helen)
Matthew Beard (Graham)
Ellie Kendrick (Tina)
Sally Hawkins (Sarah)

IMDb-átlag: 7,5.
www.sonyclassics.com/aneducation

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya