Kritika

Az élvhajhász pornómogul unalmas élete – A szenvedély királya

A szenvedély királyaA szenvedély királya egy életrajzi film a brit Hugh Hefnerről. Paul Raymond a 70-es években azzal vált Nagy-Britannia leggazdagabb emberévé, hogy egész birodalmat épített a meztelenségre: sztrip klubokból, táncos revükből és szoftpornó férfimagazinjából befolyó pénzén annyi ingatlant vásárolt, hogy fél London az övé lett. Michael Winterbottom filmjéből váratlan módon az derül ki, hogy ennek a sokak által irigyelt self-made mannek meglehetősen unalmas élete volt.

Paul Raymond neve nekünk nem sokat mond, de a briteknek annál többet. Híres emberről filmet készíteni hálás feladat, a nézőt biztos érdeklik egy celeb magánéletének szaftos részletei. Pláne ha az illető (újra)feltalálta a brit szexipart. A nyitó jelenetben Raymond (Steve Coogan) egy vörös függöny előtt pózolva üdvözöl minket saját erotikus világában. Erotikus mozi helyett inkább egy erotikát dokumentáló filmet kapunk; egy humorosnak induló, kihasználatlan lehetőségekkel teli, átélhetetlen drámát a Soho királyának életéről.

Az ötlet eredetileg a főszereplőt alakító Steve Coogan agyából pattant ki, aki annyira érdekesnek találta Raymond történetét, hogy a már állandó munkatársának számító Winterbottom figyelmébe ajánlotta. A brit komikus ikon Coogannek ez jutalomjáték: Raymond mindenki előtt egyfolytában szerepet játszik, és olyan visszatérő egysoros poénokkal szórakoztatja a közönségét, mint „Nem rossz egy olyan gyerektől, aki öt fillérrel a zsebében érkezett a városba.” A játéka egyébként – a modorosság, a dadogás – nagyban emlékezetet a leghíresebb szerepére, a saját maga által kitalált és megformált brit rádiós- tévés műsorvezető, Alan Partridge karakterére. (Egyesek szerint Coogan már annyira eggyé vált ezzel a szereppel, hogy képtelen belőle kilépni, akarva vagy akaratlanul.) A filmet az ő játékáért érdemes megnézni, Coogan nem csak a karakterében megmaradó, improvizáló humorista, de a drámai helyzetekkel is képes azonosulni. A gazdag pornómogul élete ugyanis – ki gondolná – drámai: a rengeteg gyönyörű nő és a fényűző csillogás mögött csak a mindenkitől való elidegenedés és a magány marad. Mint a valódi szeretetre képtelen, megkeseredett gazdagok történeteiben már oly sokszor láttuk, Raymond is fausti egyességet kötött: a rengeteg pénz, káprázatos nők és fékevesztett partik ára a boldogtalanság.

A szenvedély királya

Rejtve marad azonban a brit popkultúrát már korábban is feldolgozó rendező Michael Winterbottom (Non-stop party arcok) és a már több híresség életét filmre író Matt Greenhalgh (Control, John Lennon – A fiatal évek) forgatókönyvíró célja a filmmel. A klasszikus felemelkedés-bukás szerkezetet egy kerettörténettel változtatták meg az alkotók. Az idős, lányát gyászoló Raymond tekint vissza élete egyes epizódjaira. Talán pont ezért nem sikerült a történet fő hangsúlyát adó drámát elmélyíteni: az eseményeket végig Raymond szemével látjuk, aki képtelen saját tetteinek súlyát felfogni; végig önmagát mentegeti, és így nemcsak a saját szeretteitől, de a nézőtől is távol marad.

A meglehetősen nagy időszakot (az ötvenestől a kilencvenes évekig) felölelő történet felidézi a brit „történelem” egy-egy izgalmas mozzanatát és alakját is: a Beatlest, a 60-as évek prüdériáját (mikor a nők keble már lehetett fedetlen, de mozdulatlan, üvöltsön akár egy oroszlán mellettük), az angolszász „leselkedő Tamás” legenda meztelenül lovagoló Lady Godiva karakterét, vagy akár a hírhedt brit gyilkos Myra Hindley alakját. Bár felvetődnek olyan feminista gondolatok is, mint hogy lealacsonyító-e Raymond tevékenysége a nőkre nézve, az alkotók végül ezzel a vonallal nem kezdenek semmit.

A szenvedély királya

A film pedig lehetett volna igazán drámai. Raymond életét lényegben három erős női karakter fénytörésében ismerjük meg: a hűtlenséget sokáig tűrő elhagyott feleség (Anna Friel), a kéjes partikat először élvező, majd mégis inkább normális életre vágyó Fiona (Tamsin Egerton), végül Raymond imádott lánya, a fiatalon drogtúladagolásban elhunyt Debbie (Imogen Poots). Ők hárman határozzák meg a főhős életének fő szakaszait. A legnagyobb drámai potenciál az apa-lánya kapcsolatban rejlett, de ez sem teljesen kidolgozott. Annak ellenére, hogy végignézzük, hogyan lesz az énekléshez tehetségtelen, önmagát nem találó „apuci kicsi lányából” egyre súlyosabb drogfüggő, a film mégsem ad válaszokat kettejük kapcsolatára. Rejtély marad Raymond miért imádta Debbie-t, míg például a fiaival egyáltalán nem törődött.

Lehetett volna vicces is. Simon Bird, Matt Lucas és David Walliams sit- és sketch-comokból, Stephen Fry és Dara Ó Briain pedig panel-show-kból ismert, híres brit komikusok, vagyis a humorra építő brit tévéműsorok három fő műfajának legismertebb képviselői mind részt vettek a film készítésében. Ennek ellenére kevés az igazán átütő poén.

És lehetett volna szexi. Az indító színes-villogó stilizált montázs a ’70-es évek szexiparának hangulatát idézi, azonban az egész filmre jellemző egyébként jól kidolgozott látványvilág és a rengeteg hiányos öltözékű, gyönyörű nő ellenére mégsem párásodott be a kamera lencséje.

 

 

Avatar

Simor Eszter

Egyszer egy tanárom azt írta valahol, hogy „mezei kritikus” bárkiből lehet. Az ELTE média szakán tanítják a kritikaírást, utána már csak egy kis kultúra kellene a véleményalkotáshoz. Ezek szerint a média szak elvégzése után mezei kritikusnak talán már nevezhetem magam, most egy kis kultúrát igyekszem magamra szedni. Talán egyszer leszek igazi újságíró is.

Filmek: Az abszolút kedvencek nálam a dánok. Főként Lars von Trier, Anders Thomas Jensen, Susanne Bier, Lone Scherfig, de bármi, amit a dogma mozgalom követett el, vagy amiben Mads Mikkelsen szerepel. A „legek” közül Alfred Hitchcock, Stanley Kubrick és Tarr Béla. Új kedvenc Ulrich Seidl. Mostanában az emberi lélek legmélyebb bugyraiba hatoló, metafizikai kérdéseket boncolgató filmek vagy a „háromzsebkendős” melodrámák.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya