Kritika

Az én szememben Téged látni – Vágy és vezeklés

Vágy és vezeklés (Atonement, 2007)

atonement-03Attól tartok, megint el fog hatalmasodni a giccset kiáltók hangereje. Közhelyekről és érzelmekkel teli jelenetekrõl fognak sajtózni egy olyan filmben, ami tulajdonképpen csak lelassítja egy nap történéseit és annak hatását a jövõre. Évitzedekre.

A történet ugyanis egy meleg nyári napon kezdődik valahol a ’30-as évek második felében; ez tölti be a film majdnem felét. A jómódú angol család nagyobbik lánya, Cecilia bimbozó kapcsolata a snájdig kertészfiúval, Roberttel nem marad titokban a nagyfantáziájú kishúg, Briony előtt sem. Egy végzetes hibával azonban hosszú évekre teszi tönkre a családi békét a kis serdülõ csitri. Talán nõvérét féltve vagy éppen féltékenységből, de beköpi a fiút. Persze ne számítsunk itt rózsák háborújára. Egyszerűen csak Cecilia elköltözik, Robert pedig háborúba megy. 1940-et írunk.

Talán jobb, ha itt nem folytatom a történetet, a hangsúly úgyis sokkal inkább a belsõ vívódásokon van. Azon, meddig lehet elmenni, és mikortól teszünk visszafordíthatatlant. A film elsõ része meglehetõsen fülledt és lassú. Hogy meddig lehet az unalmat érdekesen és figyelemfelkeltően megjeleníteni, örök kérdés és kihívás a rendezőknek. Nem irigyelem hát Joe Wrightot sem.

Érdemes azonban megfigyelni, mennyire színházi a film első fele. Az egész történet – az elcsattanó fordulatig – ebben a vidéki kúriában zajlik, egy helyszínen. Tulajdonképpen egy folyamatos történetet kapunk, bevezetéssel, bonyodalommal, katarzissal. A történet része egy színdarabra való készület (a film éppen egy nagy díszlettel indul), és egy színdarab címe el is hangzik ebben a fejezetben: a Hamleté. A színház a színházban tipikus iskolapéldája. És persze azt is figyelembe kell vennünk, hogy Briony a történet közben éppen ezt a történetet írja. A végén interjú is készül az öreg írónővel, aki visszatekint életére. Amolyan epilógus gyanánt. A film második felében, ami a háborúban játszódik, már fölborul ez a szép, egységbe rendezett világ, már semmi sem az ami régen volt. Érdekes módon, rengeteg visszaemlékezés látható ebben a részben. A történet végén, az interjúban lesz minden kerek és egész. Ekkor áll össze a történet, s jövünk rá, hogy végülis nincs mit tenni. Utólag már minden hiába.

A kicsit hosszúra sikeredett dramaturgiai vizsgálat csupán a cikkíró elragadtatása. Christopher Hampton Oscar-díjas írótól nem is vártunk mást, idén azonban „csak” Golden Globe-jelölésig jutott. Egyelőre. Egy szépen kerekített történethez azonban a mű többi részlete is patentolható kell hogy legyen. A fények és a zene játéka szem- és fülkápráztató, elõbbi kezünkbe adja a háború előtti békebeli és a háború alatti hideg és szürke világot, utóbbinak pedig érdekes vonása a folyamatos írógépkattanás, amely a film történetében is fontos szerepet kap.

Vágy és vezeklés (Atonement, 2007)

A szereplők már nem kaphatnak ennyi dicsfényt. A sokat promózott Keira Knightley-nak nincs sok tere a kibontakozásra, kicsit bele is van már skatulyázva az örökös jókislány szerepébe. Jams McAvoy jó fickó, szerintem kevesen vannak, akik nem kedvelték meg végérvényesen Az utolsó skót király után. De õ is eltörpül a mindenkori Briony mellett. A 13 éves változat, Saoirse Ronan és a 18 évest alakító, magyar gyökerekkel rendelkezõ Romola Garai sem mellékszereplõ. Garait több kis szerepben is láthttuk, Woody Allen és Kenneth Branagh is rendezte már, de a nagy felfedezés még hiányzik. Kár érte. De mindkettőjük rendkívül érdekes és egyben egymásra megszólalásig hasonló arcán megül a két szerelmes viszonyának minden apró rezdülése. Akár a döbbenet és az irígység a fiatal, akár a bűntudat és a kétségbeesés az idősebb Briony arcán. Nem véletlen az sem, hogy több jelenetet kétszer látunk: először a kislány, aztán a szerelmesek szemszögéből. Maga a film címe is Briony-t takarja – vágyik a nagyok közé, majd vezekel köztük.

Ahogy haladunk a film vége felé, egyre többször fogalmazódik meg a „mi lett volna, ha?” feltehetetlen kérdése. Egyre többször csúszunk el hát a giccs és a közhelyek felé. De még egy dolog nagyon fontos: soha ennyire nem éreztük magunkhoz hasonlónak õket.

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. [email protected]

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya