Kritika

Viszik a menyasszonyt! – Az esküvői vendég

Esküvője előestéjén elrabolják a menyasszonyt egy kis pakisztáni városban. Az eszeveszett menekülés során azonban nemcsak a bérrablóra, hanem a megszöktetett lányra is komoly veszély leselkedik. Michael Winterbottom Az esküvői vendég című, izgalmas thrillerében újra identitáskríziseket állít a középpontba.

Mindig úton lenni. Végigtekintve a távoli helyszíneket olyannyira kedvelő Michael Winterbottom filmjein, azt láthatjuk, hogy az utazás kiemelt motívumként uralja a filmjeit –, igaz, többükben mindez gasztrotúraként valósul meg. Az utazás (2010) című vígjátékban egy csapat angol látogatja végig az ország legszebb éttermeit, a The Trip to Italyban (2014) két férfi lakmározza végig Olaszországot, a The Trip to Spain (2017) hősei pedig már egész Európát tűzik ki önfeledt zabálásaik célpontjául. Ezekhez képest az On the Road (2016) csak egy zenekar turnéját követi nyomon.

Tehát, mindig úton lenni. Legújabb filmjében, Az esküvői vendégben sincs ez másképp, csak élvezetes gasztrotúrák helyett most egy Pakisztánon és Indián átvezető, eszeveszett és véres menyasszony-szöktetés szemtanúi lehetünk. S a helyszínek sem lehetnek ismeretlenek a Winterbottom-filmek kedvelőinek, hiszen a Hatalmas szív (2007) főhősnője Pakisztánban tűnik el újságíró férje felkutatása közben, az egy indiai nő angol üzletemberrel való szerelméről szóló Thrisna (2011) pedig Indiában játszódik.

Az esküvői vendég története egy valóságban nagyon is létező etnikai konfliktuson alapul,

mely sok olyan jobb életre vágyó, pakisztáni nő életét nyomorítja meg, akik a családjuk által kiválasztott, muszlim honfitársaik helyett inkább maguk szeretnének párt választani. Ennek a szigorú, helyi szokásnak esik áldozatául a filmbéli menyasszony is, Samira (Radhika Apte), aki kényszerházasság helyett sokkal inkább a londoni egyetemi évei alatt megismert, indiai származású Depest (Jim Sarbh) választaná párjául –, ám erre esélye sincs.

Esküvője előestéjén azonban felbukkan a titokzatos Jay (Dev Patel), aki Depes megbízásából Angliából Pakisztánba utazik az esküvőre, három pisztollyal és a leendő menyasszony elrablásának tervével felfegyverkezve. Az elején még úgy tűnik, mintha egy 21. századi keleti mesébe csöppentünk volna, ahol egy igazi királyfi elraboltatja a küldöttjével az alvó királykisasszonyt, hogy kimenekítve őt a hagyományok rabigája alól aztán boldog párként egyesüljenek.

Ám ez a tündérmesének induló történet mindjárt az elején a legsötétebb, emberéletet követelő valóságba fordul,

hogy aztán országokon átívelő, fejvesztett menekülésbe csapjon át vasútállomásokon, sötét sikátorokon és egész Új-Delhin keresztül –, miközben újabb és újabb titkok kerülnek napvilágra. Minden sarkon veszély leselkedik rájuk, és a helyzet bonyolultabbá válásával nem lehet előre tudni, hová visz az útjuk, és mi lesz a végső cél.

A régió etnikai feszültség szította szerelmi kalandjairól számtalan film készült már, e csoportba tartozik a pakisztáni lány és indiai fiú szerelméről szóló Veer Zara  is. Az esküvői vendég azonban nem giccses végkifejlettel kecsegtető, bollywoodi melodráma, hanem véres thriller. S ezenközben a szereplők közötti párbeszédekbe ágyazottan olyan súlyos társadalmi kérdéseket is képes felvetni, mint a Nagy-Britanniába bevándorolt, vagy már ott született pakisztániak beilleszkedési nehézségei, az eredeti hazájukkal való kapcsolatuk, valós identitásuk és saját kultúrájuk minden más értéket felülíró volta.

Miként a road-movie filmek alapvető témája a konzervatív társadalmi normák elleni lázadás, úgy Az esküvői vendég sem szól másról, s a filmben még az is elhangzik:

lassan már Bonnie és Clyde leszünk.

A film sajátossága a menekülés kettőssége: Jay ugyan küldetést teljesít, de közben törvényellenes tette miatt is haladni kényszerül. A film – némi Stockolm-szindrómát sem nélkülöző – cselekménye a két főszereplő, a bérrabló Jay és az elrabolt menyasszony, Samira közti viszonyra koncentrál, ám kis időre becsatlakozik hozzájuk a rablásra felbujtó Depes is, fenekestől felforgatva mindent. S bár Jay és Samira frusztrált és mind kétségbeesettebb menekülésük során országokat átívelő, folyamatos mozgásban vannak, történetük valójában a belső utazásukról szól, egymás iránti feloldhatatlan bizalmatlanságukról, rejtőzködésükről, konfliktusaikról és érzelmi átalakulásukról. S miként a road-movie filmek elengedhetetlen sajátja a határtalan, vad, nyílt tér, itt is megcsodálhatjuk a sötét éjszakai fényekben hasító autókat, a végtelenbe kanyarodó utakat, a karcsú hidakat átszelő járműveket.

Winterbottom filmje azonban némileg eredetibb és előremutatóbb a hasonló történeteknél. Egyrészt, mert izgalmas thrillerként működik, melyben a megtett út maga is fontos, de még az út vége is tartogat komoly meglepetéseket. Másrészt, mert nem ragad le az etnikai probléma egysíkú ábrázolásánál, hanem három szereplő bonyolult lélektani drámáját tálalja emlékezetes fordulatok kíséretében, de cseppet sem didaktikusan.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya