Fókuszban Kritika

Gyász és teremtés – Alien: Covenant – Pro

Ridley Scott legnagyobb hibája, amit elkövetett az Alien: Covenant kapcsán, hogy rajongói nyomásra címében is hozzákapcsolta a franchise-hoz ezt az érdekes kérdéseket felvető sci-fit, aminek azonban semmi köze az Alien sorozathoz.

Kiss Tamás kollégám szenvedélyes hangnemben szedte le a keresztvizet is az Aien: Covenantról – teljes joggal, ez a film ugyanis már nem Alien, csak Covenant, szigorúan csak Covenant. Covenantnak azonban korrekt, a mesterséges intelligencia mibenlétét boncolható sci-fi. Sci-fi, nem horror. A xenomorphok ugyanis csak a random bonyodalomnak és a teremtés kérdését körbejáró tematikának tesznek szolgálatot, a feszültségkeltéshez vagy a fojtogató szorongáshoz nem járulnak hozzá.

Scott története ott folytatódik, ahol a Prometheus véget ér: David (Michael Fassbender) és Dr. Shaw (Noomi Rapace) sorsára jó pár évvel később derül fény, amikor a Covenant legénysége földet ér a bolygón, hogy új otthont találjon az emberiségnek. Az igazi paradicsomnak látszó világ természetesen nem várt meglepetéseket tartogat: gyilkos szörnyek randalíroznak benne, akik csak teremtőjükhöz hűségesek.

A teremtés és az elmúlás a két kulcsszó. Ezek azok – az egyébként a franchise mostani állomását is remekül jellemző – kérdéskörök, melyek most Scottot izgatják, és amiket több szinten is megvizsgál: az emberek mint teremtett lények, a mesterséges intelligencia mint az evolúció új útja, a xenomorphok mint szelídíthető háziállatok és ezzel szembeállítva a gyász feldolgozása, az elmúlás dramaturgiát szervező ereje,

a túlélési ösztönt is megbénító félelem a szeretteink elvesztésétől

– ezek a témák adják a körítést az egyébként az Alien filmekben megszokott aprításnak.

De míg a franchise-t a feszültségkeltés tökéletes adagolása tudta felemelni, addig az új részben ez csak a kötelező akciót szállítja. Az ezredforduló tempója elérte Scottot is, a múlt századi lassú építkezés a múlté, a gyors vágás, a sebesen levezényelt gyilkolások viszik el a showt. Fröccsen a vér, itt-ott gyomorforgató is, amit látunk, nem mozgatja meg azonban a zsigeri túlélőösztönünket, amit a korábbi epizódok képesek voltak erősen megpiszkálni.

Ez már egy más típusú mozi. A kamarahelyzeteket Scott kitágítja, grasszál az új bolygó hatalmas tereiben, és fantasztikus totálokkal kényezteti a szemcukorkákra vadászó nézőt. Itt bizony nincs hiba: a Prometheusban megalapozott monumentalitást a Covenant kimaxolja, H.R. Giger szemébe biztosan könnyek szöknének, ha ezt látná.

A show másik része Michael Fassbenderé, kettős szerepben dermesztő és szerethető egyszerre, a rajongóinak kötelező a film: mert ugye

két Fassbender mégiscsak jobb, mint egy.

Nem ő hozza azonban az egyetlen erős alakítást, Billy Crudupnak a vívódó kapitány szerepében szintén köszönhetünk néhány erős pillanatot. Hogy mennyire nem Alien film ez már, az is bizonyítja, hogy a főszerep – ami ugye Fassbenderé – már nem a túlélő nőé. Katherine Waterston szimplán csak felejthető, Weaver nyomába se ér – de ez igazából csöppet sem árt a film egészének.

Az Alien rajongók feltehetően csalódni fognak, méghozzá mélységesen – akik azonban egy pofás sci-fit látnának szívesen, számukra a Covenant lehet még korrekt filmélmény.

  • 7/10
    - 7/10
7/10
Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..