Kritika

Családi tűzfészek – Az öldöklés istene

A zárt tereket és kamaradarabokat előnyben részesítő Roman Polanski újra csak a polgári lakások  (Iszonyat, Rosemary gyermeke, A lakó) látszatbékességét  vette célba. S ha a leleplezés katartikus élményét nem is biztosítja Az öldöklés istene, a meghurcolt rendező azért képes megmutatni, hogy a civilizáltság lemálló vakolatát komfortérzetet keltő bútordarabokkal felesleges takargatni.

Az öldöklés istene egyszerűségében nagyszerű alkotás, amit rutinmunkaként érdemes elkönyvelni. Roman Polanski egyrészt nem is vállalkozik sokra, hiszen a normák által gúzsba kötött modern városlakó lappangó ösztönlétét igyekszik pellengérre állítani, másrészt a már-már közhelyesség határát súroló mozgatórugót is jobbára csak a négy elsőrangú színész (Jodie Foster, Kate Winslet, John C. Reilly és Christoph Waltz) jutalomjátéka hívatott kifejezni. Akárhogy is, Yasmina Reza övön aluli ütésekben tobzódó drámája a mozgóképen is megéri a pénzét, hiszen kárörvendéssel telített, kaján vigyorral lehet szemlélni, miként alázza magát porig mások és persze önmaga előtt négy, a társadalmi konszenzusokat elsajátító középosztálybeli mintapolgár.

Már pedig a gyermekeik fizikai összetűzését tisztázni akaró házaspárok addig nem szabadulhatnak a bunueli láthatatlan falak közül, míg meg nem idézik legalantasabb ösztöneiket. Az elharapódzó előítéletek és a disztingválás hiányával elejtett félmondatok mentén hamarosan átláthatatlan lövészárok-rendszer alakul ki a nappaliban. Alkalmi szövetségek köttetnek, majd vesznek kárba az érdekegyesítés és a hűtlenség szomszédos pamlagjain; az egyik pillanatban még a fiaik szintjére süllyedő házastársak tartanak össze, de a másikban már a nemek harcának betyárbecsülete uralja a terepet. S miközben a film pimasz keretes szerkezetében az ifjú pokolfajzatok vígan játszadoznak egy new yorki parkban, szüleik csetepatéja még a szimbólumaik romjaival kikövezett senkiföldjén is megállíthatatlannak bizonyul. A leokádott művészeti album, az összetört piperekészlet és az akváriumba hullt okostelefon után már azt hinnénk, hogy az ereklyeként tisztelt évtizedes whiskey benyakalása pontot tehet a konfliktus végére, de a következő rohamra indító tulipáncsapkodás az utolsó szó kommunikációs kudarcának jogán csak azért is megcselekedtetik.

 Az átgondolt és személyre szabott szimbólumrendszer is jelzi, hogy a szkripten együtt dolgozó Polanskinak és Rezanak sikerült aprólékosan kidolgozott karaktereket felvonultatnia a szatirikus összecsapáshoz. Nem véletlenül találnak tehát biztos fogást a nagyszerű színészek szerepeiken, de igazi áttörést mégis csupán Jodie Foster és Christoph Waltz mutat be. Míg az eltelt évtizedben férfias szerepeiben (Pánikszoba, Légcsavar, A másik én) bizonyító színésznő megdöbbentő beleéléssel tükrözi karaktere megingott idealizmusát, s vedlik át egész testében remegő hisztérikává, addig bécsi sógorunk (Becstelen brigantyk, Zöld Darázs) olyannyira pofátlanul hozza  az erkölcstelen jogász köntörfalazást mellőző taplóságát, hogy akaratlanul is lepaktál mellette a kárörvendő néző.

A hibátlan színészvezetés hátterében azonban csak elvétve türemkedhet ki egy-egy frappáns rendezői megoldás. A kibékíthetetlenséget maradéktalanul kifejező, a négy ellenfelet gyakran egyetlen képbe komponáló térszervezés mindenesetre szembeszökő húzás. De a legironikusabb direktori trükk a civilizáltság hamisságát pedzegető Az öldöklés istenével kapcsolatban, hogy Roman Polanski egy Párizsban forgatott New York-filmmel kénytelen szembesíti a nagyérdeműt.

Yasmina Reza színdarabját egyébként a Vígszínház is műsorára tűzte Börcsök Enikő, Eszenyi Enikő, Epres Attila és Kern András szereposztással.

Az öldöklés istene (Carnage)

színes, francia-lengyel-német vígjáték, 79 perc, 2011

rendező: Roman Polanski
író: Yasmina Reza
forgatókönyvíró: Roman Polanski
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Pawel Edelman
producer: Said Ben Said
vágó: Hervé de Luze

szereplő(k):
Kate Winslet (Nancy Cowan)
Jodie Foster (Penelope Longstreet)
Christoph Waltz (Alan Cowan)
John C. Reilly (Michael Longstreet)
Elvis Polanski (Zachary)
Eliot Berger (Ethan)
Joseph Rezwin (Walter)

Imdb

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..