fókuszban Kritika

Ifjúsági horrortagozat – Az új mutánsok

új mutánsok new mutants

Örömteli, hogy a felfrissülésre váró X-Men univerzum kibővült egy horrorfilmmel, de Az új mutánsokból végül kimaradt a legjobban várt összetevő, az újdonság.

2020 kevesekkel volt kegyes, de a közelmúlt leghányatottabb sorsát Az új mutánsok tudja felmutatni. Az új (korábbi idővonalaktól/filmektől látszólag független) X-Men trilógia nyitódarabjának szánt alkotás eredetileg még 2018 áprilisában jelent volna meg. Ám pár hónappal a tervezett premier előtt, utóforgatások miatt áttolták megjelenését a következő év februárjára. Miközben még az sem volt teljesen egyértelmű, hogy mégis milyen jellegű filmet szeretne kihozni belőle a stúdió.

Noha a rendező, Josh Boone – aki inspirációs forrásként olyan klasszikusokat nevezett meg, mint a Száll a kakukk fészkére és a Rémálom az Elm utcában 3.: Álomharcosok – a kezdetektől egy komolyabb, horror hangulatú moziban gondolkodott, csak éppen a gyártó Foxnak ez eleinte nem tetszett. Ennek következtében Boone kénytelen volt lecsökkenteni a horrorelemek hangsúlyát, és azok helyett inkább a young adult elemekre fókuszálni.

Aztán jött az Az, aminek meglepetésszerű sikere mégiscsak meggyőzte a stúdiót, hogy egyáltalán nem hülyeség (fiatalos) horrorban gondolkodni.

Így Az új mutánsokat is elkezdték inkább horrorként hirdetni. Emiatt pedig az utóforgatások tervezett nagysága is folyamatosan növekedett, ami újabb csúszást eredményezett. Pár hónap alatt eljutottak oda, hogy az eredetileg tervezett 3 forgatási nap helyett a film szinte felét plusz karakterekkel és több horrorelemmel kellene felturbózni.

Majd belépett a színre Mickey egér, és bekebelezte a 20. századi rókát. A felvásárlás pedig értelemszerűen érzékenyen érintette a 20th Century Fox tervezett bemutatóit is. Ez alól Az új mutánsok sem volt kivétel, ami különösen megsínylette a felvásárlás utáni átszervezéseket. A Disney színre lépése teljesen elbizonytalanította Az új mutánsok megjelenését, olyannyira, hogy a rengeteg tervezett utóforgatásból végül semmi sem valósult meg. Az pedig csak hab a tortán, hogy miután a Disney talált a kész filmnek egy új időpontot, a COVID-19 okozta mozibezárások miatt azt is el kellett halasztani. És röviden így jutottunk el csütörtökhöz, amikor is

bő két évvel az eredeti megjelenési dátum után végre megnézhettük a legújabb X-Men filmet. Innen szép nyerni, nemdebár?

A fentiekből következik, hogy sokan előre temették az X-Men saga legújabb (egyben a Foxos korszakot lezáró) darabját. Én azonban a forgatást kísérő baljós árnyak ellenére is bizakodtam, hogy ebből kisülhet még valami nagyon egyedi és érdekes dolog is. Noha az X-Men franchise színvonala korántsem egységes, mégis csak innen származik a szuperhősfilm műfajának néhány legkiválóbb darabja (X-Men: Az elsők, Logan). Arról nem is beszélve, hogy az X-Men eleve egy sokszínű és gondolatgazdag, mainstream képregény, amelynek állandó témáiról (kirekesztettség, másság, coming-of-age, gyűlölet/elfogadás) remekül lehetne a horror eszközeivel is mesélni. Hiába éljük a képregény-adaptációk dömpingjének korát, egy tartalmas szuperhős-horror valóban hiánypótló lehetett volna. Ám úgy néz ki, ezt a szerepet nem Josh Boone új filmje fogja betölteni.

Az új mutánsok ugyanis eleve nem az a szuperhős-horror, amire az előzetes anyagok alapján számíthatunk.

A horrorelemek csupán mellékes körítései egy egészen sablonos és felszínes young adult/coming-of-age fantasynak. A marketinganyagokban előszeretettel mutogatott „mosolygó emberek” nem, hogy nem a főgonoszai a filmnek, de valójában teljesen másodlagos, már-már kivágható jelenléttel bírnak. Ám az igazi probléma nem is a horrorvonal gyengesége, hanem hogy Az új mutánsok a címével ellentétben tulajdonképpen semmi olyat nem tud mutatni, amit ne láttunk volna már korábbi, ennél lényegesebben jobban sikerült X-Men adaptációkban.

A történet ugyanis a legsematikusabb X-Men sztorivázra épül: adva van egy különleges képességű fiatalokból álló csapat, akiknek egy, a világtól elzárt iskolában kell úrrá lenni a képességeiken, miközben kénytelenek szembeszállni a múltjukkal és a legsötétebb félelmeikkel is. Talán nem nagy titok az sem, hogy idővel kiderül, az orvosuk/nevelőjük/fogva tartójuk (Alice Braga) szándékai talán nem annyira jóságosak, mint kezdetben tűntek. Persze közös erővel minden akadályt képesek legyőzni, míg végül valódi csapattá (a család szó kivételesen nem hangzik el) edződnek.

Alapvetően nem az a baj, hogy egy (eredet)film ismerős alapokra építkezik, hanem hogy tényleg csak ennyi van meg: az alapok. Az új mutánsok ugyanis olyan, mint egy vázlat: felületes és kidolgozatlan. A 99 perces játékidő kezdetben még vonzónak is tűnhet (végre egy kompakt, nem mesterségesen elnyújtott blockbuster), ám sajnos hamar kiderül, hogy ennyi idő csupán a klisék kapkodva történő ledarálásához elegendő. Ahhoz azonban kevés, hogy rendesen bemutassa az öt főszereplőt, a főgonoszt és kifejtse a karakterek közti konfliktusokat.

Hiába kap mindegyik figura tragikus eredettörténetet, ezekkel a film érdemben semmit sem kezd.

Nincsenek valódi karakterívek, és a szereplők múltjának – a történet/motivációk/jellemek szempontjából lényeges – elemei maradnak homályban. Bár a film fő konfliktusa tulajdonképpen az lenne, hogy az erejét frissen felfedező Dani (Blu Hunt) kénytelen szembenézni a félelmeivel/szorongásaival, ám az lényegében sosem derül ki, hogy valójában mitől is fél. De hasonló a helyzet a mindig csodálatos Anya Taylor-Joy által alakított Illyana Rasputinnal is, akiről konkrétan annyit tudunk meg, hogy gyerekkorában valamilyen rossz emberek valami rosszat csináltak vele.

Pedig a feltörekvő fiatalokból álló színészgárda igazán jól dolgozik, csak éppen a karaktereik félgőzzel lettek megírva. Ráadásul a legtöbbjükben ott lett volna a potenciál a komolyabb drámára (különösen Maisie Williams vallásos, de az egyház által kínzott karakterében), ám köszönhetően a felszínes, kapkodó cselekménynek ezek valahol félúton elhalnak és jelentőségüket vesztik.

Lehet, hogy az utóforgatások sem oldottak volna meg minden problémát, de érezhetően hiányoznak. Azokkal talán átgondoltabbá, egységesebbé válhatott volna a film. Így azonban Az új mutánsok rengeteg mindent feldob, de igazán semmivel sem foglalkozik. A young adult/coming-of-age részből csak felületes sablonokra futja, a horror kimerül a közepesen hangulatos körítés szintjén,

és még az X-Men mítosz jól bevált, visszatérő társadalmi témáit is sikerült teljes egészében mellőzni.

Arról nem is beszélve, hogy az írás nem pusztán a szubtextus, de a dialógusok és a jelenetek szintjén is hajlamos megbicsaklani. Vagy legalábbis én elég hiteltelennek érzem, amikor antiszociális fiatalok, miután egész nap egy orvos kérdezgette őket szabadidejükben azzal szórakoznak, hogy hazugságvizsgálóra kötik egymást (főleg úgy, hogy a többségük már egy jó ideje ismeri egymást.) Kevés ennél erőltetettebb expozíciós jelenetet láttunk mostanában. Vizuálisan amúgy vannak jó ötletei, szegmensei a filmnek. Sajnos ezek hamar kifúlnak, és annyira sosem lesz egyedi és stílusos a képi világ, hogy hosszú távon is emlékezetes maradjon.

Mindezek ellenére valószínűleg nem Az új mutánsok a legrosszabb X-Men film, viszont ez a leginkább csalódást keltő. Megannyi potenciál volt ebben a sztoriban, amit csak ímmel-ámmal sikerült kamatoztatni. A végeredmény így inkább olyan, mintha egy 10 évvel ezelőtti tévésorozat dupla nyitóepizódját látnánk, amelyről még az sem biztos, hogy megkapja a teljes évados berendelést. Kár érte.

Avatar

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya