Kritika

A bennünk rejlő ismeretlen – Az unoka

Saját határaink feszegetéséről szól az Oscar-díjas Deák Kristóf első mozifilmje, Az unoka, melynek jámbor főhőse a szeretett nagyapját átverő telefonos csalók nyomába ered.

Egy krízishelyzet váratlan érzéseket, változásokat idézhet elő bennünk, amik aztán életünk egészére hatással lehetnek. Ennek folyamatát járja körbe a magyar bosszúfilm, Az unoka melynek haragtól vezérelt, civil főhőse képtelen belenyugodni saját tehetetlenségébe, ezért vakmerően veti bele magát az ismeretlenbe. A veszélyes feladathoz azonban időközben fel kell nőnie.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Rudi (Blahó Gergely) egy call centerben dolgozik. Halk szavú srác, aki mások kérését mindig teljesíti, ám nehezen áll ki saját magáért. Érzékenységével és jó szívével mégis kitűnik fásult, közömbös kollégái közül. Mindez megmutatkozik habitusában, de leginkább nagyszülőjével (Jordán Tamás) való mély, szeretettel teli kapcsolatában bontakozik ki. Amikor az idős férfi „unokázós” csalás áldozata lesz, feltörő, korábban számára ismeretlen indulatai arra sarkallják, hogy ne hagyja annyiban a dolgot. Elhagyja biztos környezetét, az életét elszenvedő figurából pedig aktív, döntéseket hozó férfivé válik.

Nézőként könnyű azonosulni a főhőssel,

ugyanis az új helyzetekben megmutatkozó bizonytalansága meghagyja esetlennek és emberinek. Persze, az események hatására – ahogyan a bosszúfilmek hősei általában – ő is átlép bizonyos határokat. Mégis szabálykövetőbb és civilebb marad, mint például az Ígéretes fiatal nő megállíthatatlan Cassandrája (Carey Mulligan), akinek tettei egytől egyig morálisan megkérdőjelezhetők. Ahogyan Emerald Fennell munkájában, úgy itt is felmerül az önbíráskodás kérdése – a film pedig elég határozottan állást foglal ezügyben.

András Ferenc Dögkeselyűjének főhőse szintén kisember, aki saját igazát keresve, külső segítség hiányában sodródik a törvénytelenség útjára. Az erős társadalomkritikát megfogalmazó alkotásban a bűn a városban mindenhol felüti a fejét. Az unoka társadalomábrázolásában nem ás ilyen mélyre. Véleményt formál általánosságban a mai közhangulatról, ám inkább egy konkrét csoportra, illetve egy nagyon értékes kapcsolatra koncentrál. A könnyedebb, humoros részek pedig – beleértve a károsultak csoportjának történetszálát és a nyomozás bizonyos részleteit is – elemelik a filmet a realitás talajáról.

Deák Kristóf első mozifilmje okosan megírt, érzékenyen megrendezett munka,

ami saját határaival is bátran játszik. Izgalmas thriller Rudi nyomozásával a középpontban, ami mellett ugyanúgy helyet kapnak drámai, érzelmes jelenetek, ahogyan egyes részletekben a fekete humor is. Hangvétele a gondtalan alaphelyzetből egyre sötétebb fordulatokat vesz. A feszültség egyik forrása pedig, hogy végig ott lebeg a lehetősége annak, hogy a sztori sokkal szélsőségesebb irányt vegyen.

Az érzelmek ábrázolása végig középpontban marad, így a kiélezett helyzetekben is nagy a hangsúly a belső folyamatokon, amelyek főleg a férfi változásának megértését segítik. A humor elsősorban a főhős útját végigkísérő szituációkból fakad, melyek oldják az amúgy sokszor kiélezett pillanatokat. Rudi motivációja egyértelmű, nagyapjával való kapcsolatuk jelentősége megkérdőjelezhetetlen.

A lezárásában tettei egy ponton mégis idegennek hatnak, a film utolsó jelenete pedig kissé didaktikus.

Remek a szereposztás, Jordán Tamás szeretnivaló a nagypapa szerepében, ahogyan Blahó Gergő is érzékenyen és természetesen alakítja első mozifilmes főszerepét jámbor, „a légynek sem tudna ártani” férfiként, aki tetteivel mégis meglepi környezetét. Jászberényi Gábor Domaként veszélyes maffiózó, szerepe mégsem válik kliséssé, inkább titokzatos, árnyalt karakterként ismerjük meg.

Érzékenység szempontjából a film hasonlít Kis Hajni Külön falkájához, melyben szintén két ember intim, bensőséges kapcsolatába látunk bele. Mindkét alkotás hősei átlépnek saját maguk, és a törvényesség határain is, motivációjuk azonban kizárólag a másik iránti ragaszkodásból és szeretetből fakad. Emellett fontos társadalmi kérdéseket, problémákat is felvetnek. A Külön falka rámutat, milyen nehéz egy börtönből szabadult embernek visszakerülnie a társadalomba, Az unoka pedig felhívja a figyelmet az idős emberekkel, rokonainkkal töltött idő pótolhatatlanságára, és arra, hogy társadalmi szinten mennyire elhanyagoljuk ezt a generációt. Rudi és nagyapja kapcsolata a történetben kiemelkedőnek, különlegesnek számít, ám példájuk rámutat arra, hogy mennyivel jobb lenne mindenkinek így.

Deák Kristóf munkáiban a határok feszegetésével (pl. A legjobb játék, Eszméletlen) ugyanúgy foglalkozik, mint társadalmi igazságossággal, morális kérdésekkel. Ez jelenik meg Oscar-díjas rövidfilmjében, a Mindenkiben is, melyben egy diákkórus összefog az énektanárnő (Szamosi Zsófia) ellen, aki a siker érdekében a szerinte hamis diákokat arra kényszeríti, hogy tátogjanak. Az unoka is ebbe a sorba illik, az igazságtalanság elleni összefogásról szól. Egyértelmű mondanivalójával arra biztat, hogy figyeljünk oda jobban egymásra.

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés