Kritika

Ez bűn! – Az utolsó bűntény

Az utolsó bűntény (The Last Days of American Crime) egy érdekes alapból indul ki: mi lenne, ha volna egy „belső zsaru” mindenkiben, ami azelőtt megállítja az embert, hogy bűnt követne el. Az érdekességgel azonban semmit nem kezdtek a készítők. Helyette agyonöntötték az egészet kínos macsóskodással és ócska klisékkel, hogy egy balhé nélküli heist filmet varázsoljanak belőle. A hab a tortán, hogy a Netflix keresve sem talált volna rosszabb időpontot a kiadására.

Amerikában tombol a bűn és az erőszak. Emberek lepték el az utcákat, rongálnak és fosztogatnak, folyamatosak a harcok a rendőri erőkkel. Ez Az utolsó bűntény alaphelyzete, de csak a híradóig kell néznünk, hogy lássuk, napjaink Amerikájában épp valami hasonló zajlik. Az persze nem a Netflix hibája, hogy ilyen alkalmatlan időpontban jelent meg a filmjük. Bár az egyik jelenetében az egyik főszereplőt egy törvényeken felül álló rendőr próbálja megfojtani – azt hiszem, szándékosan sem lehetett volna ennél kínosabb premiert összehozni.

De bárcsak annyi lenne a gond Az utolsó bűnténnyel, hogy rosszul időzítették! Ezt a sci-fibe hajló heist-akciófilm kombinációt az Elrabolva második és harmadik részét jegyző Olivier Megaton rendezte. Ennek ellenére akciót elvétve találni csak benne, rablást is csak ímmel-ámmal, de cserébe mindezt két és fél órán át nézzük. Ez az a fajta játékidőhossz, amit kizárólag egy ütős és tartalmas ötlet mellett érdemes bevállalni, de Az utolsó bűntényre egyik jelző sem igaz.

A történet a közeljövőben játszódik, egy olyan Amerikában, amely néhány napra van a totalitárius rendőrállammá válástól. Megelégelve a bűnözést a kormányzat kifejlesztett egy agymanipuláló rádiójelet, az API-t, ami abban a pillanatban megbénít bárkit, hogy az törvénytelen tettre gondol. Ebben a világban készül egy utolsó nagy akcióra Graham Bricke (Edgar Ramírez), aki azon túl, hogy megszedné magát a bűn nélküli élet előtt, öccséért is bosszút állna.

Ebben a vállalkozásban két főbb társa van. Kevin Cash (Michael Pitt) egy gazdag bűncsalád sarja és a balhé értelmi szerzője. Shelby Dupree (Anna Brewster) pedig profi hacker, mellékállásban femme fatale, aki bármikor elcsavarja akármelyik férfi fejét – legalábbis állítólag. Rajtuk kívül William Sawyer (Sharlto Copley) rendőrtiszttel is kapunk néhány jelenetet, de csak azért, hogy ne legyen teljesen idegen, amikor keresztezi a főszereplők útját.

Megaton és Karl Gajdusek forgatókönyvíró semmilyen szinten nem képes érdekessé, emlékezetessé, netán a nézőknek fontossá tenni a szereplőit. Mindenki szakállas klisékből és keménylegénységből épül fel. Motivációik nincsenek vagy teljesen kuszák és következetlenek – ezért az ezekre épülő csavarok is értelmezhetetlenek.

A szereplők közötti interakciók kifújnak macsós egysorosokban meg a „fuck” permutációinak végeláthatatlan ismételgetésében.

Egy percig sem lehet izgulni a főszereplő trióért, pedig a készítők igazán megerőltették magukat a dinamikák terén – még egy szerelmi háromszöget is csempésztek a filmbe. Ezt azonban nehéz komolyan venni a két arcoskodó alfahím és egy olyan nő között, aki csak azért van a sztoriban, hogy kétszer meztelenkedjen, meg olykor meg kelljen menteni, mert magától nem képes kikeveredni a bajból. Emlékeztetőül, ő lenne a femme fatale.

Bricke szerepében a Carlos című sorozat főhősét, Edgar Ramírezt köszönthetjük, aki az egész cselekményt fapofával, érzelemmentesen nyomja végig. A hackerlányt alakító Anna Brewsternek semmiféle kisugárzása nincs, és főleg nem az a végzet asszonya, akinek a film próbálja lefesteni. A District 9-ból és a Chappie-ből ismerős Sharlto Copley zsaruja annyira funkciótlan, hogy rejtély, miért van egyáltalán itt. Egyedül Michael Pitt tesz valamit Cash figurájával, mert annyira túltolja a kisebbségi komplexusos gengsztert – ennyivel legalább kitűnik a szürkeségből.

A szürkeség nem csupán a szereplőkre jellemző. Az utolsó bűntény világa fakó, üres és jellegtelen. Az események ugyanolyan magas- vagy mélygarázsokban, raktárakban és érdektelen bárokban folynak. Nincsenek emlékezetes dallamok, nincsenek felépített karakterek, nincsen érdemi forgatókönyv. És ezzel a rengeteg hiánnyal 140 percen keresztül kell szembesülnünk.

Még ha legalább az akció megmentené! A film első órájában csak csordogálunk jobbra-balra (azt nem állítanám, hogy építkezik a cselekmény), látjuk a szereplőket, ahogy a balhéra készülnek. Aztán az egész heist-szálat teljesen elfelejtjük, és behoznak egy bosszútörténetet. Ami aztán varázsütésre megoldódik, és a forgatókönyv észbe kap, hogy mégiscsak rablós film akar lenni. Az akcióvonulat az egész játékidő alatt kimerül egy ötlettelen autósüldözésben meg néhány lövésváltásban.

Egy heist movieban (gondoljunk például az Ocean’s Elevenre) az izgalmat a rafinált terv összeállítása és végrehajtása adja.

Az utolsó bűntényben nincs terv. Ezt egy jelenetben gyakorlatilag maguk a szereplők erősítik meg.

Nincs motiváció. A sztori végéig nem derül ki, Bricke pontosan hogyan is áll bosszút a börtönben meghalt öccséért azzal, ha elrabol több millió dollárt – pedig állítólag ez hajtja. Cserébe van néhány önmagát okosnak gondoló csavar, amiket vagy kilométerekről látunk, vagy szimplán logikátlanok.

Ha valamiben, hát Az utolsó bűntény felütésében lenne némi fantázia. A Különvélemény is azzal az elképzeléssel játszik el, hogy megállítható-e a bűn már a gondolat pillanatában. Ebben a filmben azonban teljesen megalapozatlan az API, az amerikai kormány rendszere. A működését néha híradóbetétek magyarázzák bántóan arcbamászóan, mégsem derül ki soha, pontosan hogyan is üzemel vagy mit csinál. Egy halom kérdést felvet, olyanokat is, amiket izgalmas lenne körbejárni. Végrehajtható? Fenntartható? Etikus-e, hogy egy immúnis rendőr bárkit lelőhet, míg egy átlagpolgár még gyorsan sem hajthat?

Ezekkel az érdekes kérdésekkel semmit nem kezd a forgatókönyv. Sőt, a film még számos módot is prezentál a rendszer kijátszására, ami így a végére teljesen komolyan vehetetlenné válik. Bár igazából az egész film komolyan vehetetlen. Nincs izgalom, nincs feszültség, nincs élmény – nincs semmi, ami indokolná, hogy időt szántunk rá.

Eredetiben The Last Days of American Crime-nak nevezték ezt az alkotást, és a magyar keresztségben kapta csak a kevésbé áthallásos Az utolsó bűntény címet. Nagyon szeretnék hinni ennek a címnek, hogy ennek az elkészülése volt az utolsó bűntény, amit a filmiparban elkövettek. Ilyen szerencsénk persze nem lesz. De addig is talán jobb lenne elfelejteni, hogy ez a film valaha megjelent.

Avatar

Vida László

Vida László a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudományi szakának újságíró specializációján végzett. Szakterülete a sci-fi, a fantasy, a képregényfilmek és bármi, aminek videojátékokhoz van köze.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya