Kritika

Több mint kígyó – Azok, kik követik

Bár az angyali Olivia Colman neve is szerepel a stáblistán, az erdei szektákkal foglalkozó Azok, kik követik (Them That Follow) valódi főszereplői a csörgőkígyók.

Elsőfilmes rendezőket mindig hálás feladat felhelyezni a mozgóképes terepasztalra, pláne ha olyan függetlenfilmes alkotókról van szó, akikről sejteni lehet, hogy kőről kőre, következetes logika mentén építik majd életművüket. A Sundance tavalyi versenyprogramjában bemutatkozó rendezőpáros, Britt Poulson és Dan Madison Savage pedig azt tükrözték magukról, hogy pályájuk e szakaszában adott témák iránt érdeklődnek. Előbbi rendezőnő figyelmének fókuszában a vallás keltette csapdahelyzetek állnak – forgatókönyvíróként korábban a remek Profillal jelentkezett, ami azt tárta fel, miként győz meg az Iszlám Állam európai lányokat, hogy a soraikat erősítsék –, utóbbi direktor viszont a hüllőkért rajong, amit a Lizard King című rövidfilm bizonyít.

Az Azok, kik követik első látásra két kortárs trend szerelemgyereke: egyike az Egyesült Államok leszakadó régióiba kalauzoló függetlenfilmeknek (Ne hagyj nyomot!, Rust Creek), de az arthorrorok (A meghívás, Fehér éjszakák) is nyomot hagytak rajta. Középpontjában egy Appalache-hegységben rejtőző szekta, a pünkösdisták egy radikális csoportja áll, akik a Szentlélekkel való minél közvetlenebb kapcsolat kialakítására törekszenek. De mivel a Szentlelket minden teremtett dologban, például a szélben vagy a folyóban is hallani vélik, így akkor is észlelniük kell, ha hitpróba elé állítják őket. Itt jönnek a képbe az Appalache-hegységben is megélő csörgőkígyók, amik az erdei szertartások szerves részei, egészen konkrétan istenítéletre használják őket.

A kígyó ugyanis egy bibliai passzus szerint csak a bűnösöket és a hitetleneket támadja meg

– de a kígyómarás túlélése is segíthet eldönteni, hogy igazhitű volt-e az illető. Hogy ez a vallási meggyőződés mennyire nem vicc, azt jól mutatja, hogy a NatGeo egy Snake Salvation című valóság-show-val öregbítette annak a Gregory „Jamie” Cootsnak a kultuszát, aki kígyóbűvölő pünkösdista lelkészként 6 évvel ezelőtt végül belehalt a hüllőkkel való zsonglőrködésbe.

Jelen film esetében azonban nem a szektavezér (Walton Goggins) a főszereplő, hanem annak igazhitű lánya (Alice Englert), aki rögtön a felütésben egy szerelmi háromszögben találja magát. Édesapja akarata és saját hite szerint a pünkösdista Garrethez (Lewis Pullman) kellene hozzámennie, szíve azonban a szektából már kiábrándult Augie-hoz (Thomas Mann) húzza. Ráadásul épp az esküvő hetében derül ki, hogy Mara terhes, s mivel vallásuk szigorúan tiltja a házasság előtti nemi érintkezést, ezért a lány, majd rövidesen Augie anyja, az igazhitű Hope nővér (Olivia Colman) számára is világos lesz, ki is a gyerek apja.

A film feszültsége innentől részben a határidő-dramaturgiából ered – az esküvő közeledtével egyre nehezebb eltitkolni a Mara tisztaságán esett foltot –, részben pedig abból, hogy a rendezőpáros keresztény motívumok (bűnbeesés, megváltás, áldozathozatal, stb.) felsorakoztatásával, de

a görög tragédiákhoz hasonlóan építi fel a cselekményt.

Az eredendő bűn végül a vallási közösség minden tagját hitpróba elé állítja és bűnbe viszi. Bizonyos szereplők elbukásán azonban érdemes elgondolkozni.

Britt Poulson és Dan Madison Savage filmjének legfőbb érdekessége ugyanis éppen a kétséges kimenetelű és kiértékelésű hitpróbák sorozatában áll. A rendezőpáros úgy mutatja meg a szekta tagjainak esendőségét, hogy átélhetővé teszi nézőpontjukat, bizarr vallási meggyőződésüket. Ekképpen tehát komoly feszültséget tud okozni, hogy szívük vagy hitük szerint cselekszenek hitpróbáik során a fő- és mellékszereplők, akár szeretett lányát megváltani készülő szektavezér, akár kígyómarástól haldokló fiának megmentésén őrlődő édesanya az illető.

S míg a titok, illetve a hitpróbák a thriller jegyeivel ruházzák fel a filmet, addig az istenítéletre építő helyzetek már a horror közelébe sodorják azt. Brett Jutkiewicz operatőr (Aki bújt) kamerája csodát művel a csörgőkígyókkal. Amellett, hogy hátborzongatóvá teszi a szereplők karjában, nyaka körül, fején tekergő hüllőket, át is adja azt a misztikumot, ami a kígyók köré épült. Átélhetővé teszi a természetnek való roppant kiszolgáltatottságot (vagy éppen harmóniát), amit akkor érezhetünk, ha egy kígyót tartunk a kezünkben. De szimbolikus értelemben is sokrétűen bukkannak fel a csörgőkígyók. Hol a karakterekben lakozó erőt árnyalják, hol a bűnbeesést, megint máskor az istenítélet eszközét fejezik ki.

Nehéz megfogalmazni, de az Azok, kik követik hüllői tényleg többek, mint kígyók.

A finálé istenítéletekor történetesen a katarzis közelébe juttatják a dramaturgiájában azért gyengélkedő filmet.

Merthogy azért nem véletlen, hogy az Azok, kik követik a Sundance-t követően nem kapott nagyobb médiavisszhangot. Hiányzik belőle a rögrealizmus mind a földrajzi környezet, mind a vallási hiedelmek tekintetében. Az Appalache-hegység búvóhelyet adó, végeláthatatlan vadonja helyett egy élhető helyszínt látok, ami nomád táborozásra csábít. A mérges kígyók tartásával törvényt sértő, így bujkálni kényszerülő közösség gondosan felépített, otthonosan berendezett faházakban él. A „hegyen kívüli”, a szekta létét veszélyeztető világ nagyon helyesen csak utalásszerűen jelenik meg, de a zárt, mégis jellegtelen miliő egyszerűen kirántott a film világából.

A film a pünkösdista szektával sem foglalkozik mélyrehatóan. Tanaikból annyit skiccelnek fel a rendezők, amennyi a görög tragédiákba illő konfliktusok megértéséhez kell. A szektavezér tevékenységét árnyalni hívatott epizódokban csak a közönség számára ismert, és visszás mozzanatokat (beteggyógyítás halandzsázva, extázis az istentiszteleten) közvetítik. A menyasszony szüzességét rituálisan ellenőrző, felkavaró jelenetben pedig a szektatagok kiszolgáltatottságát is egyértelműen artikulálják.

Természetes, hogy Britt Poulson és Dan Madison Savage kritika tárgyává teszi a radikális szektákat, de mindezt elegánsabban is megtehetnék.

Mondjuk, ha érdemben foglalkoznának azzal a kérdéssel, hogy egyes szereplők miért találták meg önmagukat az életüket is veszélyeztető vallási közösségben. Ezt azonban elmulasztják, így meg kellett elégednem azzal, hogy fél tucatnyi, vallás csapdájában vergődő kisemberért izgulok, akiket nem ismerek igazán.

A szereplők nem túl árnyalt személyiségét a tehetséges színészgárda is megsínylette. Walton Goggins például A törvény embere című sorozatban parádésan alakította a karizmatikus vezért, most viszont érezhetően vergődik, hogy csak szűkre szabott jelenetekben mutathatja meg karakterének a tragédia szempontjából leglényegesebb, családfői oldalát. A szerelmi háromszög működését az gyengíti, hogy Thomas Mann és Alice Englert között nincs idő semmiféle kémia kialakulására. Az Oscar-díjas Olivia Colmannek pedig csak egyetlen veretes mondat jutott: „Mert akit választasz, az választ Neked életet.” És a szekta valahol bölcs nővére ezt sem a vallásra, hanem a házasságra értette.

Az Azok, kik követik tehát nem mentes az elsőfilmes hibáktól, s bár ígéretes pályakezdést biztosít Britt Poulson és Dan Madison Savage számára, filmjük valószínűleg a magyar nézők emlékezetéből is ki fog esni. Nem elég realista ahhoz, hogy olyan mély nyomot hagyjon az emberben, mint a Winter’s Bone – A hallgatás törvénye, nem szembesít olyan elegánsan a szekták fojtogató közegével, mint a Martha Marcy May Marlene, és közel sem olyan félelmetes és karizmatikus, mint a kortárs arthorrorok (Örökség, A boszorkány) élmezőnye. Szekták világába helyezett görög tragédiaként viszont nagyon is átélhető.

A film a HBO GO-n tekinthető meg.

Kiss Tamás

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya