Shane Abess B kategóriás filmje, a Mentőakció kimaxolja a kategóriát – tele van kisebb-nagyobb hibákkal, megoldásainak és történetvezetésének köszönhetően egy mégis nézhető, helyenként kifejezetten izgalmas sci-fi, ami ha nem is utasít maga mögé blockbustereket, de egyesekkel gond nélkül felveszi a versenyt.
Whit Carmichael (Daniel MacPherson) első napját kezdi egy elit osztagnál, de már az első percekben zűr támad. Egy a galaxis szélén található lezárt bányászati létesítményről, az Infiniről gyanús szállítmányt akarnak a Földre küldeni, de az onnan visszaérkező kollégák nem tudták ezt megakadályozni, mert magukból kifordulva vírusfertőzés nyomait mutatják. A karantén elől Carmichael az Infinire ugrik, ahol azonban az idő sokkal gyorsabban telik, mint nálunk. A nyomába küldött keresési és mentő csapat gyanakodva érkezik utána a bolygóra, ahol nem is egy vírus, hanem egy parazita idegen keresi gazdatestét.
A Mentőakció panelekből épül. Egy elhagyott bolygó, megmagyarázhatatlan halálesetek, egy furcsa vírus, tíz kicsi indián, csak egy maradhat, relatívan múló idő, invázió, földönkívüliek, az otthon váró terhes feleség, az elit osztag sok-sok specialistával – csupa ismerős elem, talán egy kicsit sok is egyetlen filmhez. Ez az, amit a saját forgatókönyvéből rendező Abessnek végül sikerül várakozáson felül megugornia – bár tény, hogy néhol nehezen, de képes ezt a sok-sok közhelyet viszonylag értelmes keretek között tartani és nem belezavarodni a sok-sok szálba. A neten olvasható fórumok bejegyzései szerint a film kusza és nehéz követni – kétségkívül igényel némi koncentrációt, de a gyakorlott sci-fi barátok semmi újjal nem fognak találkozni, így azért össze lehet tenni az építőkockákat.
Annál is inkább, mert tényleg ismerős a terep. A zárt szituációs sci-fik sora kiapadhatatlan, A nyolcadik utas: a Halál óta szinte nem akad év, amikor ne készülne egy a legénység ellen forduló hajóról vagy bolygóról szóló film. Abessnek nem sikerült – bár feltételezem nem is törekedett rá – megújítani a zsánert, de teljesen nézhető másodvonalbeli variánst tett le az asztalra. Különösen tetszett, ahogy megjeleníti a legénységen úrrálevő késztetéseket – a Gabriel – A pokol angyalán már a rendezővel együtt dolgozó Adrian Rostirolla szellemes vágástechnikával hangsúlyozza, hogyan vesztik el hőseink a kontrollt.
Különösen hatékony lehetett volna mindez, ha a színészi játék is erősíteni tudja. Ez sajnos azonban elmaradt. A tévésorozatokon edződött stáb – olyan „sztárokkal” mint Chris és Liam bátyja, Luke Hemsworth vagy Az utolsó reményből ismert Bren Foster – nyögvenyelősen hozza a drámát – az egyetlen kivétel talán a Chester Huntingtont alakító Luke Ford –, amin a papírízű dialógok sem segítenek. Itt vérzik a legtöbb sebből a film, a kis költségvetésből fakadó látványbeli hiányosságok sokkal könnyebben megbocsáthatók. De még ezekkel a bosszantó hibákkal együtt sem nézhetetlen a Mentőakció – egy nagy költségvetésű vacak sokkal bosszantóbb –, bár én biztosan megvárnám, hogy tévéképernyőre kerüljön, mielőtt pénzt adok ki rá…
