Kritika

Born to die – Babyteeth

Az ausztrál Babyteeth (tejfogak) igényesen nyúl egy olyan zsánerhez, amelynek filmjeit, jogosan vagy jogtalanul, de csak és kizárólag a tinik számára tartanak fogyaszthatónak.

A coming of age filmek sajátos válfaját adják azok a történetek, amelyekben haldokló, az élettel még éppen csak tétován ismerkedő tiniket ragad el idejekorán valamilyen halálos betegség. Az elmúlt évtizedben jóformán minden évre jutott egy ilyen alkotás: A nyugtalanság kora, Most jó, Lány kilenc parókával, Csillagainkban a hiba, Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni vagy a nem olyan régen bemutatott Minden, minden című film. A felsorolt filmek váltakozó színvonalúak. Egyik részük képes kellemes, gondolatokkal teli kikapcsolódást nyújtani, másik részük viszont olyan közepesnek mondható, pátosszal felhígított dramaturgiát alkalmaz, amely leginkább a vörös pöttyös könyvek érzelmi

sekélyességének színvonalára süllyeszti le a végeredményt. Kiemelkedő darabok azonban nem születtek a „rákos-romantikusnak” is nevezhető alműfajban.

Eddig.

Az ausztrál származású Shannon Murphy első nagyjátékfilmje, a Babyteeth üde színfoltja a fentebb részletezett tinidrámáknak. A film, illetve a forgatásban résztvevő alkotók kreatív megoldásai újabb bizonyítékát adják annak, hogy érdemes Ausztrália filmiparára odafigyelni. Korábbi, egyedi hangvételű alkotásaikkal olyan filmes zsánereket gazdagítottak, illetve gondoltak újra: mint a stop motion animáció (Mary és Max), a disztópikus akciófilm (Mad Max), a bűnügyi film (Animal Kingdom), a tasman gótika (The Nightingale) vagy éppen a horror (Babadook).

A film története röviden összefoglalható: a súlyos beteg, rákos tinédzser, Milla megismerkedik a drog- és gyógyszerfüggő Moses-szel. A lány nagyon hamar kötődni kezd a problémás fiúhoz, kettejük szerelmét pedig aggodalommal és féltéssel szemlélik Milla szülei.

Murphy filmjének erejét nem a drámai alapszituáció adja, hanem a téma kibontásához nagyon jó érzékkel kiválasztott filmes stilisztikai eszközök. A Velencei Filmfesztiválon debütált alkotás forgatókönyvét Rita Kalnejais írta, saját, azonos című színdarabja alapján. A filmet tagoló képközi feliratok ügyesen felidézik a drámák, színdarabok szövegeire jellemző felosztást. A bevágott feliratok általában egy szóban vagy rövid mondatban felvezetik a következő jelenetet, amely feszes narratívát kölcsönöz a filmnek. Életképek sorozatát kapjuk, semmi nem lesz elnyújtottan részletezve a történetben, egy-egy kivételtől eltekintve soha nem láthatunk néhány percnél hosszabb jelenetsort. Mindez hatással lesz a dramaturgiára és a stilisztikai elemek használatára is.

A film egyik üzenetét, vagyis a pillanatok megélésének fontosságát is szépen kiemeli ez a forma.

Dramaturgiai szempontból a koncentrált elbeszélés, a tömör jelenetek nem engedik, hogy a film feleslegesen sokáig elidőzzön bizonyos jeleneteknél, így a látottak soha nem fognak átfordulni giccsbe. A stilisztikai elemek közül pedig különösen hangsúlyossá válik a filmzene, amely szépen kiegészíti és tovább rétegeli az egyes jelenetek érzelmi töltetét. 

A zene több színtéren is megjelenik a filmben: egyrészt beleszőtték a történetbe, ugyanis Milla hegedül, édesanyja zongorázik, másrészt pedig külső forrásból hallhatunk aláfestésként klasszikus zenét, illetve mai könnyűzenét is. Az akusztikus elemek jól illeszkednek a jelenetek tömörségéhez, ugyanis a zene mindig elhalkul, még azelőtt, hogy szentimentálisnak éreznénk a látottakat. Szintén a zenének köszönhetően fog kiteljesedni a film egyik érzelmi csúcspontjának számító vacsorajelenet.

Milla édesanyja évekkel ezelőtt hivatásos zenészként dolgozott, munkájából adódóan pedig sokszor kellett idegenek felügyeletére bíznia kislányát. A nőt leküzdhetetlen bűntudat gyötri, emiatt felhagy a zenéléssel is, ugyanis újból és újból visszaemlékszik ezekre a fájdalmas elválásokra, kislánya zokogására.

Az anya-lánya kapcsolat helyrebillentésének, a nő megbékélésének szimbolikus kifejeződését adja majd közös zenélésük.

Milla hegedül, édesanyja zongorázik, a környezetük pedig megérezve a pillanat súlyosságát, csendben figyel (Milláék terhes szomszédjánál megindul a szülés, aki észrevétlenül próbál távozni a helyszínről). A történethez összeválogatott remek filmzenét díjjal honorálták a velencei biennálén.

A színészek kivétel nélkül szépen asszisztálnak a történethez. Toby Wallace (Moses) játékát a legjobb bemutatkozó, fiatal színésznek járó Marcello Mastroianni díjjal ismerték el. Az egyre több nemzetközi produkcióban (Kisasszonyok, Éles tárgyak) felbukkanó Eliza Scanlen (Milla) erős jelenléte pedig végig fenntartja a figyelmünket. A Milla szüleit alakító Essie Davis és Ben Mendelsohn egyszerre szórakoztatóak és esendőek. Egyik nagy pozitívuma a filmnek, hogy nemcsak a két fiatalról, hanem a környezetükben élőkről is árnyalt képet fest. Érdekes végigkövetni a szülők lelkiállapotát: a gyógyszerfüggő anyáét, aki egy idő után úgy dönt, lemond a nyugtatókról, hogy jelen lehessen lánya utolsó pillanataiban és a látszólag kiegyensúlyozott apa, aki kétségbeesésében morfiummal próbálja csillapítani fájdalmát. De mellettük ugyanilyen izgalmas az internet praktikáit követő terhes szomszéd nő, Toby, illetve Milla romantikus lelkű hegedűtanára is.

A korábbi jelenetsorok kontrasztjaként működik a film zárójelenete. Itt ugyanis

nem fordul el a kamera, hosszú perceken keresztül nézhetjük a felhős égboltot és az alatta hullámzó tengert.

Mindenki együtt van ebben a jelenetben, élvezik a tengeri levegőt és egymás társaságát. „Tetszene, ha így válnék az égbolt részévé, apa” – hallhatjuk Milla utolsó mondatát. Szép befejezése egy elgondolkodtató és megkapó filmnek.

Varga Dóra

Varga Dóra

Varga Dóra jelenleg az ELTE filmtudomány képzésének mester szakos hallgatója. Több éve foglalkozik filmkritikaírással, érdeklődési területe a feminista filmkritika valamint a filmzene elmélete, azok kortárs tendenciái. Különösen kedveli az amerikai függetlenfilmeket, a távol-keleti filmeket, a stop-motion animációkat és az európai művészfilmek bizonyos vonatkozásait.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya