Végre egy animációs film, ami nem merül ki abban, hogy mosolyt csal a gyerekek, vagy éppen a felnőttek arcára. Az őrzők legendája iskolapéldáját nyújtja annak, hogy a XXI. században is lehet mesét készíteni úgy, hogy a derűs hangulat és a lélegzetelállító látvány nem szorítja háttérbe a történetet.
A film egy eleinte még repülni is alig-alig tudó, ám végül mégis hőssé válni kényszerülő bagoly történetét meséli el szerethető módon. Már a film elején vázlatot kapunk egy legendáról, melyben baglyok egy hősies csoportja, a címben is szereplő őrzők, megvédik a világot gonosz ellenfeleiktől. Hamar kiderül azonban, hogy a legenda igaz, és hogy a védelmező madárraj csupán egy csatát nyert meg a még mindig tartó háború során. Ebbe a harcba csöppen bele Soren, a vakmerő fióka, akinek végül döntő szerepe lesz az események kimenetelében.
Ennyiből is jól látható, hogy a film története nem túl fifikás, nem hemzseg meglepő fordulatoktól, és nem is akar több lenni egy klasszikus mesénél. A mindig a szívükre – illetve adott esetben a zúzájukra – hallgató szárnyasok, és a velük szembenálló, velejükig romlott übermensch-baglyok az agyonnyüstölt jó és rossz közötti ellentétet hivatottak megtestesíteni, így a film végi nagy összecsapás eredménye szinte azonnal borítékolható.
Az ördög azonban, mint tudjuk, mindig a részletekben rejlik. Ha ugyanis valaki egy ennyire átlagos történetsémához nyúl, akkor nagyon eltalált elbeszélésmódot kell választania, ha a jövőben is szeretne rendezői székben ülni. Nos, Zack Snydernek (300, Watchmen) sikerült megtalálnia a megfelelő szüzsét ehhez az unásig ismételt fabulához. Filmjének nagy erénye, hogy a történet egyetlen percre sem ül le, hanem végig mozgásban tartja a néző figyelmét. Ez egyrészt köszönhető a lélegzetelállító látványvilágnak, másrészt az üresjáratokat mellőző cselekménynek. És mi más fűszerezhetné meg ezt az egészet, mint egy csipetnyi humor?
Noha első látásra talán viccesen néznek ki a baglyok fején a spártai katonáktól „megörökölt” harci sisakok, a vasálarcosok többsége mégis komolyan vehető karakter marad. A nevettetés ilyen módon a mellékszereplők tisztje lesz, akik mindig épp akkor szólnak közbe, esnek el, vagy csinálnak más vicces dolgot, mikor a történet kezdene ellaposodni.
A bemutatott világ azonban faji szempontból nem túl sokszínű, lévén a két szembenálló csapat tagjai, valamint az említett mellékszereplők is – néhány denevér és egy kígyó kivételével – egytől egyig baglyok. És hogy vajon ez azért van-e így, hogy a fiatalabb generáció számára is könnyen felismerhető legyen az emberek világával húzható párhuzam, vagy esetleg csupán azért, mert az alapanyagként használt regényben is így van, ki-ki döntse el maga. Az azonban biztos, hogy ennek köszönhetően a film során bagoly bagolynak lesz farkasa.
Az őrzők legendája (Legend of the Guardians: The Owls of Ga’Hoole)
színes, magyarul beszélő, amerikai-ausztrál animációs film, 100 perc, 2010
szereplők:
szinkronhangok:
IMDb-átlag: 7,0
legendoftheguardians.warnerbros.com/dvd
