Kritika

Baltával faragott királyfi – Az utolsó boszorkányvadász

17347016833_dba74d772c_zAz utolsó boszorkányvadász szedett-vedett kis mozi lett, amit mind a történet, mind a karakterek, mind a látványvilág szintjén ver egy jobban összetákolt B-film.

Miért van az, hogy igazi szupersztárok időről-időre bevállalnak egy A-kategóriásnak látszó B-filmet? Az utolsó boszorkányvadászról nehezen tudom elhinni, hogy forgatókönyv korában ne lehetett volna róla tudni, hogy maximum a futottak még kategóriában versenyezhet – azt még csak-csak megértem, hogy Vin Diesel és Rose Leslie karrierjébe hogyan illeszkedik a film, de vajon miért bólintott rá Michael Caine és Elijah Wood is?

Breck Eisner – lévén a papája, Michael Eisner, a Disney-birodalom első embere volt 1984 és 2005 között – feltehetően jó kis kapcsolati hálóval rendelkezik, ráadásul korábbi filmjeivel, a Szaharával és A tébolyultakkal már azt is bebizonyította, megtanulta, hogyan dolgozik egy tisztes hollywoodi iparos. Kár, hogy az előzőekhez hasonlóan Az utolsó boszorkányvadász sem tud elmozdulni a nice try szintjéről.

Kaulder (Vin Diesel) családját kiirtják a boszorkányok. Mikor megölné a boszorkánykirálynőt (Julie Engelbrecht), az örök életre kárhoztatja a férfit. Évszázadokkal később még mindig Koulder tartja féken a köztünk élő bűbájosokat, a kényes egyensúlyt fenntartásában a Balta és Kereszt társasága és egy idős dolan (Michael Caine) van segítségére. Amikor a dolan átadja munkáját fiatal követőjének (Elijah Wood), a gonosz erők megerősödni látszanak.

maxresdefaultIgazi legendárium építésre alkalmas kis alaptörténet, szemem előtt franchise, dögös repicuccok és idézhető idézetek jelentek meg a különleges karakterek megformálásában igencsak járatos Vin Dieseltől. Sajnos azonban Az utolsó boszorkányvadász elvérzik még mielőtt a boszorkánykirálynő bevégezné, és bármilyen folytatást – amire persze a film adna lehetőséget – felérne a fekete mágia használatának bűnével. Kezdjük azzal, hogy Koulder – akire az egész legendáriumnak épülnie kéne – elég érdektelen figura, nem is tudunk meg róla a közhelyeknél többet, és a dolanjéhez fűződő különleges kapcsolatát is csak néhány félmondat hivatott ábrázolni. A férfi, aki évszázadok óta magányos, hip-hop belehabarodik egy ugyancsak érdektelen boszorkánylányba (a Trónok Harca utáni kiugrásban reménykedő Rose Leslie), és meglehetősen esetleges nyomozást folytat a rosszfiúk után. A cselekmény tökéletesen előkészítetlen, a mikor hova és pláne miért kérdésekre feleslegesen vár választ a néző. A motivációk ködösek (miért is akar valójában kinyírni mindenkit a boszorkánykirálynő, miért most tér vissza, miért is megy neki ilyen hihetetlenül könnyen, ésatöbbi), a fordulatok pedig tökéletesen kiszámíthatók (hogy miért nem szabad megölni a boszorkánykirálynőt, és hogy ki az áruló, hogy csak a legpofátlanabbakat említsem.) Persze a történet következetlenségeiért és a karakterek elnagyoltságáért kárpótolhatna a székhez szegező látványvilág – sajnos néhány szépen fényképezett tájképtől eltekintve ilyet sem fogunk kapni.

Hol csúszott el ennyire ez a történet? Ha a szemünk a stáblistára, és a forgatókönyvírók nevére téved, máris értjük, miért lett Az utolsó boszorkányvadász baltával faragva: Cory Goodman, A pap – Háború a vámpírok ellen köpött bele az egyébként a Mielőtt meghaltamért Oscar-díjra jelölt szerző, Melisa Wallack levesébe…

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com