Kritika

Banana! – Minyonok

minyonokElfogult Gru rajongóként nagyon féltem, hogy az előzményfilm egy ostoba sztorin fog elhasalni. Szerencsére a Universal PIctures humorzsákjában kellően sok poén maradt, hogy eladja az egyébként nagyon is szerethető történetet. 

A minyonok – a név az angol minion, kegyenc, talpnyaló szóból jön – mielőtt megtalálták volna a tökéletes gazdát Gru (Steve Carell – Scherer Péter) személyében, évszázadokon keresztül kutatták a legelvetemültebb gonosztevőt, akit szolgálhatnak. Ott voltak a történelem minden fontos eseményénél, mégsem lelték meg az igazit. Új remény csillan fel, amikor feltűnik a porondon Scarlett Túlölő (Sandra Bullock – Szávai Viktória), a II. Erzsébet koronájára vágyó gazfic… gazcsajszi. Kevin, Stuart és Bob el is indulnak megszerezni az árut, csakhogy mire észbekapnak, Bobot már királlyá is koronázzák. Nem csoda, hogy ezek után hiába remélnek állást Scarlettől, aki nemes egyszerűséggel csak el akarja  törölni őket a Föld színéről…

minions_01_aNa nem kell megijedni, kedvenceink minden helyzetből kivágják magukat, méghozzá olyan bűbájosan, hogy aki nem rajong értük, annak egyszerűen csak nincs szíve. A humor egyik forrása a kis sárga fickók elpusztíthatatlansága: miközben éppen megpróbálják őket megkínozni, ők remekül szórakoznak. De nem csak ezen lehet nevetni: a film nagysága pont abban rejlik, hogy a humor az egészen nyilvánvaló és a szofisztikált szintjén is működik. Kap egy fricskát a történelem, dördül néhány vicc a zenének köszönhetően, folyamatosan kuncoghatunk a minyonok tökéletesen érhető keverék nyelvén, és van pár kikacsintás természetesen a folytatást illetően is.

A film látványvilágát egyértelműen a hatvanas évek határozza meg, az alkotók nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a Gru filmek csak inspirációs forrásként legyenek jelen, és a végeredmény kifejezetten arra a korszakra reflektáljon, amiben játszódik. Ez nemcsak a szembeötlő dolgokat, mint a divat vagy a berendezi tárgyak, határozza meg, de s színskálát és a világítást egyaránt. Természetesen a kor a zenét is determinálja: a film soundtrackje így egy igazi best of hatvanas évek lett. A zene is azok közé a dolgok közé tartozik, ami miatt nemcsak a kicsik, de a felnőttek is imádni fogják a filmet – nem csoda, hogy már most tűkön ülve várjuk a Gru harmadik részét.

 

 

 

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya