Kritika

Sem fekete, sem fehér – Barry

Amilyen bájos volt Barack Obama szerelmesfilmje, a Southside With You, olyan unalmas és tévelygő a leendő elnök egyetemi éveit feldolgozó Barry.

Zavarba ejtő módon Barack Obamáról két életrajzi film is készült 2016-ban: míg a Southside With You meglepő könnyedséggel és üdítő szellemességgel az Obama-házaspár első randevúját dolgozta fel, a Barry nyolc évvel korábban, Obama New York-i évei alatt játszódik. A fiatalember a Columbia Egyetemre járt, a helybéli srácokkal kosarazott, egy évfolyamtársnak udvarolt és az identitásáról elmélkedett – feltehetően ez utóbbi szolgáltatta volna a film legfontosabb konfliktusait, de a várt hatás bizony elmaradt.

A Barry céltalan epizódok füzére; vontatott, melankolikus filmecske, melynek az egyetlen megfontolandó gondolata már a trailerben elhangzik.

A Barry a Netflix saját készítésű filmje – az online tartalomszolgáltató néhány éve kísérletezik sorozat- és filmgyártással, ám míg előbbi műfajban sikerült maradandót alkotnia (Kártyavár, Orange Is the New Black, Stranger Things), az egészestés próbálkozásai ritkán aratnak osztatlan sikert (Okja, The Meyerowitz Stories, War Machine, The Discovery – természetesen van kivétel is: Beasts of No Nation). A Barryhez ráadásul egy tapasztalatlan rendezőt, Vikram Gandhit kérték fel – az ötlet ugyan jól is elsülhetett volna, hiszen a Southside With You-t is elsőfilmes készítette, ám ez a „tévéfilm” pont a tipikus elsőfilmes gyerekbetegségektől szenved.

A fiatal Barack Obama tényleg olyan unalmas fráter volt, mint amilyennek a Barryben tűnik? És ha igen, akkor miért érdemel saját filmet? Vikram Gandhi képtelen erős kézzel vezetni a hősét, összefogni a széttartó jelenetek halmazát. A film két vezérgondolata Obama apjával való kapcsolata, illetve az önkeresése és beilleszkedési problémái. A baj csak az, hogy az első kérdés feldolgozásához egy rövidfilm terjedelme is elegendő volna, a második tálalása pedig nem eléggé drámai, koncentrált ahhoz, hogy valódi krízisnek érezzük. A beígért rasszista indulatok maximuma például az, hogy egy rendőr feltehetően azért igazoltatja folyton a diák Obamát az egyetem területén, mert fekete.

Barry úgy érzi, kilóg a gettóból az értelmiségi háttere miatt, az elit körökből viszont a külseje miatt nézik ki őt. A fiatalember sodródik, keresi a helyét, majd végül – tádám! – egy ismeretlen meggyőzi, hogy minden így jó, ahogyan van, hiszen ez a sokféleség teszi őt amerikaivá. Bár ilyen egyszerűen megoldódnának a konfliktusok a valóságban is! Mivel az igazi mélységekre és a nagy megvilágosodásra hiába várunk, a Barry legfeljebb a megrögzött Obama-rajongók számára lehet szórakoztató.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya