Kritika

Eladom a sztorit néhány jó poénért – Barry Seal: A beszállító

Doug Liman ismét Tom Cruise-zal forgatott, elég ütős forgatókönyv nélkül azonban a Barry Seal: A beszállító nem lett éppen egy A holnap határa. Egyszer nézős akció-vígjáték gonzó stílusban.

Barry Seal (Tom Cruise) dörzsöltebb alak Hunter S. Thompsonnál, ugyanis nem részegen írogat, hanem kőkeményen fegyvert, drogot és információt csempész Dél-Amerika és az Egyesült Államok között a kormány, a CIA, a drogkartellek – vagy gyakorlatilag bárki számára, aki jól megfizeti, mégis sok tekintetben emlékeztet a gonzó újságírás atyjára. Legalábbis ahhoz az alakhoz sokban hasonlít, akit a Rumnapló keltett életre. A még a Rejtekhelyet jegyző Gary Spinelli forgatókönyvíró által megalkotott Seal vicces, laza figura, aki csak ritkán esik pánikba, és kellően mókás kommentekkel meséli el élete nem túl szerencsés végkimenetelű kalandját.

Barry Seal valós figura, aki elég muníciót adott számos adaptációra, többek között Dennis Hopper is alakította a Kétélű fegyver című 1991-es filmben, sőt, a karakter feltűnt a Netflix Narcos sorozatában is.

Izgalmas mindennapjai lehettek, nem vitás, a Barry Seal: A beszállítónak talán túl izgalmas is.

Annyi minden történt ugyanis ezzel a figurával, hogy egyetlen epizódra sem jut annyi idő, hogy igazán elveszhessünk a részletekben. Gyors vágás, gyors mesélés, gyorsan pörgő események – a nagy siettségben azonban csak néhány poénra jut idő, karakterépítésre nem igazán. 

Pedig egy ilyen filmet pont az ütős karakterek kellene, hogy eladjanak. Barry Sealről – azon túl, hogy tökös gyerek – gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Mi motiválja – a pénzen túl –, milyen álmai vannak, mi járt a fejében, amikor felépítette a bizniszt. És ahogy róla sem, másról se tud meg semmi a néző. Többek között nulla, azaz nulla információt kapunk Seal összekötőjéről, Schaferről (Domhnall Gleeson) is: eltűnik és feltűnik, de hogy mit miért csinál, nem derül ki. Az alkotók talán úgy gondolták, a poénok elviszik a hátán a filmet – sajnos azonban a tények ismertetésén túlmenő információk és valódi karakterek nélkül a történet hamar unalomba fullad.

Tipikus egyszer nézős film ez, aminek ha elkap a hangulata, jól fogsz szórakozni – ha azonban éppen nem talál el, csak az órádat nézed a történet második felében.

Sokkal erősebb fim lehetett volna a Barry Seal: A beszállító, ha az alkotók engednek a kevesebb több elvének, és szelektálnak a sztorik közül. Egy kis elmélyülés nemcsak a történetnek tett volna jó, de így talán még egy kis társadalomkritikára is futotta volna, ami ugyebár kínálja magát egy ilyen eset kapcsán. Az alkotók azonban az ismeretterjesztés és az árnyalt odamondást eladták néhány – tényleg jó – poénért.

A kérdés ezek után csak az, mit keres egy ilyen filmben a mindig tökéletes érzékkel választó Tom Cruise? Jól szórakozik. Mert az látszik, hogy az egész forgatás egy óriási buli lehetett, Cruise pedig feltehetően élvezte minden pillanatát. Az pedig hogy a rajongók lelkesedése, hogy megnézzék újra, a színész még mindig megállja a helyét a késő harmincasok között is, elég lesz-e a box office-nál, hamarosan kiderül.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..