Kritika

Ők együtt maradtak – Beastie Boys Story

A Beastie Boys egyszerre végez számvetést zenei örökségével és néz szembe múltbéli hibáival Spike Jonze kényelmetlenül személyes dokumentumfilmjében.

Meglehetősen nehéz helyzetben van az, aki 2020-ban hitelesen és átfogóan szeretné bemutatni a Beastie Boys több, mint 30 éven átívelő történetét. A New Yorkban alakult hiphop trió nélkül teljesen máshogy nézne ki a kortárs popzene, örökségük a mai napig elevenen él, hatásukat olyan előadók albumain érezhetjük , mint Eminem, a Rage Against the Machine vagy a Blur. Jelentőségük megragadása nem egyszerű feladat, ugyanis stílusuk, öltözködésük és dalaik olyannyira a fősodor részévé váltak, hogy első hallásra érthetetlen, mire ez a nagy felhajtás ennyi idő után is. Szintén nehéz mit kezdeni 1986-os első albumukkal (Licensed to Ill) és az azt követő turnéval, ami egy olyan zenekar képét sugallja, ami napjainkban több szempontból is vállalhatatlan lenne.

Ma este elmeséljük három suhanc történetét, akik megismerkedtek, barátok lettek, aztán mindenféle őrültséget csináltak 30 éven keresztül” –

a film első néhány percében Adam Horovitz (Ad-Rock) ezzel a mondattal foglalja össze a filmet, ami remekül ragadja meg, mi is volt a Beastie Boys. A banda 1978-ban punk zenekarként kezdte meg működését, majd a végleges felállás kialakulása során (Ad Rock, Mike D, MCA) áttértek a rap / hiphop színterére. Első albumuk kiadásakor lázadó kamaszéveik csúcsán voltak, ami meg is látszott a dalokon és az ezt követő turnén: saját elmondásuk szerint is a legtöbbször az volt a céljuk, hogy minél jobban megbotránkoztassák a közönséget, ami Liverpoolban vissza is ütött.

A végeláthatatlan bulizásban kiégve némi szünet után kiadták második lemezüket (Paul’s Boutique), amit máig a hiphop egyik legnagyobb hatású munkájaként tartanak számon, saját műfajában ugyanolyan úttörő volt, mint a The Beach Boys és a Pet Sounds vagy a Pink Floyd The Dark Side of the Moonja. A lemez jóval megelőzte korát, ennek megfelelően az eladások és a visszhang is visszafogott volt, főleg a debütáláshoz képest, ám a fiúk töretlenül folytatták útjukat és kísérletező kedvüknek köszönhetően 1994-ben biztosították helyüket a halhatatlanok csarnokában. Az Ill Communication dalain visszatértek a hangszeres alapokhoz, aminek eredménye egy innovatív, egy sor zenei műfajt megidéző album – ezen kapott helyet legnagyobb slágerük, a Sabotage.

Ami a mai napig megunhatatlanná teszi a Beastie Boyst, az a végtelen számú pop kulturális utalás, amivel telepakolták dalaikat –

ha a posztmodern filmművészet Bibliáját Quentin Tarantino írta, akkor a hozzá illő zsoltárok a Beastie Boys tollából származnak.

A számaink olyanok voltak, mint egy kollázs” – idézik vissza a filmben és valóban: hihetetlen az a kreatív pimaszság, amivel reflektáltak környezetükre és a társadalomra, amiben éltek (a Shadrach című szám és a hozzá készült impresszionista videoklip esszenciáját adja ennek). A szövegeken túl a dalok alapjait is jazz, funky, rap, punk rock alapokból gyúrták össze, ami tovább tágítja az egyébként is rendkívül széles értelmezési keretet. Ez az a pont, ahol érthetővé válik, miért is alkotnak ilyen szoros egységet a rendező Spike Jonze-zal.

Mielőtt Jonze 1999-ben berobbant a filmes fősodorba A John Malkovich-menettel egy sor kultikus videoklip fűződött a nevéhez, melyekben előszeretettel építette a posztmodern film templomát. A Weezer, Björk, vagy Dinosaur Jr. zenéjéhez hozzáadta senki mással össze nem téveszthető látásmódját, ami a zene minőségével egyenértékű mozgóképeket eredményezett. A Beastie Boys-zal közös munkájuk és barátságuk csúcsa a Sabotage-hoz készült videoklip, melyben a dühtől és energiától szétrobbanó dalt a ’70-es évek zsarufilmjeinek paródiájával ellenpontozták.

Ez a gazdag intertextualitás kevésbé töményen, de megjelenik a Beastie Boys Storyban is: a film egy rendhagyó előadást dokumentál, melynek során Michael Diamond és Adam Horovitz egy színpadon, élő szóban mesélik el történetüket, amit a hátuk mögött felállított, hatalmas képernyőn futó szintén Jonze által rendezett filmmel, képekkel egészítenek ki. Ezt a nem mindennapi előadást néha a rendezőhöz intézett kiszólásokkal törik meg, aki párhuzamosan rögzíti az eseményeket és kezeli a háttérben futó filmet. Jonze ezzel a húzással

egyszerre követi a direct cinema nyomvonalát (Don’t Look Back, Gimme Shelter) és szakad is el tőle azáltal, hogy az alkotás konstruáltságára figyelmeztet.

Jonze értő kezében a színpadon spontán és őszinte bandatagokkal (akik a kiszólások mellett nem félnek önmagukat is céltáblává tenni) egy olyan személyes és a Beastie Boys szellemiségéhez hű filmet alkottak, amire a 2012-ben elhunyt harmadik tag, Adam Yauch (MCA) is büszke lenne. A film legerősebb pillanataiban Mike D és Ad-Rock alázattal mer szembenézni fiatalkori önmagával – azokkal a semmit és senkit nem tisztelő kamaszokkal, akik egy generáció dühvel, szexszel és lázadással teli vágyainak adtak hangot.

Amikor megjelent a Song for the Man című számuk, ami gúnyosan világít rá rá a férfiak macsó viselkedésére egy újságíró álszentnek nevezte Ad Rockot, mondván tőle származik az első albumukon hallható, szexista motívumokkal átszőtt dal a (You Gotta) Fight For Your Right (To Party) is. Egy ideológiák és a pártpreferenciák szerint szétszakadt világban egy ökölcsapás erejével ér fel a válasz, ami hitet tesz a személyes fejlődés lehetősége és a hibák felvállalása mellett:

Inkább leszek álszent, mint örökre ugyanaz az ember.

A három barát 30 éven keresztül együtt maradt, Adam Yauch halálával Mike D és Ad-Rock végleg letette a mikrofont, hiszen a Beastie Boys legfőképpen róluk hármukról szólt – Spike Jonze pedig méltó emléket állított barátságuknak.

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya