Kritika

Hívatlan vendégnek ajtó mögött a helye (pláne, ha mexikói) – Beatriz, mint vendég

Beatriz, mint vendég

A vacsorafilmek töretlen népszerűségének újabb bizonyítéka a Beatriz, mint vendég. Salma Hayek visszafogottságában erős alakítása mutat rá arra, mekkora szakadékok tátonganak az Egyesült Államok társadalmában – kár, hogy a film újat nem mond ezzel.

Hatalmas mennyiségben készülnek az utóbbi években a vacsorafilmek, és nem tagadom: falom ezeket. Nekem nagyon tetszett A vacsora minden hibája ellenére, kellemesen elszórakoztatott A vendégek odaégett sültje, aztán jóllaktam a Teljesen idegeneknél is – és ezek csak a tavaly téli finomságok. Ez a szubzsáner ugyanis éppen a földhözragadtságától hiteles, hétköznapisága árnyékában a nyugati világ minden baja megbújik. Kellemetlen vacsoraélménye bizonyára mindenkinek volt, vagy épp olyan, ahol valami fontos információt szeretett volna megosztani a vendégekkel – bárhogy is, de könnyű együttérezni a résztvevőkkel. Nem mellesleg egyszerű és nagyon olcsó elkészíteni ezeket, csak épp nehéz végig fenntartani a néző érdeklődését.

A Beatriz, mint vendég egyetlen vacsorát mutat be. Előzménye a címszereplő (Salma Hayek) átlagos napja: gyertyát gyújt elpusztult kecskéjének, rákosokkal foglalkozik egy gyógyászati központban, majd masszőrködni megy Kathy (Connie Britton) villájába. A kocsija azonban lerobban, ezért a házigazda meghívja őt: vacsorázzon velük és vendégeikkel. Nem lesz semmi extra, csak munkáról lesz szó. Férje és ügyvédje épp azt ünnepli az ingatlanmogul Douggal (John Lithgow), hogy sikerült nyélbe ütniük egy üzletet. Beatriz ezzel belekóstol a felsőosztály életébe, de, mint sejthető, nem ízlik neki.

A nézőnek felkínált azonosulási pont tehát a címszereplő: az ő szemével követjük az eseményeket. A film ugyanúgy óvatos, ahogy Beatriz is: először csak távolról és óvatosan figyeli az érkező vendégeket. A tétlen gazdagság antipatikus, a felszínes csevegés végtelenül üres. Csakhogy Beatriz sem egyszerű jelenség, messianisztikus hite a gyógyításról, egyedi látásmódja a világ élő voltáról tőle is eltaszít. A nő nem csak azért feszeng, mert nem illik a gazdagok közé: ő egy kívülálló, ahogy erre a film bevezetője is rávilágított.

Beatriz, mint vendég

A film legfontosabb törésvonala az ingatlanmogul és a címszereplő között húzódik. Az ő konfliktusuk, ezernyi szálon ütköző értékrendszerük távlati értelemben az egész Egyesült Államokat szimbolizálja. A férfi gazdag, ezért fontosnak tartják, ezért kiemelt figyelemmel illetik, ezért bármit megtehet: falvakat tehet a földdel egyenlővé Mexikóban, nemzeti parkokat irthat ki Floridában, orrszarvúkat vadászhat le Zimbabwéban. A nőnek ezzel szemben mexikói származása miatt igazolnia kell létjogosultságát az USA-ban, gyógyító munkája ellenére bizonyítania kell hasznosságát a világban – mindezt legfőképp azért, mert szegény.

A tengerentúlon Doug figurájába mindenki belelátta Trumpot, pedig Mike White forgatókönyvíró még azelőtt megírta a szkriptet, hogy az elnököt megválasztották. Szerencsére a Beatriz, mint vendég nem ennyire direkt.

A feszültségforrás a kellemetlenség, amit a nem várt vendég jelenléte okoz (elgondolkodtató, hogy Mexikóban ezzel a címmel forgalmazták: A kényelmetlen vacsora). De míg a  felső tízezer tagjai számára Beatriz csak egy bosszantó jelenség, a nő oldaláról az látszódik, hogy mindjárt robban. Mikor fog olyat tenni, amivel végleg leírja magát? Furcsa helyzet volt, mert szurkoltam neki: erkölcsi értelemben neki volt igaza, de viselkedése miatt ő volt támadható. Egyébként ez magának a filmnek a nagy kérdésfelvetése: mi a helyes lépés és mi a jogos tett az ilyen alakokkal szemben, mint Trump Doug? A kettős lezárás szerint csak rossz válasz van a kérdésre.

Beatriz, mint vendég

Miguel Arteta rendező elsőként Salma Hayeket kereste meg a főszereppel. Kettejük saját élettörténete és személyisége még jobban kidomborítja a film mondandóját. Arteta olyan hollywoodi iparosmunkákat készített eddig, mint a Céges buli vagy épp az Egy igazán csodás nap – bizonyos értelemben ő testesíti meg a Doug kedvében járó többi vendéget. Nem is igazán ő az érdekes, hanem Salma Hayek. A színésznőnek a felkérés hetében ölték meg a kutyáját, és nem ez az egyetlen azonosulási pontja a karakterével. Visszafogott alakítása azonban egészen szokatlan tőle, mégis inkább tűnik alvó oroszlánnak, mint szelíd macskának.

Az ilyen önreflexív filmek esetében azonban fennáll a veszély, hogy a néző kívülálló marad – pont ezt éreztem a Beatriz, mint vendég kapcsán. Hiába próbálták árnyalni újra és újra az alapkonfliktust a kiváló színészek, a bonyodalom mégis túlságosan ismerős volt, annak tálalása pedig nem elég eredeti. A rendkívül rövid játékidő ellenére is alig sikerült megtölteni a filmet tartalommal. Talán túlságosan földhözragadt volt – persze nem kell minden vacsorafilmnek olyannak lennie, mint a Tűnj el!, de a friss Oscar-díjas alkotás jól illusztrálja, igenis van lehetőség feszegetni a zsáner határait. Összességében ezzel marad adós a Beatriz, mint vendég.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya