Moziban

Gyerekvállalás vagy kutyatartás? – Bébi úr

A Bébi úr a DreamWorks és a társadalmi felelősségvállalás szerelemgyereke: amellett, hogy egész vicces, az utóbbi évek egyik legfontosabb üzenetét hordozza.

A közönséget már az előzetese alapján megosztó Bébi úr ugyanis jóval több, mint a Family Guy Stewie Griffinjének egész estés klónja, noha szatirikus-ironikus poénjai kétségkívül az említett elődhöz közelítik a DreamWorks öltönyös kisbabáját. Ennyivel azonban nem elégedtek meg a készítők, a karakter történetét ugyanis felettébb mély mondanivalóval ruházták fel, felhívva a figyelmet jelenkori társadalmunk egyik nagy problémájára.

Bébi úr ugyanis azért érkezik a Földre a mennybéli Baba Rt. megbízásából, hogy gátat vessen a folyamatnak, aminek következtében a gyerekvállalás helyett egyre többen inkább a kutyatartás mellett döntenek. Az persze, hogy a népességszaporulatért egy felhők feletti, felnőttként viselkedő babák által vezetett cég felel, és hogy a komoly konkurenciaként megjelenő „örök kiskutya” kifejlesztését egy olyan ember tűzte ki célul, aki nagyon jól ismeri ezt a céget, csak mese. Ha viszont az egész gondolatmenet valóságalapjánál maradunk, akkor fekete-fehér kimutatásokat és friss statisztikai adatokat találunk.

Bébi úr (Boss Baby)

A Bébi úr azonban nem mélyed el ennél jobban a témában, ami nem is feltétlen baj, hiszen aki akarta, ennyiből is bőven megértette a mondanivalót, amire – a szokásostól eltérően – nem is kellett a film végéig várnunk. Már ami a felnőtteket illeti. Az elegáns jövevény ugyanis nem gyermektelen családba érkezik, így betoppanása nemcsak a szülőknek, hanem „testvérének”, Timnek is komoly kihívást jelent. Ebből talán már sejthetjük, hogy a kistesó érkezésére történő reagálás, illetve az erre való felkészítés lesz a másik, amiben a DreamWorks új animációja jeleskedik – és ez már elsősorban a gyerekeknek szánt mondanivaló.

És még ez sem szájbarágós!

A film halad előre a maga szórakoztató, hol laposabb, hol érdekesebb, poénokkal tarkított útján, a néző pedig a testvérharcok és szeretet sajátos elegyét látják, miközben azért csak bekúszik a fejükbe a lényeg is. Ha már poénok: a már említett, találóan csattanós gegek és kiszólások mellett vannak azért a filmben fingós, hányós, a 3D miatt szinte szó szerint arcunkba nyálcsorgatós jelenetek is, melyek persze könnyen magyarázhatók a kisbabás tematikával, de azért nehéz elvonatkoztatni attól, hogy milyen filmek humora felé közelítik a Bébi urat.

Bébi úr (Boss Baby)

A 3D egyébként itt is – mint az esetek túlnyomó részében – teljesen felesleges, az említett, roppant gusztusos jeleneten kívül csupán néhány snitt használta ki a térbeliséget, a többi szemüveg nélkül is ugyanolyan lett volna. Az események se igazán töltik ki a mindössze 97 perces játékidőt, a történet sajnos több ponton leül. A kivitelezés kapcsán meg kell azért még említeni a sokoldalúságot, a hagyományos animáció mellett ugyanis éppúgy helyet kaptak képregényszerű jelenetek és mozgatott papírmaséfigurák is. Ezek elsősorban Tim képzeletvilágában jelentek meg, melynek képbeli megelevenítése lehetőséget adott a készítőknek a kísérletezőbb megvalósításra, ezzel pedig a film színesítésére.

A Bébi úr messze nem a legjobb animációs film, amit valaha láthattunk, de kísérletezgető, mégis kommersz kivitelezése, valamint a fentebb kifejtett mondanivaló mindenképp kiemeli a többi közül. Ha a történetet is sikerült volna kicsit egyedibb és több tartalommal megtölteni, biztos még emlékezetesebb film születhetett volna belőle. Így azonban marad egy erős, felettébb fontos közepes.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Hirdetés

Hirdetés