Kritika

Új taggal bővül a letűnt akciósztárok panteonja – Becsületes tolvaj

Mark Williams filmjében Liam Neesont korrupt zsaruk üldözik, pedig ő csak szerelmes akar lenni. A Becsületes tolvaj (Honest Thief) egy arcpirítóan naiv akció-thriller – boldogabb ember lennék, ha nem létezne.

2019-ben a Dermesztő hajsza kapcsán Liam Neeson úgy nyilatkozott, ez lesz élete utolsó főszerepe akciósztárként. És bár azóta kétszer is átigazolt drámaibb vizekre (Ordinary Love, Made in Italy) – utóbbi filmben ráadásul saját felesége elvesztésével nézett szembe fia segítségével a színész –, most újra itt egy akció-thriller. A Becsületes tolvaj pedig olyannyira jellegtelen zsánerfilm, hogy kijelenthetjük: Liam Neeson bátran csatlakozhat Steven Seagal, Dolph Lundgren, Wesley Snipes vagy éppen Jean-Claude Van Damme mellé

a letűnt akciósztárok panteonjába.

Még így is, hogy a Becsületes tolvaj alaphelyzete alapvetően azt kommunikálja: de jó lenne már magam mögött hagyni ezt a bűnügyi melót.

Tom, avagy a Szélvész Bandita (Liam Neeson) kisebb bankok sorozatos kifosztásával 9 millió dollárt halmozott fel, ám úgy dönt, befejezi bűnözői tevékenységét. Minderre az igaz szerelem megtalálása készteti. Kedvese (Kate Walsh) karjában azonban titkok és lelkiismeret-furdalás nélkül szeretné eltölteni nyugdíjas éveit, ezért feladja magát az FBI-nál. A letartóztatására érkező ügynökök (Jai Courtney, Anthony Ramos, Robert Patrick) egy része viszont csak a pénzére áhítozik. A szállodai szobában lövöldözés tör ki, Tomnak pedig menekülnie kell.

Talán már az alapszituáció naivitása is jelzi, hogy a Becsületes tolvaj akció-thrillerként és bűnügyi filmként is ezer sebből vérzik. Ritkán mondok ilyet: de azon filmek egyike, ami tényleg semmit nem tud hozzátenni a kortárs filmművészethez, fel se tűnne, ha nem létezne.

Ha bűnügyi tematikájú filmet nézek, döbbenetesen fontos a miliő, hogy a film rendezője hogyan ragadja meg azt a nagyvárosi közeget, amit a bűn sorvasztani kezd, vagy már teljesen behálózott. Ehhez képest

a Becsületes tolvaj rendezője, Mark Williams még arra sem képes, hogy pontosan behatárolja, filmje hol játszódik.

A szereplők többször emlegetik Bostont, madártávlatból látunk is nagyvárosi totálképeket, de az események folyása már kisvárosi képet tükröz. (Az IMDb adatbázisa szerint egyébként a filmet a Bostonhoz közeli Worcesterben forgatták.) De egy olyan kisvárosét, ahol a Becsületes tolvaj 5 fontos szereplőjén kívül lényegében senki más nem lakik. Statiszták csak elvétve közlekednek az utcákon, gyér az autóforgalom, akár a koronavírusra is rá lehet fogni, mennyire lélektelen ez a város.

A bűnnel és bűnbocsánattal foglalkozó akció-krimiben tehát csak levegőben lógnak a főbb szereplők. Egyrészről ez azért problémás, mert a Titokzatos folyó, a Hideg nyomon vagy a Tolvajok városa című bűnfilmek óta tudjuk, milyen vaskos, fojtogató miliőt lehet felrajzolni egy massachusettsi város köré. Másrészről pedig azért problémás, mert a légüres térben mozgó szereplők kapcsán világossá válik, a rájuk aggatott jelzők pusztán azért kerültek a forgatókönyvbe, hogy minimális motivációval ruházzák fel a karaktereket. A bűnbe eső rendőrök esetében elhangzik, hogy rosszul fizetett, állami közalkalmazottak, de fel sem merül, hogy kisrealista módon esetleg foglalkozzon e problémával a rendező.

Tom pedig munkáscsaládból származó vietnámi veterán, de ez az információ is csak azért kell, hogy Robin Hoodként gondolhassunk Neeson figurájára.

Sajnálatos módon még az akciójelenetek se tudják menteni a helyzetet. A másfél órás filmbe szorult két autósüldözés, három lövöldözés, egy verekedés meg egy robbantás, ám ezek mind nyúlfarknyiak. Sokat elárul róluk, hogy az autósüldözések legkreatívabb megoldása azon koreográfusi gondolat, hogy a mackós Neeson inkább furgonokkal, terepjárókkal jár, míg a pökhendi, mocskos zsaru hangosan dübörgő Porschéval.

A Becsületes tolvaj néhány jelenetében érezni némi iróniát. Az önmagát feladni akaró Szélvész Banditának nem hisz az FBI, és csak két nappal később érkeznek ki az ügynökök a szállodához. A bűnüldöző szervezet ügyeletes jófiúja pedig épp a válásából tér magához: a vagyont felosztották feleségével, de a lakás és a kiskedvenc között választani kellett, neki pedig a kutya jutott. Ha Mark Williams jobban ráerősített volna erre az ironikus hangnemre, és meg akarta volna mutatni, hogy a hétköznapi ember szemszögéből milyen groteszk is tud lenni a világ, talán valami pozitívat is tudtam volna írni a filmjéről. Így viszont csak azt tudom mondani, hogy

a család szentségéről, a szerelem erejéről még a Halálos iramban széria is hitelesebben tud mesélni, mint a Becsületes tolvaj.

A koronavírus komoly sebet ütött a mozikon, egyúttal a tömegfilmek rajongóit is bizarr helyzetbe hozta. A Teneten kívül az ígéretes szuperprodukciók (Nincs idő meghalni, Halál a Níluson, Fekete Özvegy) halasztásra kerültek, a hazai forgalmazók pedig kénytelenek a könnyen eladható, de gyenge zsánerfilmeket (Peninsula, Greenland) behozni a mozikba. Merem remélni, hogy a Becsületes tolvaj is csak annak köszönheti hazai jelenlétét, hogy az Elrabolva sztárjával lehetett promózni. Ám valódi helye az akciófilmekre szakosodott tévécsatornákon lenne. És abban is csak bízni tudok, hogy Liam Neeson soron következő akció-thrillerei (The Minute Man, The Ice Road) már a nekik megfelelő platformon jutnak el a nézőkhöz.

Avatar

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Vászon nélkül és a Fesztivál rovat szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya