Kritika

„Igazságot Magyarországnak!” – Béke – A nemzetek felett

Trianon és a történelmi Magyarország feldarabolása a mai napig kényes kérdés, mely nemcsak a szomszédos országokkal okoz feszültségeket, de napjaink emlékezetpolitikai vitáinak is gyakori kiváltó oka. A Béke – A nemzetek felett című dokumentumfilm a következmények és a békediktátum óta eltelt viharos száz esztendő helyett a magyar delegáció munkájára fókuszál. Vajon elkerülhető egy ilyen érzékeny témánál a fölösleges indulatkeltés? Tud-e még új információval és filmes megoldásokkal szolgálni egy dokumentum-játékfilm?

Kevés nemzeti tragédia indít mai napig olyan heves vitákat, mint az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum. Ezeknek az indulatoknak egy része a téma hosszú ideig tartó kibeszéletlenségéből, más része pedig a XX. századi magyar történelem további tragédiáiból erednek. Pedig egy történelmi téma tabusítása ugyanolyan kártékony hatással bír, mint az abszolutizálás, a múltba révedő önmarcangolás és hergelés. Az is megfigyelhető, hogy miközben Trianon kérdése mai napig mély és szinte áthatolthatatlan lövészárkot képez a politikai paletta két fele közt, a jobboldal számára identitásképző szereppel is bír. Elég csak az Ismerős arcok zenekar slágerére, a Nélküledre gondolnunk, melynek szövege a szétszakítottság ellenére is az összetartozás, az „egy vérből való” származást hangsúlyozza a konzervatív rajongók körében.

A Trianon-trauma feldolgozása a filmvásznon is rendkívül hányattatott szereppel bír. A Horthy-rendszer alatt a téma megközelítése még inkább a propagandisztikus, revizionista filmhíradókra korlátozódott. Érdemes viszont kiemelni Szőts István darabját, az Emberek a havasont, mely a II. bécsi döntés miatt ideiglenesen visszatért erdélyi magyarság sorsába engedett betekintést. A szocializmusban a témát indexre tették, mivel a kommunista vezetés nem tartotta fontosnak a nemzeti érzést és nem akart konfrontálódni a környező „baráti országokkal”. Trianon a rendszerváltás után robbant be újra a köztudatba. 2004-ben Koltay Gábor készítette el dokumentumfilmjét Trianon címmel, melyet több más mozgókép követett, elsősorban szintén dokumentumfilmes mezőnyben.

Megfigyelhető viszont, hogy a Trianon-témát – különösen a filmvásznon – elsősorban a jobboldal karolta fel.

Ezek az alkotások sokszor tartalmaztak részrehajló megállapításokat, melyek a jobboldal hibáit és bűneit igyekeztek csökkenteni, míg a baloldal és a kommunisták (szélsőjobboldali megközelítésekben pedig a szabadkőművesség és a zsidók) valós vagy vélt bűnrészességét előtérbe állították. Nem volt ritka emellett a revizionista, irredenta hangvétel sem, vagyis a határrendezésre való törekvés sem.

A bal-, illetve liberális oldal azonban legtöbbször ahelyett, hogy elkészítette volna saját Trianon-értelmezését, inkább forró kásaként kerülte a tragédia bemutatását. Igen jó példa erre – az egyébként kiváló – A napfény íze című film, mely egy magyar zsidó család sorsát követi végig a Monarchiától a rendszerváltásig, és amelyben egyetlen mondat sem hangzik el Trianonról, hiába indokolná ezt a történelmi időintervallum. A Trianon-téma tehát, ahogy a többi művészeti területen elsősorban, inkább a jobboldal sajátja maradt, a baloldal pedig inkább a fehérterrort és a vészkorszakot helyezte identitásképző szerepbe.

Nem meglepő tehát, hogy hatalmas felzúdulás követte a Béke – A nemzetek felett című dokumentum-játékfilm előzetesének megjelenését,

hisz a gyártócég ugyanaz a Megafilm volt, amely a 2006-os eseményeket bemutató Elkxrtukat készítette, a rendezői székbe pedig az a Tősér Ádám ült (Babos Tamás mellett), akinek a szintén vegyes fogadtatást kapott Antall József-filmet, a Blokádot köszönhetjük. A Trianonnal kapcsolatos polarizáció tehát már az előzetes várakozás alatt megindult és a filmmel kapcsolatos véleménynyilvánítás sokak számára egyben politikai állásfoglalást jelentett. A Béke – A nemzetek felett azonban messze áll Koltay Gábor elfogult és részrehajló feldolgozásától és a játékidő legnagyobb részében képes felülemelkedni a törzsi gondolkodáson és a közéleti szekértáborokon.

A film elsősorban a békediktátum aláírásának közvetlen előzményeire és következményeire koncentrál. Ezek között a legfontosabb az a körülmény, hogy a Kárpát-medencében az I. világháború a fegyverszüneti megállapodás ellenére 1918 novembere után is folytatódott. A film alaposan körüljárja a nemzetiségi ellentéteket, az etnikai viszonyok megváltozását a Monarchia alatt, valamint a nemzetiségek sikertelen asszimilációját. A legnagyobb figyelmet mégis az Apponyi Albert gróf (Kelemen József) által vezetett békedelegáció szélmalomharcának szenteli, hisz a küldöttségnek semmiféle beleszólása nem volt az ekkor már gyakorlatilag kész diktátumba. Az alkotók a delegáció munkáját a szakértői nyilatkozatok mellett játékfilmes betétekkel illusztrálták, mely a Discovery és History Channel jelenlegi trendjébe abszolút illeszkedik. Ennek egyik legkiválóbb példája a Grant című film volt, mely az amerikai polgárháború ellentmondásos tábornokáról adott gazdagon illusztrált portrét.

Ehhez képest sajnos a Béke – A nemzetek felett játékfilmes szegmense gyakorta megbicsaklik. Az alkotást eredetileg Trianon 100. évfordulójára mutatták volna be, azonban a COVID-járvány miatt jelentősen csúsztatták és át is írták a filmet.

Ennek a kényszernek köszönhető tehát a dokumentum-játékfilmes megvalósítás, és a fikciós betétek sokszor nem illeszkednek szervesen a dokumentum szegmensek, a szakértők nyilatkozatai és az archív felvételek közé.

A delegáció munkája vizuálisan sem olyan érdekfeszítő, mintha például egy világháborús csatajelenetet reprodukáltak volna, így ezek a betétek nem adnak hozzá túl sokat a képi világhoz. Mindazonáltal jó látni, hogy a színészek mennyire hasonlítanak a történelmi személyekre, legyen szó Apponyiról, Bethlen Istvánról vagy Teleki Pálról.

A film érdemi része sokkal inkább a gondosan összeszerkesztett történészi véleményekből áll. A film vezető történésze Máthé Áron volt, aki jelenleg a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese. A szakértők között felbukkannak a nemzeti radikális körökben népszerű szerzők, mint Raffay Ernő vagy a Mi Hazánk Mozgalom köztársaságielnök-jelöltje, a felvidéki származású Popély Gyula, de a turanizmus politikai ideológiáját és a Trianonnal kapcsolatos mítoszokat leleplező Ablonczy Balázs is. Az alkotók két francia történészt is megszólaltattak, akik tovább szélesítik a színes szakértői gárdát, megállapításaik pedig közérthetőek és részrehajlástól mentesek. A Béke – A nemzetek felett tehát elkerüli a fölösleges indulatkeltést és nagyrészt kifejezetten visszafogott, tárgyilagos hangnemet üt meg. Nem hallgatják el például, hogy Tisza István hibás diplomáciája éppúgy hozzájárult a tragédiához, mint Károlyi Mihályé és a Tanácsköztársaságé.

A film a tárgyilagosságból sajnos a játékidő végére picit elkezd veszíteni, és bizony a témával kapcsolatos nemzeti-konzervatív pátosz is előkerül.

Az is rendkívül fontos, hogy a stáblista előtti kiírásban az alkotók két eseményt hangsúlyoznak ki az eltelt száz évből: a 2004-es sikertelen népszavazást a kettős állampolgárságról, valamint a határon túli magyarok állampolgársági jogát 2010-től. Az alkotók viszont az ellenoldalra való mutogatás helyett a film végén Apponyitól elhangzó összetartozás tudatra igyekeztek helyezni a hangsúlyt. Vagyis a néző magyarázatot kap arra, hogy Trianon évfordulója miért vált gyásznap helyett „a nemzeti összetartozás” napjává. Rendkívüli pozitívum továbbá, hogy a mozi a 90 perces játékidő alatt végig fenntartja az érdeklődést. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a megszólaló szakértők egyben jó előadók is, de szemléletesek a bemutatott térképek és vizuálisan ábrázolt egyéb információk is.

A Béke – A nemzetek felett tehát nem kínál számunkra formabontó filmes megoldásokat, és a történelem iránt mélységében érdeklődőknek igazán újat sem tartogat. Mégis nyugodt szível ajánlható minden néző számára, mert bár bizonyos pillanataiban tetten érhető készítőinek értékrendje, az ellenségeskedés és a hangulatkeltés helyett az akkori aktuális eseményeket kívánja megjeleníteni.

Tökéletesen rámutat arra, hogy bár a Trianon-traumát az emberek hajlamosak a jobboldalhoz kötni, valójában egy egész nemzetet érintő csapásról van szó.

Az összetartozás pedig – még ha pátoszosan is hangzik – mérhetetlenül pozitívabb üzenet, mint a polarizáció és az ellenségkeresés. A téma igazi játékfilmes feldolgozása viszont továbbra is várat magára, ami még egy hiteles dokumentumfilm elkészítésénél is nehezebb feladatot jelent. Egy játékfilmnél különösen fontos a készítők tájékozottsága, érzékenysége, empátiája és érettsége. Egy tárgyilagos és visszafogott feldolgozás pedig adott esetben a szekértáborok haragját is magára vonja, hiszen az alkotás így nem felel meg a politikai kurzusok előírásainak. Bízzunk benne, hogy a Béke – A nemzetek felett az első lépés a közeledés és a megbékélés felé.

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com