Kritika

Kis körmagyar – Békeidő

Különös éjszakai utazásra invitálja nézőit Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjével. Hétköznapi emberek kis hétköznapi történeteinek tanúivá válunk, ám ezeket csokorba kötve, mellbevágó társadalmi körkép bontakozik ki előttünk.

A Békeidő különleges körülmények között született egy speciális oktatási projekt keretében az erdélyi Filmtett Egyesület által szervezett filmes táborban, ahol a film rendezője, Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya úgy döntöttek, hogy kilépve a tábori keretekből, a résztvevő diákok segítségével készítenek egészestés játékfilmet. A stáb és a színészek egy része tapasztalt filmes szakemberekből állt, így a résztvevő filmiskolás diákok közvetlen tapasztalatot szerezhettek egy nagyjátékfilm elkészítésében, melynek főbb szerepeiben Sárosdi Lilla, Szabó Domokos, Hajdu Lujza, Hajdu Szabolcs, Schilling Árpád, Wrochna Fanni, Földeáki Nóra és Török-Illyés Orsolya láthatók.

A Békeidőt bemutatása előtt kisebb botrány is övezte,

mivel Vitézy László 1979-ben ugyanezzel a címmel rendezett filmet egy párttal is szembeszálló TSZ-elnökről, s ezért a film bemutatója előtt felszólította Hajdu Szabolcsot a cím megváltoztatására. Hajdu azonban korántsem érzi azt plágiumnak, mivel szerinte a „békeidő” tág fogalomként értelmezhető.

Treasure City – ez volt pedig Hajdu Békeidőjének eredeti címe, s filmje valóban egy kincseket rejtő, imaginárius városban játszódik egyetlen éjszaka alatt, apró kis történésekből bonyolult, s egyben lehangoló történetfonatokká szőve szereplői életét. Ha utcáiról és tereiről nem is, de az emberek viselkedéséből és a film egészét belengő atmoszférából sejthető, hogy egy kelet-európai városban járunk – egyébiránt Kolozsváron, de ami simán lehetne akár Budapest is. E különös éjszaka alatt a legkülönbözőbb helyszíneket járjuk be. Így a virágbolt zárása előtt még tanúi lehetünk a film talán legdöbbenetesebb jelenetének, betérünk presszókba, egy lakásszínházba, vonatozunk is egyet, felkavaró autós jelenetek részeseivé válunk, de kéretlen szemtanúi leszünk otthoni intim történéseknek is.

A Békeidő 24 rövidebb-hosszabb történetből álló antológia, mely történetszálak – közös szereplőik révén – az események előrehaladtával a szemünk előtt szövődnek össze tíz nagyobb történetblokká. Az így kirajzolódott élettöredékek aztán külön-külön is, de együtt még inkább diagnózisául szolgálnak egy rossz közérzettel, agresszióval és gyűlölettel átitatott társadalomnak. Merthogy a kérdésre, amit valamennyi történet felvet: miként is viszonyulunk egymáshoz az emberi kapcsolatainkban, a film szereplőitől igen nyugtalanító válaszok érkeznek.

De a direkt politikai áthallások fölött is lehetetlen a filmben átsiklani, hiszen az Állami Számvevőszék előtti maroknyi tüntető dühödten harsogja a megafonba: „A pártállami hatalom a jogállamot szisztematikusan leépíti!”

S a rádió időnként migránsokról és Brüsszelről beszűrődő hírei is a gyűlölet táptalajai. A felvonultatott karakterek egyéni életsorsán túl, így egyben kíméletlen társadalomrajzot is kapunk, hiszen elvadult érzéseikben az embereknek valamiképp el kellett jutniuk idáig. S ha eddig még nem esett volna le a tantusz, mindebből tudni lehet, hol is vagyunk térben és időben.

A Békeidő olyan bonyolult emberi viszonyokat és végletekig eldurvult kapcsolatokat tár elénk, melyek közös vonása a dominanciára törekvés, mások „bekebelezésének” vágya és az életünkben látens módon, avagy egészen nyíltan jelenlévő agresszió. Ez nyilvánul meg a filmbéli házastársak passzív-agresszív játszmáinak kibékíthetetlen konfliktusaiban, a szülők és gyerekeik elmérgesedett veszekedéseiben, a barátnők elkeseredett vitáiban, a rendező és színészei közötti durva megnyilvánulásban, a leuraló férfi-nő kapcsolatokban, de a mindenféle idegenséggel szemben tanúsított gyűlöletben is – a létezés eme zűrzavarában, melynek a Békeidő provokatív trailere már önmagában is kitűnő példájául szolgál.

A film majd minden jelenete két ember egymás közötti aktuális élethelyzetének, konfliktusának a felvillantása, akik később aztán más szituációkban, más társadalmi szerepkonstellációkban is felbukkannak

szülőként, munkatársként, barátként, netán ellenségként, különös körtánc jelleget kölcsönözve a filmnek. A szereplőpárok fullasztóan zárt terekben – autóban, konyhában, öltözőben, vonaton – zajló nagyon is életszagú vitái, üvöltözései és duzzogásai viszik aztán előre a cselekményt, és a konfliktusok drámaivá fejlődését. De emellett akadnak azért olyan szívmelengetően hangulatos jelenetek is, mint egy tanárnő és a pincér beszélgetése egy kihalt presszóban, avagy két kamasz, Márk és Dina találkozása, köszönhetően mindezt az operatőr, Bántó Csaba finom érzelmi rezdülésekre végig érzékeny kamerájának.

Hiba lenne azonban azt gondolni a filmbéli karakterekről, hogy csupán a gyűlölet és gonoszság uralja el az életüket. Mert az egymás után sorjázó, feszes tempóra vágott jelenetek időnként az esendőségüket is láttatni engedik, így – mint a kőművesek vízszintezője – a mélyből jövő ösztönös jóra törekvés időnként kiegyensúlyozza a bennük lakozó haragot és agressziót, s ettől lesz igazán szívszorító valamennyi történet. Nem kétséges, hogy a filmje elején olvasható, Thomas Bernhardtól vett mottójával a rendező erre utal: „Mintha mindent testvériségbe fűzne a pillanat: a rút közelébe merészkedik a szépnek, és megfordítva, a kíméletlen a gyengének”. Hajdu Szabolcs filmjének dinamikáját éppen az érzések folytonos hullámzása, az érzelmek szüntelen pulzálása adja, miként történeteinek elbeszélésmódja is a kanálisszagú realizmustól az ezotérián át az oly varázslatos mágikus gondolkodás között váltakozik, s mindez végig a Freakin’ Disco zenei aláfestésében.

Meglepő felfedezés, hogy a Békeidőből egyfajta különös generációs kettősség bontakozik ki.

Míg majd minden felnőtt viselkedését és másokhoz fűződő érzelmi kapcsolatát – odakozmált életek egyfajta sorskatalógusaként – a lélektelen kiüresedettség, ordenáréság, letaglózó durvaság, agresszív szexizmus vagy jó esetben csak a tapintatlan nyomulás jellemzi, addig a négy fiatal karakter – Márk, Dina, Dorottya és Johanna – megnyilvánulásaihoz a kedvesség, visszafogottság, az önmaguk lázas útkeresése, mi több, Johanna mágikus képességének izgalmas titokzatossága kapcsolódik. Azt sugallva talán ezzel, hogy a mostani felnőttek nemzedéke mintha végzetesen túlélte volna önmagát, és az új évezredben egy új generáció van születőben. Miként az elmúlt évszázad elejét jellemző „boldog békeidő” is túlélte önmagát, s új világ generálódott.

Békeidő – Trailer

Békeidő – Hajdu Szabolcs új filmje.Bemutató április 23-án a Vimeón!

Közzétette: Békeidő – 2020. április 20., hétfő

Nem tudni, tényleg így lesz-e, de Hajdu Szabolcs filmje az emberi természetről annyi elgondolkodásra érdemes kérdést vet fel a mostani, boldogtalan korunkat felvillantó Békeidőben, ami egy izgalmas moziélményén túl, hosszabb időre ad gondolkodnivalót.

Avatar

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya