Aki Kaurismäki világhírű finn rendező menekült-trilógiájának második, A remény másik oldala című részében nekimegy annak az európai nézőpontnak, miszerint a menekültek kizárólag gazdasági érdekből érkeznek, hogy elvegyék a helyiek munkáját, feleségét és kocsiját. Ám könnyen lehet, hogy a trilógia most téves kifejezés. A rendező már korábban is emlegette visszavonulását, de csütörtökön a finn televízióban bejelentette, hogy ezúttal tényleg meg is teszi.
A remény másik oldala (The Other Side of Hope) történetében – akárcsak a korábbi Kikötői történetben – két cselekményszál fonódik egybe: egy finn utazóügynöké, Wikströmé (Sakari Kuosmanen) és az országba egy véletlen folytán kerülő szíriai illegális bevándorlóé, Khaledé (Sherwan Haji). Kettejük életének metszéspontjához Wikströmöt a szerencse, Khaledet kisebb-nagyobb tragédiák vezetik. (Wikström miután nyer egy jelentős összeget kártyán – a résznek a filmtörténet nagy pókerjátszmáinak panteonjában a helye – megvásárol egy éttermet. Khaled érkezése után megpróbálja rendezni a papírjait, végül az utcán köt ki. Wikström éttermének kukái mögött.)
„Ám az is lehet, hogy csak a kedélyeket szeretné tovább borzolni bejelentésével, hogy befejezi filmes pályafutását.”
Kaurismäki, mindig Kaurismäki. A legmarkánsabb szerzői jegyekkel bíró kortárs rendezők közé tartozik. Legújabb „trilógiájával” (volt már arról szó korábban is, hogy abbahagyja a filmezést,– meglátjuk) tematikailag ugyan újabb fejezetet nyitott, A remény másik oldalában is a tőle már megszokott formanyelvi eszközökkel él: statikus képek, alig mozgó, karakteres szereplők, gépies párbeszédek, lepukkant munkás életterek, minimalizmus. Ez elsőre lehangolónak tűnhet, de fanyar, sajátos humor teszi nagyon is szórakoztatóvá az összképet.
Kevés dolog viccesebb, mint amikor egy finn restiszakács életében először próbál néhány nigiri és maki szusit összedobni japán vendégeknek. A különböző kultúrák érintkezésének hatásai helyenként azonban végletekig komorak a filmben, például, amikor egy szélsőséges nacionalista csapat nekimegy Khalednek, csak azért mert – mint kiderül, fogalmuk sincs honnan jött és mit csinált – bevándorló.
Kaurismäki a hivatalos szerveket sem kíméli: Khaled menekült kérelmét elutasítják, azzal az indokkal, hogy Aleppóban nem olyan súlyos a helyzet. Nem sokkal később a hírekben szerepel, ahogy Szíriában bombázzák a kórházakat. A remény másik oldala precízen építi fel, hogy menekültnek lenni milyen kiszolgáltatott állapot. Egyetlen esélyük, ha segítőkész emberekkel találkoznak, jelenti ki a film. Khaled szerencsés, takarítói állást kap Wikström éttermében, ahol a simlis ajtónálló, a gyakornok pincérlány és a lusta szakács is segítik elrejteni.
A sötét humorú komédia főszerepében valóban egy szíriai menekültet láthatunk, a Khaledet alakító Sherwan Haji 2010-ben érkezett Finnországba.
Míg a Wikströmöt megformáló Sakari Kuosmanen Kaurismäki stabil színészgárdájához tartozik, elsősorban a Juha főszereplőjeként, illetve a Gomolygó felhők ajtónállójaként emlékezhetünk rá, de Kaurismäki számos más rendezésében is feltűnik.
Kaurismäki trilógiáját kikötő-trilógiának tervezte, aztán útközben meggondolta magát és a menekült kérdést tette meg központi elemmé. Most pedig úgy tűnik a trilógia tekintetében változtatna – többek között. Ám az is lehet, hogy csak a kedélyeket szeretné tovább borzolni bejelentésével, hogy befejezi filmes pályafutását. Az biztos, hogy a rendező véleménye a menekült kérdésben épp olyan félreérthetetlen és markáns most is, mint a Kikötői történetben. Formailag ugyanazokból a jól ismert elemekből, ugyanúgy építi fel ezt a filmjét is, mint az előzőeket. Ám annyira sajátos ez a világ, amit teremt – a bluest éneklő finn kocsmazenészek, simlis ajtónállók, a hula-hulázni vágyó, tisztítóban dolgozó, idősödő nők világa – hogy újra és újra rácsodálkozik a néző.
A cikkek 2017. szeptember 7-én a magyar címmel frissítettük.
