Kritika

Beszélj anyámról a hús nélkül – Julieta

Adriana Ugarte a Julieta című filmben
Adriana Ugarte a Julieta című filmben

A Julieta az utóbbi másfél évtized legjobb Almodóvar-filmje, de a várva várt újjászületés most is elmarad.

A spanyolok midcult szupersztár-rendezője, Pedro Almodóvar az ezredfordulón csúcsra jutott, és azóta képtelen a valódi megújulásra. Az Eleven hús méregerős remeklése után az addigi eredmények összegzéseként is nézhető Mindent anyámról elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat, a Beszélj hozzá! pedig egy tovább már nem fokozható, hamisítatlan szerzői mutatvány. A rá következő darabok sem voltak rosszak ugyan, de már semmit nem tudtak hozzátenni Almodóvar sajátos világához.

A bőr amelyben élek ízléses, végtelenül profi adaptációja után a Szeretők, utazók volt az első valódi kísérlet az újrahangolásra, így a bukás ellenére is szimpatikusabb, mint a szenvtelen ujjgyakorlatok. Almodóvar az ősforráshoz, a korai évek karneváli világához próbált visszanyúlni, de a filmből vészesen hiányzott a nyers lendület és a szenvedély bája. A Julieta sokkal tudatosabban és bölcsebben viszonyul az életműhöz és az áramvonalas, szigorúan másfél órás történettel a rendező megpróbálja letisztítani a védjegyszerű alkotóelemeket. Inkább több, mint kevesebb sikerrel.

Almodóvar hosszú pályája a melodráma műfajával folytatott lázas, temperamentumos viszonyként is felfogható. Nála a skála a klasszikus görög drámáktól a hollywoodi glamúron és Douglas Sirk munkáin át egészen a latin szappanoperákig terjed, a giccs határán egyensúlyozó fordulatok, hihetetlen véletlenek és sorstragédiák fokozása erőteljes rendezői kézjegyekké lényegülnek át. Almodóvar a szex, a szerelem és a nőiség témáit lehengerlő vizualitással, ízléssel és arányérzékkel tálalja, a ponyvából így valódi filmművészet születik. A Julieta épp azt próbálja kitapogatni, miként lehetséges visszafogni ezt a túlfűtött, színes, erőteljes túlzásokra építő világot úgy, hogy az esszenciája megmaradjon.

julieta

Havas vonatozás, hűvös északi tájak, elegáns, minimalista szobabelsők. Már a helyszínek is pontosan jelzik az alkotói szándékot, a legszembeötlőbb talán mégis a felbukkanó szereplők és szálak kis száma. Már-már lineárisnak is nevezhetnénk a címszereplőre koncentráló történetet, aki beleszeret egy tengerészbe, gyereket szül neki, mindkettőjüket elveszíti, majd megpróbálja valahogyan újra megtalálni őket. A cselekményt kizárólag a hősnő visszaemlékezései törik meg, így állítva párhuzamba anya és lánya döntéseit. A Volver körkörös tablója mellé téve a Julieta az egyszerűségével tüntet.

Nem véletlen, hogy Julieta klasszika-filológus és többször hivatkozik a görög mitológiára és az Odüsszeiára. Almodóvar kevesebb történéssel próbál összetettebb karaktereket megmutatni és ez a taktika elsősorban a mellékszereplőket illetően működik. A lány, a házvezetőnő, a szobrász épp azért annyira rejtélyesek és izgalmasak, mert alig tudunk meg róluk valamit. A rendező csak a hősnő relációjában ábrázolja őket, a képzeletünkre bízza, hogy kiegészítsük a múltjukat, a jellemüket, a döntéseiket, így életre kelnek bennünk. Főszereplőnk szülői drámája sem érdektelen és szépen kitölti az imponálóan mértékletes kilencven perces játékidőt, az igazán izgalmasak mégis azok a figurák, akik nagyon fontosak, mégis kissé a háttérben maradnak. Elsősorban miattuk, és persze a megszokott audiovizuális kényeztetések (színek, kompozíciók, kameramozgások) miatt működik a film.

A Julieta tartózkodó megoldásai talán csalódást okoznak a heves, vibrálóan melodramatikus almodóvári hangulatok szerelmeseinek, de biztatóak lehetnek azoknak, akik frissebb élményekben és a spanyol rendező megújulásában bíznak.

Huber Zoltán

Huber Zoltán

Ez a szerző még nem töltötte fel bemutatkozását. Ígérjük, hamarosan pótolja!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya