Kritika

Amit a tűz szétválasztott, a víz összeköti – Beugró a Paradicsomba

Nagy pillanat részesévé válik, aki a Beugró a Paradicsomba című filmre vállalkozik, hiszen Julia Roberts húsz év után szerepel újra romantikus vígjátékban, s kivel mással, mint George Clooneyval. Ez a sztárpáros már önmagában védjegyéül szolgálhatna egy fergeteges romantikus komédiának, s hogy ez nem így történt, hát igazán nem rajtuk múlott.

A film rendezőjének, Ol Parkernek négy filmjét láthattuk eddig, melyekből bonyodalmas férfi-nő kapcsolatok, s olyan megható családi történetek iránti vonzódását követhetjük nyomon, mint amilyen a Mamma Mia, sose hagyjuk abba (2018) is volt. A Beugró a Paradicsomba című filmben, miként a rendező Most jó (2012) című alkotásában is, két fiatal között szerelem szövődik első látásra, de míg előző filmjében a leukémiás lány halála véget vet a boldogságuknak, a mostani romantikus vígjátékában egy boldog esküvő tanúi lehetünk, még ha némi bonyodalmak árán is. Ám az emberi élet idődimenziójától eltekintve, Ol Parker mindkét filmjének alapkérdése: felismerjük-e, mi jelenti számunkra a boldogságot, s van-e bennünk elég bátorság ahhoz, hogy vállaljuk azt, minden nehézségével együtt.

A Beugró a Paradicsomba fiatal hősnője, Lily (Kaitlyn Dever) most végezte a jogi egyetemet. Négy év magolás után és még a ráváró chicagói ügyvédbojtárkodás előtt Balin szeretné kipihenni magát barátnője társaságában. Itt első látásra egymásba szeretnek egy balinéz fiúval, akivel néhány hét ismeretség után házasságot terveznek. Ezen a ponton lép be szerelmi történetükbe Lily szülőpárosa, Georgia (Julia Roberts) és David (George Clooney), akik a hír hallatára azonnal Baliba repülnek, hogy megakadályozzák lányuk elhamarkodottnak tűnő döntését.

A húsz éve elvált, s azóta sem beszélő házaspár múltbéli kapcsolatáról mulatságos ízelítőt kaphatunk azokból a pörgősen összevágott rövid jelenetekből, melyekből kiderül, hogy a világon mindenről homlokegyenest másként gondolkodnak és még évtizedek múltán is csak falakat építenek maguk közé. Már csak azért is. Ez a komoly családi konfliktus azonban

arra kényszeríti az örökké civakodó, egymást ki nem állható párt, hogy egy szem lányuk észhez térítéséhez szövetséget kössenek egymással.

A rendező Ol Parker és Daniel Pipski forgatókönyvéből készült Beugró a Paradicsomba telis-tele van elcsépelt, kiszámítható fordulatokkal, és már az elején tudni lehet, mire fut ki a vége. Persze közismert, hogy a romantikus vígjátékok mindig happy enddel végződnek, de itt még a „váratlan” fordulatok is túl laposak ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen a film, a vége pedig igazi giccsbe csap át. Habár minden ígéretesen indul az egymást megveszekedetten utáló páros gyors vágásokkal összemixelt bemutatásával, az első harmadától olyannyira lelassul a film, hogy a cselekményvezetés a végén már-már szinte unalomba fúl.

Pedig a Beugró a Paradicsomba izgalmas kérdéseket vet fel individuális, generációs és társadalmi szinten egyaránt. Az amerikai luxusvilágból érkező, fél életét magolással töltő Lily fiatal felnőttként való magára eszmélése egy övétől teljesen eltérő kultúrkörben valósul meg, számára a balinéz fiúval szövődő szerelem egyben egy új, alternatív életforma megismerésével és befogadásával is jár. A teljesítménycentrikus nyugati kultúrától eltávolodó fiatal lány Balin a természettel harmóniában élő, a családi összetartozást legfőbb értéknek tekintő társadalomba csöppen, ami teljességgel megigézi őt. A lóhalálában nyomába eredő szülei számára azonban Bali a pancsolómedencével ellátott luxusszállójuk perspektívájából megélt egzotikus környezet csupán, ahonnan kimenekíteni akarják a lányukat.

Pedig a kultúrák ütközése mégsem olyan mély és áthághatatlan, miként azt Lily szülei gondolják, hiszen itt a lokalizmus és globalizmus viszonylagos egyensúlyban van.

A balinéz fiú és orvosnak készülő húga folyékonyan beszélnek angolul, s az itt élők sem kontemplatív szemlélődéssel töltik az életüket, hanem komoly termelőtevékenységet folytatnak, az általuk termelt tengeri hínár pedig a világ minden tájára eljut. Mindezek olyan változások a világban, melyekből igényesebb forgatókönyvvel sokkal érdekesebb filmet lehetett volna kihozni, még ha csak egy romantikus vígjátékról van is szó.

A forgatókönyvírók a karakterek megalkotásban sem jeleskedtek különösképpen, semmi eredetiséget nem voltak képesek Georgia és David karakterébe varázsolni, hiszen számtalan hasonlóképpen civakodó párt, pufogó elvált nőt és beszólogató férfit láttunk már a filmtörténetben. Nem igazán tudjuk meg, miért is váltak esküdt ellenségeivé egymásnak, hogy még húsz év után is csak az epe ömlik belőlük a másik láttán. Szó esik ugyan a közös házukról, ami leégett mikor Lily ötéves volt, s ezután szétváltak, de a közös múltjukból ennél több nemigen derül ki. Hogy mindezek ellenére mégis működik a Beugró a Paradicsomba, az kizárólag az immáron ötödik filmjükben – köztük az Ocean’s Eleven, az Ocean’s Twelve és a Pénzes cápa című alkotásokban – együtt játszó Julia Roberts és George Clooney játékának köszönhető.

A köztük működő kémia igazi sztárpárossá teszi őket és mindvégig az ő parádés alakításuk viszi a hátán a filmet.

Emellett a film operatőre, Ole Bratt Birkeland olyan idilli környezetet, igazi földi Paradicsomot varázsol a néző elé, amilyeneket csak utazási katalógusokban láthatunk. Julia Roberts és George Clooney játékáért, na meg a szép tájakért érdemes megnézni a Beugró a Paradicsombát. Másért nemigen.

A Beugró a Paradicsomba 2022. október 6-tól látható a mozikban.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!