Kritika

Menekülés Észak-Koreából – Beyond Utopia

Madeleine Gavin dokumentumfilmje, a Beyond Utopia egy észak-koreai család meneküléstörténetét követi végig, miközben láthatóvá tesz számos láthatatlan részletet az észak-koreai helyzettel kapcsolatban.

A legtöbb, amit ma Észak-Koreáról tudunk, az az, hogy mennyire keveset tudunk róla. Az időről-időre felbukkanó dokumentumfilm-kísérletek is többnyire arról szólnak, hogy mit nem láthatunk; vagyis abból, amit mégis, mi mindenre következtethetünk. Szóba se kerülhet egy olyan film, amely az országon belül szabadon felvett anyagból készült volna, így igazából az észak-koreai dokumentumfilmeket leginkább annak mentén tudjuk kategorizálni, hogy hogyan próbálják megoldani ezt a megoldhatatlan kérdést, és mégis minél többet láttatni a nézőkkel.

Az egyik út az engedélyezett filmek, amelyek lényegében propagandafilmek, ám ezekből is kiderülhetnek dolgok, hiszen még a megrendezett helyzetekben sem lehet eltakarni mindent. Az egyik híres példa Daniel Gordon Szellemi erőnlét című filmje, amely két fiatal tornászlány hétköznapjait rögzítette. Vannak a titokban készült felvételek, illetve a határ túloldalán, még a határ közelében, többnyire gerillafilmezéssel felvett anyagok, végül pedig az elmenekültek retrospektív jellegű beszámolói. Madeleine Gavin – az elsőt leszámítva – minden eszközt bevetett. Ugyanis engedélye filmezni nem volt, ellenben sok határon belüli és határ melletti filmes anyaghoz jutott hozzá, amelyeket utólagosan elkészített interjúkkal tett érthetőbbé.

A Beyond Utopia egyik legjobb döntése, hogy nem csak felengedi a nézőket a thriller-dokumentumfilm érzelmi hullámvasútjára, de közben végig fogja a kezüket, információkkal, történelmi és földrajzi adatokkal látja el őket.

A film vázát egy család telefonos felvételekkel dokumentált meneküléstörténete adja. Ám ahogy telik az idő, a nézőnek lehetősége adódik megismerni a helyzet különböző aspektusait. Ehhez nagyban hozzájárul Lee Hyeon-seo észak-koreai menekült és aktivista, aki a The Girl with Seven Names: A North Korean Defector’s Story című könyv szerzője is. Lee beszámol az éhezésről, az erőszakról, arról, hogy hétévesen kellett először kivégzést végignéznie, hogy milyen testi fenyítésben részesül az a család, akiknél a kötelezően kihelyezett Kedves Vezető portréját porosnak találják. Ehhez jönnek más, további túlélők történetei, a gulágokról, a fizikai erőszakról, arról, hogy szó szerint halálra kínozzák azokat, akiket elkapnak szökés közben. Az egészet pedig a dél-koreai, keresztény Kim története helyezi keretbe, aki arra tette fel az életét, hogy minél több észak-koreai menekültnek segítsen.

A Beyond Utopia menekülő családjának útja Észak-Koreából a folyón át Kínáig, Kínából Vietnámon és Laoszon keresztül Thaiföldig vezet, ahol már végre menekültstátuszba kerülhetnek, és esélyük van egy új életre Dél-Koreában. A film egy háromgenerációs család sorsát követi nyomon, így meghallgathatjuk a nyolcvanéves nagymama szavait is arról, hogy milyen érzés szembesülni azzal, hogy a valóság, vagyis amit egész életén keresztül a valóságnak gondolt, az egyáltalán nem az. Úgy néznek szét a világban, amikor először lehetőségük nyílik más országokat látni, mintha egy másik bolygón lennének. Egymásnak mondogatják, hogy nézd, milyen zöld, hogy folyik a víz a csapból, ez valami földi mennyország – pedig a szülőföldjük narratívája pont arról szól, hogy náluk minden szuper, a többiek meg mind nyomorognak.

Talán ezek a film legbeszédesebb jelenetei, amikor a dolgok ily módon viszonylatba kerülnek.

És ez vice versa is működik, hiszen a nézők is rengeteg olyan dologgal szembesülhetnek, ami nem tudott és rendkívül sokkoló. Azzal együtt, hogy filmként is működik a Beyond Utopia, az informativitása kiemelkedő fontosságú. És ez nem csak az egzotikum viszonylatában, a messzi világok bajai narratívájában jelentős, hanem abból a szempontból is, hogy megláttat bizonyos vezetési, politikai irányvonalakat, mint az autoriter államberendezkedés, központosított média, korlátozott tudásszabadság és a többi, amelyek, talán kimondhatjuk, Észak-Koreában valósulnak meg a legextrémebb módon, de a tendenciák különböző mértékben máshol is jelen vannak.

A film végére azzal kapcsolatban nem maradt bennem kérdés, hogy milyen nagy horderejű, mennyire okosan kivitelezett, és emberi érzésekkel teli dokumentumfilm került elém, azzal kapcsolatban azonban igen, hogy milyen hatása lesz ennek. Egy ilyen publicitás vajon nem okoz még több nehézséget az érintetteknek? Erre az egyik válasz a mű vállalt célja, hogy eljussanak az emberekhez a néma sikolyok, és ennek következményeként nagyobb figyelmet, több támogatást kapjanak legalább azok, akiknek sikerül átlépni a határon. Illetve a rendező több helyen is nyilatkozta, hogy a biztonság mennyire elsődleges szempont volt: hogy a menekülőket segítő, kiépült hálózat adta lehetőségek ne sérüljenek, a szereplők ne kerüljenek még nagyobb veszélybe, ahogy a stáb tagjai sem. De hogy mi lesz ezután, az a jövő történelme, filmtörténete.

Keleti Léda

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com