Kritika

Világbéke gitárriffekkel – Bill & Ted Face the Music

Keanu Reeves és Alex Winter visszatért egy hakni erejéig, hogy közel három évtized után új életet leheljenek Bill és Ted rég nem látott karaktereibe, és egy kis optimizmussal vértezzék fel 2020 emberiségét.

Ki is volt Bill és Ted? 1989-ban robbant be Stephen Herek kultikus komédiája, a Bill és Ted zseniális kalandja két nyugati parti tinédzserrel, akiknek egy komoly megmérettetéssel kellett szembenézniük: egy történelemfelelettel. Ám egy jövőből jött társadalomból érkező nagykövet segítségükre sietett, és nekik adta időutazó telefonfülkéjét, mellyel a két bamba rockergyerek összecsődítette múltunk nagy alakjait. Mintha a Vissza a jövőbe naivabb és gyagyább megoldása lenne, amiből kispórolták a logikát és az izgalmakat, helyette kaptunk megannyi poént és két (vagyis tulajdonképpen egy) szerethető figurát, Billt és Tedet.

A két srác ugyanis inkább egy karakterként működik – a film is ezt használja poénforrásként –, hiszen elválaszthatatlanok, ugyanazokat a dolgokat szeretik, ugyanúgy gondolkodnak és T/1-ben hivatkoznak magukra a legtöbb esetben. Ami a leginkább vonzó kettejükben, az az attitűdjük. Szüntelen optimizmus, lelkesedés és konfliktusmentesség. Bill és Ted imádnivaló módon működnek együtt, a legcsekélyebb problémát is két mondat után lezavarják egymás közt. Az 1991-ben megjelent folytatás, a pokoli kalandokkal teli Bill és Ted haláli túrája erre még rátett egy lapáttal.

A filmek szinopszisa szerint Bill és Ted, a két kaliforniai akcentussal beszélő egybites tökfilkó, akik szerint Jeanne d’Arc Noé felesége volt, nagy dolgokra hivatott. Ők fogják egyesíteni az univerzumot a Vad Csődörök (Wyld Stallyns) rockbandájukkal: fellépésük olyan legendás lesz, hogy zászlójuk alatt egyesül majd minden ember, fiú, lány, felnőtt, gyerek, fiatal, idős, kutya, macska, de még a túlvilág Kaszása (William Sadler) is.

Az ígéretet azonban nem váltották be az eltelt évtizedek alatt sem: itt kapcsolódunk be a Bill & Ted Face the Music című harmadik felvonásba.

Már csak kis kocsmákban játszanak az 50-hez közelítő egykori rocksztárok. Töretlenül próbálkoznak megírni a világmegváltó számaikat, ám minél többet koncentrálnak erre, annál inkább hullik szét körülöttük az élet. Az 1400-as évekből átmentett hercegnő-feleségeik elhidegültek tőlük, dinka lányaik (Samara Weaving, Brigette Lundy-Paine) pedig túlságosan is majmolják őket semmittevő zenebubus életmódjukkal. A 700 évvel későbbi futurisztikus társdalom azonban már türelmetlen, hisz a végítélet közelít, a téridő-kontinuum pedig lassan felmondja a szolgálatot, ha nem írják meg az új himnuszt. Bill és Ted rájuk jellemző egyszerre frappáns és teljesen hülye gondolkodásmódjukkal kitalálják, előreutaznak az időben, és ellopják jövőbeli énjüktől a megírt számot.

A Bill és Ted-filmek azért könnyűek, mert nem kell rajtuk gondolkodni. Bugyutaságukból származik bájuk is, mert a főszereplők ökörködéseit mindig a jó szándék táplálja, mintha egy kedves hatéves lakozna a lelkükben. Nagy megfejtéseket – mi okozhat világbékét? – így nem kell várni, azonban a harmadik rész olyannyira emeli a tétet, aminek következtében ildomos lett volna válaszokat adni.

Kisebb rejtélynek tűnik, miért készült el a Bill & Ted Face the Music. Meglehet, hogy azt gondolták a készítők, egy ennyire polarizált világban jótékony hatású lehet egy rock n’ rollban összekapcsolódó emberi társadalom látványa. A film miliője ezt nyújtja: egy külső veszély fenyegeti a Földet, mely során az egyetlen megoldás az összefogás. Ám a probléma megoldása olyan triviálisra sikerült, ami kisebb csalódást nyújthat. „Meg kell írnotok a dalt, ami majd egyesíti az emberiséget!” – halljuk a teljes játékidő alatt, de végül egy nagyjából oké koncertben csúcsosodik ki a cselekmény.

29 év után az egyetlen, ami makulátlanul működik, az Alex Winter és Keanu Reeves párosa.

Előbbi szuper izgatottan végigmosolyogja az egész mozit, Reeves pedig igazán élvezi, hogy újra játszhatja a hülyét. Jó lett volna még többet látni belőlük, de karaktereik háttérbe szorulnak. Folyamatosan átváltunk párterápián lévő feleségeikre, a jövő tanácsosainak megpróbáltatásait is nyomon követhetjük, a történet felében pedig tökfej lányaik szálát nézzük, akik az első film híresember-vadászatát játsszák újra.

Olcsó megoldás volt a készítőktől, hogy az eredeti hősök lányklónját alkották meg – így a film egyfajta rebootként is szolgálhat, ha a Billt és Tedet utánzó ifjú hölgyekkel akarnák folytatni a franchise-t. Samara Weaving több sokkal jobb komikus szereppel is büszkélkedhet, előle bőven ellopja a show-t Brigette Lundy-Paine, aki a másfél óra alatt folyamatosan reprodukálja Keanu Reeves stílusát. A baj viszont az, hogy míg Billről és Tedről el lehet képzelni, hogy akár létezhetnek is, a két lány karikaturisztikus jelenlétét nagy mértékben dobja ki a történet magából, pedig itt beszélő robotok, űrlények és túlvilági lények is megfordulnak.

Az ötletek fájóan hiányoznak. Sem a Zseniális kaland lehengerlő lendülete, sem a Haláli túra kreatív vizualitása nem tapasztalható.

Pedig ugyanazok írták a forgatókönyvet, a rendező Dean Parisot pedig olyan vígjátékokkal mutatta meg rátermettségét, mint a Galaxy Quest és a Dick és Jane trükkjei. A Face the Music azonban közel sem olyan vicces, mint vártuk volna: több forgatókönyv terv és egy izgalmasabb rendezés segített volna a helyzeten, de már mindegy.

Ez van akkor, ha túl nagyot ígér egy film, és képtelen megtartani – bár egy ütősebb poéndömping is elég lett volna. A Bill & Ted Face the Music egy bájos, néhol üresen szentimentális és esetlenül megrendezett nosztalgiavonatként funkcionál, ami odatehető az előző két rész mellé, csak pont a leggyengébb példány lett a trilógiából.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya